DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat kapcsán természetesen nekem is érintenem kell azt, amilyen körülmények között az Országgyűlés tárgyalja ezt a javaslatot. A körülmény, hogy úgy mondjam, nem szívderítő. Olyan helyzetben tárgyalja az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot, amely helyzetben a magyar kormány egy kezdeményezést tett az Európai Unió és az IMF felé, majd ezen kezdeményezés tartalmáról többféle nyilatkozat hangzik el a kormánytagok, a kormányfő részéről, ezek a nyilatkozatok ellentmondanak egymásnak, majd ezen a héten meglepetésszerűen beterjesztik a jegybanktörvény átírására vonatkozó indítványt az Országgyűlés elé, és ezt rohammunkában, úgy fogalmazok, hogy a képviselők számára meglepetésszerűen - hiszen tegnap egy bizottsági napirendi javaslatból tudtuk meg, hogy mire készül a kormánytöbbség, amely nem méltatta az ellenzéki frakciókat arra, hogy erről érdemben tárgyalt volna, javaslatot tett volna - napirendre vette, ma megtárgyalja általános vitában a törvényjavaslatot, lezárja az általános vitát, majd pedig jövő héten hétfőn már szavazás lesz a szakbizottságban a módosító indítványokról, hétfőn este vélhetőleg a részletes vitára is sor kerül, majd pedig az országgyűlési többség 23-án zárószavazással elfogadja a benyújtott javaslatot.

Azért izgalmas ez, mert ebbe a menetrendbe semmiképpen nem fér bele az, hogy érdemi konzultáció folyjon az arra hivatott szereplőkkel a törvényjavaslat tartalmáról. Nem fér bele, hiszen az ország kötelezettségeként vállalt konzultáció az Európai Központi Bankkal nem arról a szövegről történt, ami be van nyújtva az Országgyűléshez. Érdekes módon Rogán képviselő úr a vezérszónoklatában azt mondta, ő úgy gondolja, a makroprudenciális szabályokat a benyújtott javaslat kibővítéseként még be kell venni ebbe az előterjesztésbe. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon milyen javaslatot fognak majd előterjeszteni. Az ellenzék számára nem ismertek azok a javaslatok, amelyek kormányoldalról megfogalmazódtak. Az Európai Központi Bankhoz láthatóan egy más tartalmú törvényjavaslatot küldtek ki, hiszen az Európai Központi Bank igen nagy terjedelemben véleményez olyan részeket is a javaslatból, amelyek az Országgyűléshez benyújtott indítványban nem szerepelnek. Ebből következően tehát érdekes helyzet alakult ki.

De érdekes a helyzet abból a szempontból is, hogy a törvényjavaslat ilyen módon történő benyújtását a nemzetközi szervezetek kifejezetten barátságtalan és szükségtelen lépésnek tekintették. Az ilyen módon való tárgyalását pedig - most már tudjuk - szakítópróbának is tekintették a nemzetközi szervezetek. Amikor a törvényjavaslat időkeretes tárgyalásáról volt szó, akkor még nem ismertük azt az információt, amit most már tudunk, hogy a tegnapi sikertelen tárgyalás következtében az Európai Bizottság illetékes biztosa, a Bizottság alelnöke utasította az európai tárgyaló partnereket, hogy hagyják el Budapestet, hogy utazzanak el innen, hiszen olyan módon viszonyult hozzá a magyar kormány ehhez a tárgyaláshoz, ami sértő volt az európai partnereknek, ebből következően úgy gondolom, hogy a kormány ismét óriási hibát követett el, és szerintem megbocsáthatatlan az, amilyen módon kezelik ezt a kérdést.

Ha azt a menetrendet követi a kormánytöbbség, amit ma elfogadott, akkor ennek az lesz a következménye, hogy egy, a nemzetközi szervezetek által nem megfelelőnek ítélt törvényt fognak elfogadni, egy, a nemzetközi szervezetek által nem megfelelő módon, nem megfelelő konzultációban megbeszélt törvényjavaslatot fognak majd elfogadni törvénnyé, és nagy valószínűséggel borítékolható az is, hogy ennek eredményeképpen nem fognak tudni megállapodni az Európai Unióval és az IMF-fel a Magyarország számára egyébként szükséges tartalmú megállapodásról.

(13.40)

Ez a kormány felelősségét jelenti, pontosabban a kormány felelőtlenségét jelenti ebben az esetben, és rendkívüli mértékben sajnáljuk mi a magunk részéről ellenzékből, hogy nem veszi fel, nem veszi magára a kormány, a kormánypárti képviselők azt a felelősséget, amit ebben a helyzetben e tekintetben mindenképpen meg kellene érteniük, és változtatni kellene azon a stíluson, azon a módszeren, amilyen módszerrel ezt a törvényjavaslatot át akarják erőltetni, erőszakolni az Országgyűlésen.

Sajnos nem úgy van, ahogy Rogán képviselő úr elmondta, hogy az Európai Központi Banknak érdemi észrevételei ne lennének e benyújtott javaslat kapcsán, ugyanis nagyon sok érdemi észrevétele van a nyilvánosságra került véleményben is. Mindenképpen hangsúlyoznám azt, hogy a benyújtott javaslatnak az a része, hogy a monetáris tanácshoz telepít át jogokat vagy erősít jogokat, csökkentve ezzel az ügyvezetés, illetve a bankelnök jogosítványait, az természetesen ízlésválasztás is lehetne abban az esetben, ha nem előzte volna meg az elmúlt hónapokban néhány olyan konfliktus ezt a helyzetet, amely konfliktusok alapján okkal és alappal lehet azt mondani véleményként, hogy ez a törvényjavaslat azért született meg ilyen tartalommal, mert a kormány ütni akarja a jegybankelnököt; azért született meg ilyen tartalommal, mert a kormány büntetni akarja a jegybankelnököt azért, mert a jegybankelnök a nyilvánosság előtt is vállalta azt a véleményét, hogy a 2012-es költségvetés nem megalapozott, nem megfelelően előkészített, és ezért bizonytalan alapokra épített költségvetést terjeszt a kormány az Országgyűlés elé.

Az élet igazolta a jegybankelnök állításait, hiszen a kormány mára már belátta azt, hogy minimum két makroparaméter tekintetében a jövő évi költségvetést módosítani kell, és ezen két makroparaméter módosításával... - ugye tegnap óta tudjuk, hogy mintegy 320 milliárd forint az a korrekció, amelyet a kormány szerint végre kell hajtani még a költségvetés elfogadása előtt a költségvetésen, ugye eléggé sajátságos az is, hogy úgy tűnik, hogy a kormánypárti frakciók inkább a házszabály-módosítást választják mint eljárási rend, semmint azt, hogy az ellenzéki frakciókkal egyeztetnének arról, hogy ebben az esetben a Házszabálytól való eltéréshez a támogatást megkaphatják-e vagy sem. Szeretném mondani, hogy itt egy komoly tárgyalás esetén a magunk részéről erről készek lennénk tárgyalni. Ebből következően nem egy áterőltetett házszabály-módosításról kellene a jövő héten majd valami egészen speciális eljárásban végigvinni a költségvetés szükségszerű módosítását.

Nagyon vitatható az a pont, amelyről Rogán képviselő úr a maga természetességében beszélt, és az ellenzéki képviselők ezen véleményét szinte meg sem hallja, hogy gyakorlatilag most úgy kerül a törvénybe egy harmadik alelnök kinevezésének az úgymond lehetősége, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy komiszár odaküldésének a feltételeit kívánja a harmadik alelnök kinevezési lehetőségével megteremteni. Ráadásul eléggé furcsa módon az önök által, mármint a parlamenti többség által nem régebben, mint egy éve választott jelölési és választási módot is felrúgják ezekben az esetekben, hiszen most már úgy gondolják, hogy az önök által preferált "parlamenti bizottság javasol, parlament választ" eljárással szemben a monetáris tanács tagjainak a továbbiakban nem ez a választási módja, hanem az a választási módja, hogy a miniszterelnök javasol, a köztársasági elnök kinevez.

Úgy gondolják, hogy nyilvánvalóan nagyobb összhangot tudnak teremteni a miniszterelnök és a köztársasági elnök között. Látjuk az elmúlt időszakban, az elmúlt hónapokban, hogy a köztársasági elnök nem jelentett semmifajta korlátot a miniszterelnök szándékainak megvalósításánál, ezért minden olyan javaslatot, amit kapott a miniszterelnöktől vagy a Fidesz frakcióvezetőjétől, aláírt, javaslatba hozott, elfogadott, szentesített, ilyen értelemben semmifajta korlátja nincs a hatalomgyakorlásnak az önök esetében. Mi legalábbis vitatjuk azt, hogy mindenfajta indoklás nélkül indokolt vagy szükségszerű-e változtatni azon a kinevezési módon, amelyet önök fogadtak el egy évvel ezelőtt. Meggyőződésünk szerint legalább lett volna értelme erről egymás között beszélni, és lett volna vagy kellett volna egyáltalán vitalehetőséget teremteni arra, hogy ezt a fajta elmúlt évben alkalmazott eljárást, pontosabban elmúlt egy évben alkalmazott eljárást meg kell-e változtatni, avagy változatlanul kell hagyni a továbbiakban.

Sajátságos az is, ahogyan a monetáris tanácsnak, immáron egy természetesen más többségű monetáris tanácsnak megadja azt a lehetőséget, hogy az alelnökök közül egyet kiemelt alelnökké tegyen, a monetáris tanács alelnökévé válassza, majd pedig a feladatkörök megosztásánál immáron elveszi a jegybankelnök jogosítványát arra, hogy az alelnökök feladatköreit meghatározza, a monetáris tanács jogkörébe írja át a törvényjavaslat az alelnökök közötti feladatmegosztás meghatározását. Ez is nyilvánvalóan azt erősíti, hogy itt nem másról van szó, mint egy olyan személy odaküldéséről a jegybankba, aki majd a kormány szándékait nagy hatékonysággal igyekszik végrehajtani a monetáris politika területén is.

Erős vitában vagyunk azzal az állásponttal, amely itt megfogalmazódott a mai napon is már az Országgyűlésben, nevezetesen, hogy a kormánynak nagyobb jogkört, nagyobb lehetőséget kellene biztosítani a monetáris politikai döntések meghozatalában. Meggyőződésünk szerint, ahogyan azt az európai uniós jogrend tartalmazza, a fiskális politikában a kormánynak van döntési jogköre, felelőssége és lehetősége, a monetáris politikát pedig egy kormánytól független szervezet, a nemzeti bankok egyes országokban irányítják, hozzák meg a döntéseket. Meggyőződésem szerint ez a szétválasztás indokolt, szükségszerű, és Magyarországon fenntartandó és erősítendő, nem pedig megszüntetendő vagy éppen összemosandó a kormány döntési lehetőségeivel.

Kifejezetten helytelennek és rossznak tartjuk a törvényjavaslat azon megfogalmazásait, amelyek a jegybankelnöknek a monetáris tanács vezetőjeként a Költségvetési Tanácsban betöltött feladatköréhez kapcsolódnak. Láthatóan itt is egy kicsinyes bosszúról van szó, egy kicsinyes bosszú vezette a javaslat megfogalmazóit, amikor is azt fogalmazzák meg, hogy a jegybankelnöknek a továbbiakban nem lehetősége sem a parlament előtt, mármint a parlament plenáris fóruma előtt, sem pedig a parlament bizottságaiban a költségvetéssel kapcsolatos véleményét elmondani, ismertetni és formálni. Ez a javaslat azt tartalmazza, hogy a jegybankelnöknek egyetlenegy kötelessége van, és nem pedig lehetősége, ez a kötelezettség pedig úgy szól, hogy az éves költségvetéssel kapcsolatos álláspontját a Költségvetési Tanácsban köteles képviselni, mármint nem a saját álláspontját, hanem a monetáris tanács álláspontját.

Ez a megfogalmazás, amely jelenleg a törvényjavaslatban szerepel, egyben korlátozza is a jegybankelnök mozgásterét, két tekintetben is korlátozza. Korlátozza a tekintetben, hogy mennyiben képviselhet saját álláspontot ezekben a kérdésekben, mármint a költségvetéssel kapcsolatos kérdésekben, és korlátozza a tekintetben is, hogy hol képviselheti ezt az álláspontot. Ez a mostani megfogalmazás vagy szándékkal, vagy szándék nélkül - de nincs okom feltételezni, hogy szándék nélküli lenne a megfogalmazás, azt gondolom, hogy sokkal inkább szándékosan van így megfogalmazva - azt tartalmazza, hogy csak és kizárólag a Költségvetési Tanács ülésein képviselhet ilyen álláspontot a jegybank elnöke, azaz kizárja azt a lehetőségét a továbbiakban a törvény elfogadását követően, hogy a jegybankelnök a parlament illetékes bizottságának ülésén álláspontját ismertesse, a vitában részt vegyen, az esetlegesen megfogalmazódó kételyek vagy fenntartások megválaszolásában vagy eloszlatásában a saját érvelésével részt vehessen.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan szereplővé degradálja a jegybankelnököt, aki egy zárt teremben elmondhatja a monetáris tanácsban kialakult álláspontot, azonban saját álláspontot, saját véleményt a nyilvánosság előtt ebben a kérdésben nem képviselhetne. Ez mindenképpen csorbítja a jegybankelnök függetlenségét, és mindenképpen csorbítja a bank függetlenségét is, hozzá kell tennem. Éppen ezért ez a gondolkodás, ez az irány, ez a módosítási irány semmiként nem fogadható el számunkra.

A jövedelmi viszonyokat illetően, kényes kérdésről lévén szó, de eléggé furcsa helyzet alakult ki. A példák elhangzottak arra vonatkozóan, hogy Romániában és máshol hogyan csökkentek jövedelmek. Az én ismereteim szerint a Romániában bekövetkezett jövedelemcsökkenés megbeszélve történt a jegybanki vezetéssel. Isărescu elnök úr ebben a helyzetben, ami Romániában akkor volt, elfogadta és kezdeményezője volt ennek a fajta jövedelemcsökkentésnek. Itt, Magyarországon nem ez történt, hanem Magyarországon ki lett mondva valami, hogy ennek így kell lennie.

(13.50)

Csak emlékeztetem a jelenlévőket, hogy a jegybank vezetőinek jövedelmére vonatkozó szabályt annak idején Járai Zsigmond saját maga írta pénzügyminiszterként abba a jegybanktörvénybe, amelyet ő mint majdani jegybanki elnök pénzügyminiszterként terjesztett az Országgyűlés elé, és az ő minisztersége alatt fogadott el az Országgyűlés, majd pedig jegybankelnökként immáron a törvény hatályánál fogva állapította meg saját maga jövedelmét.

Ezt követően nem nyúlt senki a jövedelem meghatározásához, a Járai Zsigmond által megfogalmazott és elfogadott jövedelemmegállapítás volt érvényes a jegybank vezetőire, illetve a jegybankon kialakult jövedelemmegosztásra is. Majd a Fidesz-kormány időszakában volt egy kezdeményezés arra nézve, hogy - nem konzultálva a jegybankkal, és ilyen értelemben sértve a jegybank függetlenséget - csökkenjenek a vezetők jövedelmei. Itt a következő kezdeményezés most arról szól, hogy ne csak a jegybank választott vezetőinek a jövedelme csökkenjen, hanem csökkenjen a jegybanknál dolgozók jövedelme is, ha az véletlenül magasabb volt, mint a jegybank vezetőinek jövedelmének valamennyi százaléka.

Természetesen az Európai Központi Bank ezt szóvá tette véleményében, és ezt alkalmatlannak ítéli arra a célra, hogy ilyen módon beavatkozzon a kormányzat, a kormánytöbbség a jegybank jövedelmeinek a befolyásolására. Meggyőződésem szerint a választott módszer teljesen helytelen, már csak azért is, mert ráadásul még nem is következetesek a jogszabály alkotói, hiszen a jegybank vezetőinél, a jegybank alkalmazottainál egy viszonyszámot vesznek figyelembe a 2 millió forintos jövedelmi korlát figyelembevételével, ugyanakkor pedig ugyanebben a törvényjavaslatban az immáron számukra úgy látszik fontosabb Járai Zsigmond - mint felügyelőbizottsági elnök esetében - nem viszonyszámot vesznek figyelembe, hanem fix összegben határozzák meg az ő havi jövedelmét, valamint a felügyelőbizottság többi tagjának a jövedelmét is fix összegben határozzák meg.

Csak felhívom a figyelmüket, hogy miután itt annyiszor elhangzott, hogy a sarkalatos törvény volta e törvényjavaslatnak majd azt fogja biztosítani, hogy hosszú távon nem lehet hozzányúlni, ez azt is fogja jelenteni, hogy a fix összegben meghatározott jövedelmekhez nagy valószínűséggel hosszú távon majd nem lehet hozzányúlni. Azaz például az inflációt, de például bármilyen más változást a környezetben sem fog követni a felügyelőbizottság vezetőjének, a felügyelőbizottság tagjainak az ilyen módon kétharmados törvényben meghatározott jövedelme. Azt gondolom tehát, hogy a követett modell is helytelen, amit ebben a pontban önök a javaslat megfogalmazásakor tettek. Én itt mindenféleképpen módosítást tartok indokoltnak, szükségszerűnek annak érdekében, hogy a változó körülményekhez rugalmasan vagy kellő rugalmassággal tudjon alkalmazkodni majd a törvényjavaslatnak ez a pontja is.

Szeretnék néhány bekezdést felolvasni az Európai Központi Bank véleményéből, azt igazolván, hogy nemcsak egy vagy két ponton kell módosítani az Európai Központi Bank álláspontja alapján a benyújtott javaslatot, hanem sokkal több ponton kell módosítani ezt a bizonyos javaslatot.

Az Európai Központi Bank a stabil intézményi keretrendszer szükségességét indokolja több ponton keresztül, megint megemlítve azt, hogy a korábbi MNB-törvénymódosításokat is túlságosan gyakorinak tartotta az Európai Központi Bank, az elmúlt másfél év módosításait is túlságosan gyakorinak tartva.

Az EKB értelmezése szerint az MNB-törvény átdolgozását az új alkotmányos keret indokolja, és üdvözölné - mármint az EKB - az átdolgozás olyan végrehajtását, amelynek eredményeképpen létrejön a magyarországi központi banki tevékenység hosszú távú, szilárd alapja. Ezt nem tekinti hosszú távú, szilárd alapnak, ami itt most be van nyújtva, ebből következően ezen jelentős módosításokat kell véghezvinni annak érdekében, hogy ez hosszú távú, szilárd alapnak legyen tekinthető.

Azt is mondja az EKB jelentése, hogy a 2006. decemberi és 2010. májusi konvergenciajelentésben szereplő egyes, a Központi Bankkal és a monetáris finanszírozás tilalmával kapcsolatos kérdések továbbra sem nyertek rendezést ebben a most benyújtott javaslatban, noha ezt már a 2010-es jelentésben kifejezetten szükségesnek és indokoltnak tartotta. Ráadásul azért is tartom problémásnak ezt a pontot, mert ha ez most nem kerül be az indítványba, és nem kerül be az elfogadott törvénybe, akkor - sarkalatos törvény volta okán - nem tudom megmondani, hogy mikor fog majd tudni olyan többség kialakulni, amely ezt a módosítást az elfogadandó törvényen végre fogja tudni hajtani.

Most egy olyan ponthoz érünk, amelyben hangsúlyoznám azt, hogy itt egy nagyon intelligens módon megfogalmazott, de nagyon kemény kritika következik az Európai Központi Bank részéről. Az EKB értesülései szerint a törvényjavaslat kormány elé terjesztett változata lényeges módosításokat tartalmaz az EKB-hoz benyújtott változathoz képest, különösen makroprudenciális és javadalmazási szakpolitikai kérdések terén. Az EKB megerősíti azon álláspontját, miszerint újra konzultációt kell vele folytatni, amennyiben az EKB véleménye elfogadása előtt a törvényjavaslat szövegének lényeges módosításait javasolják.

Meggyőződésem: tehát nem alkalmas az önök által elfogadott, megszavazott menetrend arra, hogy ezt a fajta konzultációt lefolytassák. Hiszen ma este fog befejeződni - ma, péntek este lesz a vita, amikor befejeződik -, ezt követően hétvége, majd nem tudom, önök szombaton, vasárnap milyen módon tudnak konzultálni az EKB-val, nyilvánvalóan semmilyen módon nem fognak tudni. Hétfőn a módosító indítványokról való szavazás, és hétfőn vélhetőleg a részletes vitával lezárul az a szakasz, amikor érdemben módosító indítványokat lehet benyújtani a törvényjavaslathoz.

Úgy gondolom tehát, hogy kifejezetten komolytalanra veszik, kifejezetten nem akarják, hogy az Európai Központi Bank megismerje azt a folyamatot - és abban a folyamatban is véleményt tudjon mondani -, amely a törvényjavaslat tárgyalása során az elképzelhető módosításokat fogja majdan jelenteni.

Azt is mondja az EKB, hogy nagyra értékelné, ha a Nemzetgazdasági Minisztérium a jövőben megfelelően tiszteletben tartaná az EKB-val szembeni konzultációs kötelezettségét. Ugye, ez egy nagyon kulturált módon megfogalmazott feddés, lévén, hogy az EKB megállapítja ezzel a bekezdéssel azt is, hogy nem találta megfelelőnek az eddigi időszakban a konzultációs kötelezettségek teljesítését.

Vitatja az EKB azt is, hogy milyen módon, miért van szükség az alelnökök számának növelésére, a monetáris tanács tagjai számának növelésére. Vitatja azt is, hogy az összeférhetetlenségi szabályban meghatározott munkavállalói jogviszonyok ügyében megfelelő-e a törvényjavaslat, és vitatja azt is, hogy ennyire rövid időn belül hatályba léptethető-e a törvény. Azt mondja a javaslat konkrétan, hogy a törvényjavaslat szerint 2012. január 1-jétől a monetáris tanács tárgyal és dönt az MNB feladataival kapcsolatos azon kérdésekről is, amelyekről korábban nem volt hatásköre dönteni.

A döntéshozatali folyamat zökkenőmentes átvételének és az MNB zavartalan működésének biztosítása érdekében az EKB üdvözölné az azzal kapcsolatos módosítások oly módon való végrehajtását, amely biztosítaná a döntéshozatal zökkenőmentes átadását a tanács részére. Egy átmeneti időszak bevezetése megfelelő lenne erre a célra. Nem mondja, hogy hány hónapos átmeneti időszak, de nyilvánvalóan nem pár napos átmeneti időszak lenne szükséges ebben az esetben. Azt teljesen komolytalan hozzáállásnak tekintem, amit Rogán képviselő úr az imént elmondott hozzászólásában, hogy üljön össze egyszer a tanács és döntse el.

Meggyőződésem szerint sokkal komolyabb kérdésekről van szó, semmint egy egyszeri tanácsülés végleges döntést tudna hozni ebben. Erre a Fidesz-KDNP-többség képes csak az Országgyűlésben, hogy pár perc vagy pár óra alatt letárgyaljon, megtárgyaljon és aztán leszavazzon bizonyos indítványokat. Volt már számos esetben példa arra, hogy hétfői napon beterjesztett indítványokról hétfőn zárószavazásra is került sor. Látszik is a selejt bosszúja, hiszen számtalanszor kellett ezen javaslatokat utólag módosítani azért, mert nem volt megfelelőképpen előkészítve, nem volt jó a szövegezése.

Kifejezetten helyteleníti ez a vélemény azt, hogy olyan kötelezettséget ír elő a benyújtott javaslat az igazgatóság ülései napirendjének megküldését illetően a kormánynak, amelyre semmi indok nincs, hiszen a kormány képviselője a monetáris tanács ülésén szavazati jog nélkül részt vesz, az igazgatósági ülésen pedig nem vesz részt. Ebből következően szükségtelen dolgot követel meg az indítvány, amikor az igazgatóság ülésének napirendjéről is írásbeli tájékoztatást írna elő a bank számára.

Az EKB véleménye kifejezetten problémásnak és kifejezetten helytelennek ítéli azt a gyakorlatot, amit követett a mostani kormány az eddigiekben, nevezetesen: a függetlenség elvének összhangban álló védelme érdekében szükséges az, hogy az MNB munkavállalóinak javadalmazására vonatkozó szabályhelyek bármely módosításánál - és ez a javaslat tartalmaz nagyon sok emberre kiterjedő módosítást - az MNB-vel szoros együttműködésben szülessen meg a döntés. Ebből következően nem tartja elfogadhatónak azt, hogy MNB-vel nem konzultálva, az MNB-vel egyet nem értve született döntés az eddigiekben, és terveznek döntést most ezen törvény elfogadása kapcsán.

(14.00)

Azt is mondja, hogy kellően figyelembe véve az MNB véleményét arról, hogy ezen jogszabály-módosítások milyen hatást gyakorolnak a feladataik ellátásához való folyamatos képességre; azt is mondja az EKB, hogy tekintettel az eddigiekre, a központi banki függetlenség alapelvének biztosítása érdekében a MNB-t ténylegesen be kell vonni a törvényjavaslat releváns részeinek megszövegezésébe. Nem elégséges tehát az, amit most önök úgy gondolnak, hogy megkérdeztük az MNB-t, mondott valami véleményt, ami nekünk tetszik, azt elfogadjuk, ami nem tetszik, azt nem fogadjuk el. Itt nagyon világosan leírja az EKB álláspontja, hogy ténylegesen be kell vonni a törvényjavaslat releváns részeinek megszövegezésébe, és nem azt mondja, hogy talán majd, valamikor, valamilyen módon érdemes velük egyeztetni. Azt gondolom, kifejezetten szerencsétlen az, ahogyan kezelik a bizottságokban is, mármint a parlamenti bizottságokban, láthatóan kormányszinten is a jegybanki vezetők véleményének kikérését, véleményük figyelembevételét és véleményük beépítését a végleges szövegezésbe.

Van ebben a véleményben azon túlmenően még néhány fontos pont, amit az eddigiekben érintettünk. Az MNB euróövezetbe történő integrációja kapcsán írja a javaslat, hogy meggyőződésük szerint itt még tovább kellene lépni a most benyújtott javaslatnál az eddigi megfogalmazásokon, és ajánlja is a törvényhozók figyelmébe ezeket a megfogalmazásokat.

Kifejezetten pontosítási javaslatot fogalmaz meg az MNB elnökének a Költségvetési Tanács tagjaként betöltött szerepére vonatkozóan, hiszen azt mondja a javaslat, hogy "az EKB megítélése szerint a törvényjavaslat az MNB-elnökének a Költségvetési Tanács tagjaként betöltött szerepére vonatkozó rendelkezései nem egyeztethetők össze a Költségvetési Tanács működéséről szóló rendelkezésekkel", és itt meghivatkozza a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi törvényt. Ebből következően a törvényjavaslat szerint az MNB elnöke képviseli az MNB-t, és pontosítani kívánja, igényli azt, hogy a törvényjavaslat ezért "módosításra szorul a Költségvetési Tanács működéséről szóló jogszabály rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenség elkerülése érdekében". A benyújtott javaslat kapcsán az EKB véleményének figyelembevételével, ugye, több mint tíz ponton szükségszerű valamilyen pontosítás vagy módosítás.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy a benyújtott javaslat tárgyalásához időzítve vagy a tárgyalásához kötődően mind a két fontos nemzetközi szervezet megszólalt, megszólalt az Európai Bizottság, és megszólalt az IMF szóvivője is. Az Európai Bizottság szóvivője a következőket mondta, a jegybanki törvény módosításával kapcsolatban aggodalmakat fogalmazott meg. Az uniós testület szerint "a magyar jegybanktörvény tervezete potenciálisan megakadályozhatja a jegybank független működését". Szó szerinti idézet volt, amit most az imént elmondtam. Miután ezt a brüsszeli Bizottság alelnöki rangú biztosának, a gazdasági és pénzügyi biztosának szóvivője mondta, ezért az a javaslatom, hogy vegye ezt komolyan a fideszes-KDNP-s többség, ugyanis ha ezt nem veszik komolyan, akkor nyilvánvalóan olyan konfliktus fog továbbgördülni az ország és az Európai Bizottság között, amelynek a végén nem tudnak önök nyerni, nincs olyan lehetőség, hogy ebben a kérdésben önök ezt a vitát megnyerjék, és ez az országnak kerül akkor sokba.

Azt mondja a Nemzetközi Valutaalap szóvivője is ezzel kapcsolatban, hogy "figyelmesen vizsgáljuk a legújabb törvényjavaslatokat, amelyek a központi bankot érintik, és a függetlenség csorbulása jelentős okot adna az aggodalomra". A függetlenség csorbulása az imént általam elmondott pontokon nyilvánvalóan föllelhető vagy megtalálható. Ő még nem nyilatkozik ebben a kérdésben értelemszerűen; azt gondolom, nem is kell, hogy nyilatkozzon, éppen elég a nyilatkozat helyett az, hogy a tárgyaló delegáció, immáron részben a jegybanktörvénnyel kapcsolatos problémák miatt, megszakította az informális tárgyalásokat itt Budapesten. Meggyőződésem szerint fontos lenne az, hogy ezt az üzenetet önök értsék, fontos lenne az, hogy vegyék ezt komolyan, és fontos lenne az, hogy a tisztességes, korrekt egyeztetést és vélemény-figyelembevételt vegyék komolyan az Európai Központi Bankkal és az Európai Bizottsággal is.

Végezetül még arra szeretnék utalni, nem a benyújtott jegybanktörvény kapcsán, hanem ami itt az alkotmányügyi bizottság által benyújtott összevonási javaslatot érinti. Mi több alkalommal megvizsgáltuk az elmúlt egy évtizedben, hogy vajon a jegybank, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az összevonása milyen előnnyel és milyen hátránnyal járna. Erről a kérdésről lehet szakmai vitát folytatni, de nem olyan módon, ahogyan ez most előkerült az Országgyűlésben, nem olyan módon, hogy szándékosan egy olyan bizottsági ülésen nyújtanak be indítványt, ami után már nincs sem a plenáris ülésnek, sem a szakmai bizottságoknak erről vitatkozni lehetőségük. Az alkotmányügyi bizottság javaslatáról ma éppen nem szavazott a Ház, de valamikor szavazni fog a Ház, olyan módon, hogy egy plenáris vitát erről a javaslatról lefolytatni már nem lehet, ahhoz módosító indítványt benyújtani nem lehet, hanem vagy elfogadja, vagy nem fogadja el az országgyűlési képviselő ezt az indítványt.

Én magam úgy gondolom, ebben a kérdésben súlyos felelősség terheli azokat, akik kitalálták, hogy ezt a módosító indítványt így kell behozni, hiszen van értelme ilyen vitát folytatni. Ma az az álláspontunk - hogy ez is egyértelmű legyen -, hogy ilyen pénzügyi helyzetben, amilyen helyzetben ma Európa, a világ és leginkább Magyarország van, egy szervezeti átalakítás nem segítené a pénzügyi stabilitást az országban, éppen ezért a szervezeti átalakítás tényéről mint lehetőségről beszélni érdemes, de most megcsinálni biztosan nem érdemes, mert ez sokkal inkább ártana az országnak, inkább rontana, semmint javítana az ország helyzetén.

A benyújtott indítványt természetesen az iménti hibák miatt ebben a formában a Szocialista Párt nem tudja támogatni. Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu