DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ahogyan körülbelül fél éve a Fidesz vezérszónoka lehettem a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat Országgyűlés előtti általános vitájában, úgy ma is nagy megtiszteltetés és megható érzés, hogy a most benyújtott törvényjavaslatnál is az emberi jogi bizottság tagjaként, kormánypárti vezérszónokként és nem utolsósorban hivatásomat tekintve református lelkészként itt állhatok.

A Fidesz vezérszónokán kívül, ami szintén változatlan az akkor és most benyújtott törvényjavaslatnál, azok a vallásszabadság és az egyházügy területén korábban is megfogalmazott célok elérése és jogok biztosítása, ahogyan az alaptörvény VII. cikke is rögzíti, miszerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Tisztelt Országgyűlés! A sarkalatos törvény megalkotásának alkotmányos kötelezettségén túl, úgy vélem, azon elérendő cél is vezet minket, hogy tiszta, átlátható viszonyokat teremtsünk az egyházak területén is. A törvény fő célja a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatok szabályozása.

(12.50)

Ez utóbbi céllal foglalkoznék részletesebben az állami törvényhozás szereplőjeként. Nem véletlen ugyanis, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke nemzeti hatáskörben rendezi az egyházügyi szabályozást, hiszen az Európai Közösségen belül is az állam és az egyház különválasztásának módjai jelentős eltéréseket tartalmaznak. Az államegyház modell még ma is működik, például az Egyesült Királyságban, de Európa protestáns államai is megőrizték az államegyházi berendezkedésüket, és tudjuk, hogy az anglikán egyház feje az angol királynő, Norvégiában gyakorlatilag teljes és közvetlen a költségvetési egyházi finanszírozás. Ez a modell mindenütt hosszú és szerves történelmi fejlődés során alakult ki.

Az államegyház ellentéte az egyház és az állam radikális elválasztása, amelyre Európán belül Franciaország a legjobb példa, Európán kívül pedig az Amerikai Egyesült Államok. Az állami finanszírozási tilalom azonban eltérő következményekkel jár a két országban, hiszen míg Franciaországban az egyház, mondhatni, szegénységben él, addig az Amerikai Egyesült Államokban a számtalan vallási közösséget professzionálisan szervezett adománygyűjtési akciók és gazdasági vállalkozások tartják el.

Közép-Európa német nyelvű államaiban, így Németországban az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet képező modell fejlődött ki, és ebben a modellben a hangsúly az együttműködésen van. Az állam és az egyház viszonyát talán a kapcsolódás szóval tudnánk leginkább jellemezni. A modell lényege egyrészről az államegyház tagadása, másrészről a közjogi státust élvező egyházakkal való együttműködés.

A három alapvető modellt áttekintve megállapíthatjuk, hogy a különbségek ma már nem ennyire élesek. Az államegyházi berendezkedést őrző országok a vallásszabadság hatékony biztosítása révén ma már összefonódásaik ellenére is világnézetileg semlegesnek tekinthetők. A szeparációs rendszerek egyházellenes beállítottsága is alábbhagyott, s mára a legtöbbjük jóindulatúan és támogatólag áll az egyházakhoz.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a támogató elválasztás nevet kaphatná, talán ezzel a kifejezéssel írható le a legjobban. Sem az ellenséges elválasztás, sem pedig az egyházak oktatási, jogalkotási autonómiájának a csorbítása nem követendő. Ahogy a törvényjavaslat fogalmaz, az alaptörvénnyel összhangban, az állam és az egyház különvált működésének alkotmányos követelményét figyelembe véve, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön alapuló elveit megfelelően érvényesítve alkotjuk a törvényt.

Ez a fajta modellválasztás - vagy fogalmazzunk úgy, hogy értékválasztás - által elismerjük, hogy Magyarország történelmében és kultúrájában a folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházaknak igenis kiemelkedő szerepük van, nélkülük a nemzeti együttműködés rendszere vagy ennek a nemzetnek a felemelkedése nem képzelhető el. Az oktatásban, az egészségügyben, a munkahelyteremtésben, a morális és erkölcsi megújulás terén egyházak nélkül, azt gondolom, nem jutunk eredményre. Ahogyan az állam és az egyház elválasztására az együttműködés elveit tekintve nincs egységes gyakorlat még Európában sem, úgy a közösségek egyházkénti elismerésében sincs közös szokás vagy iránymutatás. Ennek következtében nemcsak a parlamentben, hanem a társadalomban is nagy vita zajlik tulajdonképpen hosszú évtizedek óta, hogyan lehetne meghatározni azt, hogy mi minősül egyháznak, és ki az arra feljogosított szerv, hogy valamely közösséget egyházként fogadjon el.

Magyarország azt a gyakorlatot követte, hogy az Országgyűlés csupán a kereteket határozta meg, melynek eredményeképpen Magyarország talán világelső lett az egy főre jutó egyházak számában, és az előttünk fekvő törvényjavaslat éppen a bizniszegyházak korszakának kíván véget vetni oly módon, hogy az egyházi státus megítélésének kérdésében a szuverenitás legfőbb letéteményese, az Országgyűlés jogosult dönteni.

A korábban felmerült ellenzéki aggályokra is reagálva, a törvényjavaslattal kapcsolatban a következőre szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. A törvényjavaslat mellékletét képező, Országgyűlés által elismert egyházak listája - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem egy lezárt lista, hanem nyitott. A javaslat III. fejezetében foglaltaknak megfelelően bármely szervezet az eljárási kritériumoknak eleget téve országgyűlési elismerésben részesülhet. A feltételek egyértelműek, a nemzetiségek elismerésének mintájára rögzített eljárásrend pedig megfelelő garanciát és segítséget nyújt az Országgyűlésnek, hogy felelős döntést hozzon, és gondolok itt elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására.

Engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki, hogy az elfogadásra kerülő jogszabály az egyházak területén is rendezett viszonyokat teremt, a szabadságjogok lehető legszélesebb körű tiszteletben tartásával. A törvényjavaslat egészének szellemiségét meghatározó jogalkotói szándékot pedig a Nemzeti hitvallás szavaival foglalnám össze: elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalásom végén pedig egy új gondolati síkra szeretném terelni a figyelmet, és szeretném elmondani, hogy a politika mindig is meghatározza az életünket, legyen az oktatási törvény, legyen az önkormányzati törvény vagy éppen egyházi törvény, amelyet politikusok alkotnak. Még ha a legjobb szándék vezeti is őket, akkor is ideiglenes és történelmileg behatárolt, időben zárt térben mozgó minden akarat. A politika mindig az adott szituációban keresi a kérdésekre adandó legjobb választ. Azt gondolom, hogy ezen törvény kapcsán a jó szándékot, a magyar történelemben az országért végzett, hitből fakadó tettek elismerését nem lehet elvitatni. De hitem szerint van valami, ami igenis több a politikánál és több mindenféle emberi akaratnál, éspedig az, amiről a közelgő karácsony üzen nekünk, és hadd mondjam el, hogy minden törvénynél, amelyet mi itt alkothatunk, jobban meghatározza az emberek életét: ez pedig az, hogy Megváltót adott nekünk az Isten.

A karácsonykor megszületett Krisztus magára vette minden ember bűnét, a földművelőét, a tanárét és a politikusét egyaránt, s mindaz, amit itt mi elvégzünk, amiről rendelkezünk, amit legjobb tudásunk szerint megalkotunk a polgárok érdekében, mindaz múlandó; egyedül az Isten örök, aki a legnagyobbat adta ennek a világnak: az ő egyszülött fiát.

És ebből fakadóan bármit is teszünk mi mint képviselők, csak Isten és a felebarát iránti alázattal és szeretettel tehetjük.

(13.00)

Köszönöm a figyelmüket, és így kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu