DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenféle szép jelzőket aggat a kormány a kormányzásának vagy kormányzóságának a különböző esztendeit jellemezve. Valamelyik esztendőt egyébként az elrugaszkodás esztendejének nevezte. Néha ezt keveri maga a kormányfő, hogy melyik is az, mindenesetre úgy látszik, az élet felülírta ezeket a show-bizniszből előrángatott szavakat, és valójában 2011 bizonyult az elrugaszkodás esztendejének, ez pedig konkrétan az Európától való elrugaszkodás esztendeje.

Természetesen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a 2008 óta tartó válság, ami nyilván nemcsak Magyarországon, nemcsak Európában, hanem az egész világon nagyon komoly nyomokat hagyott a különböző nemzetgazdaságokon, bizony igen fájdalmas kihívások elé állítja a különböző országokat, és tulajdonképpen az erre adott válaszként elvileg akár nagyon rokonszenves is lehetett volna a nemzeti együttműködés rendszerének a kialakítása, hiszen szemmel látható a korábbi szabadversenyes globálkapitalizmus, a neoliberális teóriáknak a megszűnése vagy működésének a kimúlása bizony valamilyen másik szakaszba fog torkollani, ez pedig szemmel láthatóan - és ma már minden ezt igazolja - az együttműködések rendszereinek a felvirágzását eredményezheti. Tehát visszatérve, a nemzeti együttműködés rendszere akár jó is lehetett volna, ha ez nem pusztán egy szóvirág, és nem csupán egyféle politikai terrornak a fedőneve, amit a Fidesz egyébként azóta Magyarországon gyakorol. De hát a nemzeti együttműködés rendszerének, ami - még egyszer mondom - nagy sajnálat, hogy nem jöhetett létre eddig Magyarországon, párosulnia kell a nemzetközi együttműködés rendszerével. A nemzetközi együttműködésre pedig jó alapokat ad az, hogy Magyarország számos szövetségi rendszer része, hangsúlyozom, szövetségi rendszer része, amely nem abból áll, hogy vagyunk mi, meg az összes többi szövetségesünk, aki a mi ellenségünk.

Ez a felfogás, amit a Fidesz egyébként különböző háborús szócsaták közepette próbál a magyar közvélemény felé terelni vagy tárni, sajnos elég sok kárt okoz Magyarországon, hiszen nagyon komoly orientációzavart jelent. Sőt, ez azt is jelenti, hogy a kormány nem számol a nemzetközi együttműködés különböző előnyeivel, jóllehet talán az államtitkár úr, aki valószínűleg válaszolni fog a mostani felszólalásomra, tudja, ha máshonnan nem, egyetemi tanulmányaiból, hogy volt egy bizonyos úgynevezett Cecchini-jelentés annak idején az Európai Uniót megalapozandó törekvések sorában, amely a "cost of non-Europe", tehát a nem-Európa költségeit vette számba, és a nem-Európa költségeit fizeti most egyébként tulajdonképpen Magyarország, aminek persze egyéb súlyos következményei is vannak, lévén a kormány máshol nem talált pénzt, először kifosztotta a magánnyugdíjkasszát, eltapsolta azt a pénzt, vett belőle MOL-részvénytől kezdve az égen-földön mindent. Most egyébként legutoljára minden szándéka szerint a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékaira óhajtja rávetni magát, a Magyar Nemzeti Bankot akarja kifosztani, de úgy látszik, ez sem volt elég, mert kifelé is szaladgált. Először egy nagy "Allah akbar" felkiáltással elrohant a miniszterelnök Szaúd-Arábiába, ott nem kapott pénzt, utána az egyébként kommunista Kína vállát és homlokát simogatva onnan is próbált pénzt szerezni, ott sem kapott pénzt. Hát mi maradt? Semmi más, mint a barátok, azaz az Európai Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap.

Nos, tisztelt Országgyűlés, tisztelt államtitkár úr, az a helyzet, hogy a legutóbbi fejlemények, azt hiszem, végképp mutatják ezt az elrugaszkodást, amit műveltek önök, Európától. Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nem is olyan régen levelet írt Orbán Viktornak, amelyben elmondja az egyszeregyet, elmondja azt, hogy hogyan kell Európában együttműködni, hogyan kell Európában gondolkodni. Tulajdonképpen ami ebben az egész ügyben egészen kétségbeejtő, hogy az önök kormányfője, az egykori KISZ-titkár, Orbán Viktor még tavaly a második félévben rendkívül boldogan mondta, hogy ő ugyan euróövezeten kívüli ország vezetőjeként mégis most itt foglalkozik az eurózóna megmentésével, az a pénzügyi csomag, amire oly büszke volt Orbán Viktor, azt először egy héttel vagy tíz nappal ezelőtt vadul elutasította, most már ugye visszakullogott a tárgyalóasztalhoz, majd most nagy hangzatosan látszólag az IMF-et akarta elzavarni, de valójában az Európai Unió delegációját zavarta el.

Tisztelt Országgyűlés! Azt szeretném mondani, hogy sajnos nemcsak hogy ez a mostani felszólalásom volt az utolsók egyike a Magyar Országgyűlésben köztársasági keretek között, de úgy tűnik, hogy az európai Magyarország esetében is sajnos ez elmondható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu