DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sok minden elhangzott már ebben a vitában ma is, és korábban is. Őszinte szomorúsággal hallottam azt, hogy ez a vita igen gyakran nem arról szól, amit egyébként, úgy gondolom, hogy a törvény, a javaslat előterjesztői, különösen az első variánsának az előterjesztői komolyan gondoltak. Sok minden változott, vannak, amelyek jó irányban, vannak, amelyek kevésbé jó irányban.

Hogy mindjárt mondjak egyet: én a magam részéről azt a módosító indítványomat, amely a III. fejezet 14. § (2) bekezdés c) pontjára irányult, visszavonom, mert ennél valóban jobb a bizottság által előterjesztett indítvány, amely ugyan húsz évben határozza meg, de legalább elhagyja, illetve, bocsánat, legalább beemeli vagylagosan a nemzetközi lehetőséget. Fenntartom azt az álláspontomat, hogy a húsz év is szükségtelenül hosszú, szükségtelenül olyan idő, amelyet nagyon nehéz, azt kell mondanom, istenhívő embernek csak így, egyszerűen elfogadni. De elfogadom, mert valamilyen szabályt be kell építeni, és elfogadom, hogy ez jobb, mint az enyém. De nem tudok eltérni a következőtől.

Az én indítványom a II. fejezet 6. § (1) bekezdésére irányul, amelyet én sarkalatos kérdésnek tekintek, aminek a helyes elbírálása és eldöntése nélkül meggyőződésem szerint ez a törvény üres és kizárólag, azt kell mondanom, egyfajta civil szervezetekre vonatkozó szabályozó lesz, de nem az, aminek szeretnénk sokan látni. Most úgy szól: a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely - itt álljunk meg egy pillanatra - természetfelettire - és folytatja - irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel. Én azt mondom, hogy ide, a "természetfelettire" után egy vessző következik, "és Isten felé irányul". Ennek az elhagyása ugyanis, megkérdezem: nem éppen hogy, mondjuk, a Szabó Timea-féle indítványt támasztja-e alá, amely már a természetfeletti elhagyását is akarja?

Ha nagyon teológusok akarnánk lenni, és mondom ezt Mirkóczki képviselő úrnak is, vajon akkor Szabó Timeának lenne igaza? Nyilván nem. Ebből pedig az következik, hogy semmiféle indok nem lehet arra, hogy egy olyan törvény, amely mindenekelőtt és elsősorban nem katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak és egyéb vallási felekezethez tartozóknak, hanem elsősorban az Istenben hívőknek szól, akiknek a vallásokon belüli választása teljesen szabad. Tisztelt Ház! Én nagy nyomatékkal szeretném mondani, hogy az én számomra Isten nélkül ez a törvény elfogadhatatlan, és már most mondom, hogy itt még a frakciófegyelem sem tud változtatni az elhatározásomon.

Világosan szeretnék beszélni: itt teológiáról eddig csak burkoltan esett szó, utalások voltak. Mirkóczki képviselő úr kifejezetten teológiai hivatkozásokkal élt. Helyes ez? Meg kell kérdeznem: melyik teológiára tetszenek gondolni? Mert én katolikusnak születtem, ezt nyugodtan megmondhatom, de rendkívüli módon szeretem és tisztelem a református egyházat, az evangélikus egyházat és még jó néhány egyházat, és nem befolyásol annak az eldöntésében, hogy a hitvilágomat miként alakítsam, az Istenhez vezető utat miként keressem. Ebből pedig, hogyha ezt teológiai kérdéssé tesszük, azt kell mondanom, hogy már nem arról szól a törvény, amiről szólnia kellene, már nem azokról a szervezetekről szól, amelyeknek megvan a maguk hivatása ebben a világban, hanem valami egészen másról, olyanfajta vitákról szól, amelyek eldönthetetlenek az én nézetem szerint.

Én szeretnék - volt már itt püspökre hivatkozás, nagyon helyesen - Bölcskei püspök úrra hivatkozni, aki a karácsonyi beszédében, azt kell mondanom, nem véletlenül, alázatosságra intett mindenkit, aki őt meghallgatta. Erre az alázatosságra igen nagy szükség van, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk, és igen nagy szükség van arra, hogy amikor az alázatosságról beszélünk, akkor próbáljunk meg lélekben is keresztényekké lenni.

(14.50)

Tisztelt Ház! A másik, talán nem ekkora, de mégis fontos kérdés: nagy örömmel olvastam, hogy az ezer már nem tagról, hanem ajánlásról szól, de azért mégiscsak megkérdeztem magamtól, hogy ha már egy ilyen számot mondunk, akkor miért nem maradunk meg mondjuk, Máténál, Márknál 12-nél, vagy ha úgy tetszik, akkor legyen nagyobb, Lukácsnál 72-nél vagy a protestánsok szerint 70-nél? Mitől az ezer? Miért pont ezer? Miért nem 500? Miért nem 1500? Azt gondolom, hogy ennek valami alapjának kell lennie, és úgy gondolom, hogy itt nem a megszorítást kell alkalmazni, hanem a lehetőséget biztosítani. A vizsgálatoknak nem erre kell irányulni, hanem arra, amiről államtitkár úr többször nagyon pontosan beszélt: azoknak a magukat egyháznak nevező szervezeteknek a kiszűrésére, amelyek a valóságban nem egyházként, hanem kifejezetten üzleti tevékenységként működnek (Babák Mihály: Biznisz.), tehát döntően erre kell irányulnia.

Egész őszintén mondom - elolvastam figyelmesen még egyszer a most hatályos, 1990-ben hatályba lépett törvényt, csak azért, hogy ne a levegőbe beszéljek -, tegyük a kezünket a szívükre: számos jó és közös egyezségen alapuló döntés van benne. Ha ezt jobbá akarjuk tenni, akkor azt keressük, hogy mi az, ami jobb. (Dr. Lukács Tamás: Kivel egyeztek meg?) Nem értem, de majd el tetszik mondani, és majd válaszolok is, ha tudok, mert nem hallok rosszul, csak nem volt elég hangos.

Forrás: parlament.hu