DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Már a délelőtti kisebb vita során, amikor a napirendrevételről volt szó, számos észrevétel hangzott el, és ezek az észrevételek érdemiek voltak. Az észrevételek során történelmi visszapillantó is elhangzott, és én magam is osztom azt az álláspontot, hogy valóban, egy kicsit hajazik a dolog, a jelenleg kialakult politikai viszonyok és helyzet nem kevéssé hasonlít ahhoz, amikor 1890 - pontatlanul idézték délelőtt, 1890 - és 1905 között Magyarországon 15 éven keresztül folyt obstrukció. Az az obstrukció, amely 15 éven keresztül megbénította ezt az országot, és amely nem csak Magyarországot, az egész Monarchiát tulajdonképpen végső elkeseredésbe, nagyon nehéz helyzetbe hozta. Osztom Herczeg Ferencnek az álláspontját, aki úgy tartotta, hogy Trianonnak egyik oka, az első világháború elvesztésének egyik oka a 15 éves obstrukció volt. Ez a 15 éves obstrukció akasztotta meg ugyanis Magyarországot egy fejlődésben.

Tisztelt Ház! Nem gondolom, hogy ilyen méretű lenne a baj, de azt mindenképpen érzékelni kellett mind jobboldalon, mind baloldalon, hogy az egyébként megosztott, kis létszámú ellenzék ahhoz a fegyverhez nyúlt az elmúlt időszakban, amit mégiscsak úgy kell hívni, hogy obstrukció. Az, hogy csak ilyen mértékben sikerült, és hogy csak ilyen kiterjedésű volt, még egyszer mondanám, valószínűleg az ellenzék megosztottságán múlott, és nem föltétlenül a mi ügyességünkön. Azt világosan kell ugyanis látni, hogy az obstrukció egy olyan fegyver, amely az ellenzék számára nem tilos. Éppen ezért a kormányoldalnak kötelessége e tekintetben megtenni azokat a lépéseket, amelyek a törvényhozást folyamatos és rendszeres törvényhozásra tudják serkenteni, képesek ezt a feltételt biztosítani.

A napról napra változó európai és világpolitikai helyzet - különösen Magyarország helyzetét is figyelembe véve - tényszerűen írja elő, hogy olyan helyzetet próbáljunk teremteni, amikor a szükséges törvénykezés nem marad le a napi kívánalmaktól és eseményektől. Itt ma nem lehet olyan helyzetet teremteni, ami számomra ideálisnak tűnne, mint ami éppen az általam oly nagyon kedvelt kiegyezés utáni időszakban, amikor egy családjogi törvényt lehetett két évig tárgyalni. Volt rá lehetőség, idő, mód. Ma ilyen lehetőség nincs. Ma egyetlen dologra van igazán lehetőségünk: arra, hogy a lehető leggyorsabban, legpontosabban és a lehető legjobb törvényeket próbáljuk behozni. Hozzáteszem, ez nem mindig sikerül. De éppen azért, mert nagyon-nagyon sietni kell, mert nagyon-nagyon igyekezni kell, valóban, igen gyakran fordul elő, hogy zárószavazás előtti módosítókat kell beadni. Az azonban már egy igaztalan vád az ellenzék részéről, hogy ez most kezdődött volna, 2010-ben. Nem. 1994 óta, amióta a Házszabály hatályban van, minden egyes alkalommal előfordult, nem egyszer, nem kétszer, nagyon sokszor, hogy a kormány vagy a képviselők zárószavazás előtti módosítókkal próbálták meg helyretenni mindazokat a hibákat, amelyeket esetleg a beterjesztett törvény tartalmazott.

Az én meggyőződésem szerint a most javasolt módosítások nem mennek túl azokon a határokon, amelyeket még a parlamentáris demokrácián belül meg lehet és időnként meg kell tenni. A javasolt 107. § (1) bekezdés, vitán felül áll, hogy megnöveli a zárószavazás előtti módosítók benyújtásának a lehetőségét, ez kétségtelen, viszont az is kétségtelen, hogy ugyanez a jogszabály a gátakat és fékeket is beépíti. Hogy elégségesek-e ezek, ezen lehet vitatkozni, és én magam úgy gondolom, hogy módosítókkal ezeken még lehet változtatni. Ugyanis az egyik gát és fék, hogy az alkotmányra vonatkozóan nem lehet ilyen zárószavazás előtti módosítót beadni. Végig kell gondolni, van-e még olyan törvény, amihez szintén nem lehet vagy ne lehessen benyújtani ilyen módosítót.

A tárgysorozatba-vételhez törvényjavaslat esetében a képviselők egyötödének támogatását igényli a törvény. Hogy ez sok vagy kevés, ezt nehéz megmondani, de azt gondolom, nem méltánytalan, tehát e tekintetben azt hiszem, hogy nincs túlzás a törvényben.

Az új korlátozás, amely most kerül be a törvénybe, tartalmazza, hogy ülésszakonként legfeljebb hat alkalommal kerülhet sor arra a rendkívüli lehetőségre, amit új fejezetként a kivételes sürgős eljárásban hoz be a javaslattevő. A kivételes sürgős eljárás az én meggyőződésem szerint nem azért került be ide a javaslatba, mert kétharmada van a kormányoldalnak, de nincs négyötöde, hanem azért került ide be, mert nyilvánvalóan a kétharmadnak elégségesnek kell lenni azoknak a törvényjavaslatoknak az elfogadtatásához és kellő időben történő tárgyalásához, amelyek egyébként nemcsak a kormány számára, hanem úgy gondolom, az ellenzék számára is fontosak.

Tisztelt Ház! El kell mondanom még, hogy én értem azokat a nagyon erős, azt kell mondanom, szinte már-már tragikusnak tűnő felhangokat, amelyek az ellenzék részéről elhangoztak - parlamentarizmus vége, innentől kezdve nem beszélhetünk parlamentáris demokráciáról -, de én ezt nem így gondolom. Meg vagyok ugyanis arról győződve, hogy alkalmas módosítókkal például mindenképpen érdemes azon elgondolkodni, hogy a viták során - és ez talán bővítené is a lehetőséget - a most javasolt 15 perces frakciónkénti felszólalási lehetőséget lehetne bővíteni. Személy szerint azt kell mondanom, támogatnék minden olyan módosítót, ami ilyen módon finomítaná, elfogadhatóbbá tenné az egész Ház számára ezt a javaslatot. Ugyanakkor, tisztelt Ház, arra kérem még egyszer a Házat, hogy vegye figyelembe: nem lehet ma olyan törvénykezést alkalmazni, amely törvénykezésnél - az én szívem szerint is nagyon szép lenne - minden ügyet úgy tárgyalnánk ki, hogy azok ide visszakerülnek, újra megtárgyaljuk, aztán újra megfontoljuk, és aztán majd egyszer döntést hozunk. Ellenkezőleg: ma olyan helyzet van, hogy akár napi feladat az, hogy válaszokat adjunk a kihívásokra.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Szilágyi Péter váltja fel.)

(17.10)

Ez a törvényjavaslat jószerével ezt a célt szolgálja.

Még egyszer mondanám, és nem valamiféle megváltozott politikai körülmény kényszerít erre, mert délelőtt is ugyanezt mondtam az alkotmányügyi bizottságban, személy szerint úgy vélem, hogy ennek akkor lesz igazi elfogadottsága és értelme, ha az ellenzék elfogadható, támogatható módosító indítványokat nyújt be hozzá, amelyek ha elfogadásra kerülnek, gyorsíthatják, egyszerűbbé tehetik a következőkben az eljárást.

Végezetül, de nem utolsósorban a magam részéről úgy vélem, hogy ez a módosítás addig kell éljen, amíg az új parlament majd föl nem áll, és az új parlament az új feltételeknek megfelelően létre nem hozza a saját új Házszabályát, amelynek alapján majd működni kíván.

Én kérem az ellenzéket, fontolja meg még egyszer, hogy a puszta ellenzés helyett módosító indítványokkal próbálja meg jobbá tenni, és támogassa az elfogadását ennek a javaslatnak. (Ékes József tapsol.)

Forrás: parlament.hu