DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órákban jelentős vita bontakozott ki az egyházügyi törvény mostani tervezete kapcsán, számos vitát le is folytattunk már az elhangzott vezérszónoki kör után, a kétpercesek során, azonban nagyon fontos visszaidéznünk a most benyújtott törvényjavaslat néhány újítását, amire egyébként államtitkár úr a kormány nevében ki is tért. Szeretnék ezek közül néhány általam fontosnak tartott érvet aláhúzni és megerősíteni, hogy ezáltal ez a törvény mindenképpen jobbá vált az előző törvénynél, sőt továbbmegyek, amikor valóban a rendszerváltás hajnalán, 1990-ben az akkori egyházügyi törvény létrejött, az még a demokratikus intézményrendszer kialakulása előtti időszakban létrejött törvény, tehát ma is a diktatúrát lezáró törvény van hatályban, azonban a diktatúra korszaka utáni átalakulás zavarosban halászását segítette a ma hatályban lévő 1990. évi IV. törvény.

(16.20)

Ez azt jelenti, hogy egy újabb korszakot le kell zárni. Ez egy olyan kényszer, ami nem jogtechnikai vonatkozású kényszer, mégis nekünk, akik abban a meggyőződésben élünk, hogy a vallásszabadság és az egyházak törvényes joggyakorlásának kérdése egy érett demokráciának nagyon fontos kérdésköre, és akik ma itt vitázunk, fontos, hogy azt lássuk és belássuk, hogy ez a '90-es szabályozás, ami egy átmeneti időszakot vagy korszakot eredményezett, túlhaladottá vált. A túlhaladottsága miatt pedig, nyilván részben a már elhangzottak értelmében, Magyarország új alaptörvénye értelmében is új törvényre van szükség. Az új törvény szükségességét az általam imént említett okok szerintem magyarázzák. Ha pedig egy új törvénybe vág bele a mostani parlament, akkor az előző törvénynek a hibáit nyilvánvalóan ki kell küszöbölni. Át kell tekinteni, hogy a 21 év alatt milyen problémák adódtak azokból a - valljuk be - tágra nyitott kapukból és abból a liberális szabályozásból, ami egy diktatórikus szabályozás után lépett életbe.

Tudjuk a számokat is, tudjuk azt, hogy egy lehetetlen állapot áll ma rendelkezésünkre. Magyarországon az Európai Unió országai között egyedülálló módon megengedhetetlen és elképzelhetetlen mennyiségű egyháznak nevezett szervezet tevékenykedik az országban - ennek nyilvánvalóan gátat kell vetni. Az önök által, az ellenzéki képviselők által is elmondott érvek, azt hiszem, egybehangoznak a kormányzati képviselők által hangoztatott érvekkel. Gátat kell szabni ennek a lazaságnak, és gátat kell szabni annak a helyzetnek, hogy sok száz szervezet, közöttük bizonyos gittegyletek azt mondják magukról, hogy ők egyházak. Ez így nincs rendjén - azt hiszem, ez az az alapvetés vagy az a közös pont, amelyben mindnyájan megegyezhetünk. Ha pedig tovább kell lépni és előre kell lépni, akkor szükségképpen meg kell határozni valamilyen módon ennek a törvénynek azt a keretet, ami az egyházra és az egyházi jogi személyre érvényes lehet.

Én úgy látom - mivel ebben egyébként a törvény az előző törvényhez, a visszavont törvényhez képest érdemi változtatást nem kezdeményez - és úgy értékelem, engedjék ezt meg nekem, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy tisztességes javaslat az, amit egyébként a törvény tartalmaz, miszerint egy viszonylag szűk körnek, 14 egyháznak mondja azt a jelenlegi egyházak közül, hogy kezdőponttól fogva a jogi státusban egyházként működhetnek, azonban a folytatást és az egyházi státus későbbi felvételét kinyitja a törvény.

Visszautalnék arra az iménti kétpercesekben elhangzott vitánkra, amelyben szocialista képviselők - akik azóta elfáradtak a vitában, és most már hazamentek, a padsoraik üresen állnak - arra hivatkoztak, hogy nagyon jó elképzelés volt fél évvel ezelőtt az akkori törvényben, hogy a Fővárosi Bíróság legyen az a szerv, amely a mostani 14-es egyházi keretet kibővíteni hivatott. Akkor nagyon nagy támadások érték a szocialisták részéről ezt az indítványt, és ezek a támadások nagyon hangosak voltak. Most a mai indítványt érik értelemszerűen újabb támadások, hasonlóan hevesek, mint a Fővárosi Bíróság ügyét érték akkor, most a parlament ilyen irányú jogkörét - ami egyébként az előző törvény zárószavazás előtti módosító indítványába került be - támadják ugyanilyen hevesen a szocialista hozzászólások. Nyilván el kellene dönteniük a szocialistáknak, hogy alapvetően mi a problémájuk a törvénnyel, nekem erről van magánvéleményem, de magánvéleményt nem kívánok itt a plenáris ülésen megosztani önökkel.

Ami a mostani törvény új jogszabályához csatlakozó újítás, azt hiszem, ezek fontos és vitaképes módosítások. Egyébként már néhány felszólalás megpróbálta érdemi vitává is alakítani ezeket az újításokat. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéki képviselőkben felmerülhet az a kérdés, hogy az eddigi húszéves magyarországi szervezeti működési feltétellel szemben miért kell hogy bekerüljön a legalább százéves nemzetközi működés szükségessége a 14 egyházon felül, amelyek majd a későbbiekben kérnek jogi státust. Azt hiszem, erre egy elég jó érdemi válasz lehet az, hogy a száz év egy olyan történelmi kor, amit ma senki sem kérdőjelezhet meg, hogy egy százéves működés vagy egy százéves nemzetközi egyházi rendszerben történő történelmi háttér létjogosultságot adhat egy egyháznak, hogy egyáltalán beadja az elismerésére vonatkozó indítványt. (Zagyva György Gyula közbeszól.) Azt gondolom, egy tisztességes lépték, egy történelmi lépték a száz év.

Gondoljanak bele abba, hogy száz évvel ezelőtt milyen helyzet volt Európában és milyen helyzet volt Magyarországon. Az utolsó békeéveket éltük, az első világháború és a második világháború által okozott európai nyomorúság, tehát a nemzeti szocializmus feléledése, aztán a második világháború után a nemzetközi szocializmus térnyerése Európában nagyon nagy bajokat hozott a világra, és nagyon nagy bajokat, világégéseket hozott Magyarországra is. Ez azt jelenti, hogy ezek a diktatúrák fejlesztették ki azt a társadalmi lépést, amely társadalmi lépések között ott szerepelt az is, hogy bizonyos szervezetek azt mondták ki magukról, hogy ők egyházak. Ebben a káoszban született meg, ebben a káoszban fogant meg ez az elgondolás. Száz évvel ezelőtt, tisztelt képviselőtársaim, senki nem így gondolkodott, az egy másik erkölcsi világ volt egész Európában. Senki nem úgy gondolkodott, hogy egyházat alapítunk annak érdekében, hogy a pénzügyi számításainkat megnyerjük és elnyerjük. Ezért mondom azt, hogy a százéves történelmi lépték egy tisztességes szabályozási korlát, és mindenképpen az ezt a fajta gondolkodást megelőző időszakra vezeti vissza ezeket a szervezeteket. (Zagyva György Gyula közbeszól.)

Az elismerés eljárásrendjét hevesen támadták szintén a szocialista képviselőtársaink. Az elismerés eljárásrendje, azt hiszem, szintén a demokratikus intézményrendszer felügyelete és aktív részvétele jegyében történik. Hiszen a törvénytervezet szerint, ahogy ez elhangzott, az ezer fő aláírását követően az OVB-nek hitelesíteni kell nyilvánvalóan az aláírásokat, hogy ezek nem valamiféle légből kapott és fiktív aláírások, és a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az állásfoglalása pedig megint csak egy nagyon fontos eljárási elem. Fontos, hogy egy olyan megfellebbezhetetlen és politikától mentes szerv, amely ezt a történelmi léptéket szintén birtokolja Magyarországon - és amely vitán felül áll, hogy nem politikai szándékokat fog érvényesíteni -, ellenjegyezze a beadványt. A vallásügyekkel foglalkozó országgyűlési bizottság, amely jelen esetben az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság, nyilvánvalóan az Országgyűlés plénuma elé terjesztéskor az illetékes bizottság, neki döntenie kell majd erről, és az Országgyűlésnek a kezében van az, hogy végső soron döntsön a kérdésről, a státus odaadásáról. Ezt követően pedig, utolsó aktusként az illetékes miniszter nyilvántartásba vétele történik meg.

Tehát ezek az eljárási lépések, ez az eljárási sor az, amely, azt gondolom, garanciát nyújt arra, hogy nem egy egyszemélyi, kézi vezérlésű aktusról van szó, hanem egy folyamatról, egy eljárásról, amelybe számos demokratikus intézmény és szerv bevonásra került. A megszűnésének okai is szabályozva vannak a mostani törvénytervezetben. Nyilvánvalóan, ha az alaptörvénybe ütköző tevékenység, az például egy ilyen lehetőség.

Elhangzott itt vita az átmeneti időszakban a február 29-ei dátummal kapcsolatosan, ezt az államtitkár úr nagyon kristálytisztán indokolta, ez nem szorul véleményem szerint további indoklásra.

Azt hiszem, hogy a földtulajdon kérdésköre - amit az imént már a jobbikos képviselők a felszólalásukban érintettek - szintén egy jó szándékú újítás a törvényben, hiszen a földtörvény módosításával az egyházi jogi státusból egyesületté történő átalakulás során segít a szervezeteknek, hogy az eddig megszerzett földtulajdonukat megtartsák. Vannak olyan szervezetek, amelyek tiszteletre méltó tevékenységet folytatnak, karitatív tevékenységet folytatnak, de a jelenlegi törvény hatálya szerint ab start, induláskor még nem lesznek egyházi jogi státussá nyilvánítható szervezetek. Ezeknél a földtulajdon megtartását indítványozza a törvény, ezt is tisztességes lépésnek kell tekinteni. Azt hiszem, hogy ez az utolsó kérdés.

Ami pedig az előző törvényből hiányzott, az eddig hatályos egyházügyi törvény hatályon kívül helyezése, szintén az átmenet lezárását célozza.

(14.30)

Ilyen indítvány, amely ennyi újítást tartalmaz az előző, egyébként visszahívott törvényhez képest, ez nem nevezhető annak, hogy egy eredeti formában beadott törvény fekszik most önök előtt, mindnyájunk előtt. Érdemi változtatások történnek, amik javítottak a helyzeten. Higgyék el, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, én magam, átolvasva a törvényt, nem merem azt állítani, hogy van és létezik ebben a tárgyban hibátlan lehetőség és hibátlan szabályozás, azt viszont merem állítani, hogy az átmeneti korszak 21 évét lezárni hivatott, és ilyen értelemben az új szabályozással vélhetően egy tisztességes törvénnyel állunk szemben. Az előző törvény helyett mindenképpen előrelépést jelent, a ma hatályos törvényhez képest előrelépést fog jelenteni 2012. január 1-jétől ez a szabályozás.

Ha pedig figyelembe kívánják venni önök is azokat az adatokat, amelyek szerint a legutóbbi feldolgozott népszámlálási adatok szerint, tehát a 2001-es népszámlálás adatai szerint azok az egyházak, amelyek most bekerültek a törvény normaszövegébe, ez a 14 egyház, mint tudjuk, a magukat vallásosnak vallók 99 százalékát lefedik, akkor azt mondhatom, hogy nemcsak hogy tisztességes, hanem a szabályozás normatív tekintetben is irányadó lehet. Minden ezzel ellentétes érv a józan észnek mond ellent. Ha 99 százalékát a magyarországi állampolgároknak (Zagyva György Gyula közbeszól.), akik önkéntes megnyilvánulásuk alapján... - Zagyva Gyula képviselő úrnak, ha problémája van, biztos el fogja mondani.

Tehát hogyha önkéntes megnyilvánulás alapján... - hiszen tudjuk, hogy a népszámlálás alkalmával mindenkinek lelkiismereti joga, és ezt a szocialisták ki akarták venni egyébként a 2011. évi népszámlálási szövegből, de aztán hála istennek, az új parlament gátat vetett ennek a szabálynak, és újra lehetett nyilatkozni, még egyszer mondom, önkéntes alapon arról, hogy ki tartja valamely egyházhoz tartozónak magát Magyarországon. Egyébként ez azért volt nagyon fontos, hogy benn maradjon ez a szabályozás a törvényben, merthogy egy folyamatot láthatunk, tendenciákat lehet látni, hiszen a népszámlálások alkalmával tízévente Európában és Magyarországon is az önkéntes megnyilvánulások alapján lehet mutatni és mérni, hogy milyen egyebek mellett, mondjuk az egyházakhoz való viszonya a magyar társadalomnak.

Tehát nagyon jó, hogy ezt 2011-ben is mérte a népszámlálás, de nyilván a KSH az adatokat még nem tudta közrebocsátani. Azonban a 2001-es népszámlálás alapján, amikor azok az emberek, akik önkéntesen megnyilvánultak arról, hogy tartoznak-e valahova, ezek az emberek, akik beikszelték, hogy igen, én valamelyik vallási felekezethez tartozom, ezeknek az embereknek, az önkéntesen megnyilvánuló embereknek a 99 százalékát ez a törvény lefedi. Minden ezzel ellentétes érv, azt hiszem, hogy nem jó irányba mutat.

Kérjük tisztelettel, hogy támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu