ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita vége felé tartva nagyon sok kérdés szóba került már. Ha megengedik, néhány olyannal kezdeném, amelyben, úgy tűnik, közös gondolkodás van.

Nagyon sok képviselőtársunk említette azt, hogy egy rendkívül összetett problémáról van szó, amellyel 2010-ben az Orbán-kormánynak szembesülnie kellett - rendkívül összetett, mert különböző rétegeket érint különböző módokon, összetett azért, mert, mint tudjuk, rendkívül színes a világ, és nagyon sok élethelyzet lehet, mint ahogy nagyon sok különböző élethelyzet van azok között, akik devizahitel terhei alatt szenvedtek, illetve szenvednek.

Azt gondolom, a törvényjavaslatról elmondható, hogy érdemi segítséget fog nyújtani, és valóban sikere lehet nemcsak a kormánynak, hanem az egész Országgyűlésnek is. Azt is jó volt hallani, hogy ellenzéki képviselőtársaink azért, ha nem is mindig a legjobb szívvel, de támogatni fogják ezt a törvénymódosítást is, ami azt jelenti, hogy nemcsak a kormányzatnak lehet ez a sikere, hanem az egész Országgyűlésnek is a sikere lehet.

Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy hogyan is jutottunk ide, azt gondolom, néhány szót érdemes arról beszélnünk, hogy 2010-ben, a kormányváltáskor milyen helyzettel találkozott az új parlament, és milyen helyzettel találkozott az új kormány. Egy teljesen szabályozatlan rendszer volt Magyarországon, a bankok tulajdonképpen lubickoltak ebben a közegben, olyan feltételek mellett dolgozhattak, nyújthattak hitelt, ami számukra a legkedvezőbb volt, úgy alakították a játékszabályokat, ahogy ők a maguk számára ezt szerették volna megtenni, mindenféle korlát és gát nélkül.

Néhány olyan szimbolikus elemet emelnék ki ebből a szabályozatlanságból, amely talán hihetetlennek is tűnne, ha nem tudnánk, hogy valójában így volt. Ilyen az, hogy a devizahiteleknek a számítása az eladási árfolyamon történt; ilyen az, hogy szabadon történtek kamatváltoztatások; vagy ilyen az, hogy a bankokban a hitelfelvétel esetén nem volt mindig teljes körű a tájékoztatás. Az, hogy mi vezetett ide, hogy ez történhetett Magyarországon, azt gondolom, mindenki számára egyértelmű: nem volt egy erős állam, amely - amikor szükség lett volna a beavatkozásra - beavatkozott volna, ezzel szemben 2010 után komoly változások történtek, a kormányváltással megtörtént a beavatkozás ebbe a rendszerbe.

Szeretném kiemelni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a szerepét is, és innen, a parlament patkójából is köszönetet mondani a szervezet vezetésének és munkatársainak, mert az elmúlt időszakban egy irtózatos nagy munkát végeztek annak érdekében - a tanácsadáson keresztül, a bankszektor ellenőrzésén keresztül -, hogy azok a törvények, amelyeket mi itt a parlamentben meghozunk, minél inkább a gyakorlatban is megvalósulhassanak. Nyilván mindannyian tudunk olyan eseteket mondani, amikor a bankok továbbra is igyekeztek az erőfölényükkel visszaélni, és azt gondolom, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a fellépése nagyon sokat tett azért, hogy ez a minimálisra csökkenjen. Tehát egy ilyen közegben kellett elkezdeni rendet rakni. A Bajnai-kormány, mint jól emlékszünk, egy etikai kódex megalkotására volt képes mindösszesen (Szűcs Erika közbeszólása.), és azt is láthatjuk, hogy ez az etikai kódex mennyit ért a gyakorlatban. Igazából semmilyen visszatartó erővel nem rendelkezett; ahhoz, hogy visszatartó erő legyen, törvényeket kellett hozni, a parlamentnek tárgyalnia kellett.

Idekapcsolódva, ha megengedik, azt is sikernek tartom, hogy érdemi tárgyalások indultak el, és a végtörlesztés ügyét ebből a szempontból kevésbé szoktuk vizsgálni, de azt gondolom, hogy a végtörlesztés ügye nagyon fontos volt ahhoz, hogy a Bankszövetség és a magyar kormány között tavaly decemberben a megállapodás megszülessen. Korábban azt tapasztalhatták a bankok, azt tapasztalhatta a Bankszövetség, hogy különböző okokból, de az érdekeiket maximálisan tudják érvényesíteni akár a kormányzattal, akár a lakossággal szemben, most pedig a bankadón, illetve a végtörlesztésen keresztül, ezeken az intézményeken keresztül azzal kellett szembesülniük, hogy a kormányzat másképpen gondolkodik erről a világról, mint amit korábban megszokhattak. Ha nem lett volna a bankadó és a végtörlesztés, azt gondolom, nem jutottunk volna el odáig, hogy érdemi tárgyalások folyjanak, és érdemi megállapodás szülessen meg. Miért is tették volna a bankok, hogy érdemi engedményeket tegyenek, ha nem kényszerítette volna arra a parlament és nem kényszerítette volna arra az Országgyűlés őket, hogy a megállapodás felé mozduljanak el?

Ha megengedik, mondanék néhány gondolatot arról is, hogy kiket érint ez a törvényjavaslat - ezt annál is inkább megtenném, mert rengeteg blődség elhangzott ezzel kapcsolatosan. Például volt olyan képviselőtársunk, aki a végtörlesztés kapcsán arról beszélt, hogy a 200 ezer végtörlesztő igazából a felső tízezer, de volt olyan képviselőtársunk is, aki három mondatban egymás után először arról beszélt, hogy a 150 ezer fős réteg, amelynek 90 napon túli hitele van, egy rendkívül széles réteg, utána pedig arról a 450 ezer családról, amely az árfolyamgáttal élhet, azt mondta, hogy az egy rendkívül szűk réteg. Tehát nyilvánvalóan azok, akik a lakáshitelük után 90 napon túli tartozással rendelkeznek, a 150 ezer egy rendkívül széles réteg, ebben egyetértünk, abban azonban nem, hogy a 450 ezres réteg, amely az árfolyamgát intézményével élni tud, egy nagyon szűk réteg lenne.

Nézzük meg, hogy kikről is van igazából szó. Általában véve vannak erre adatok, néhány millió forintos hitelekről van szó a hitelek többségében, és azoknak, akik felvették ezeket a hiteleket, a háromnegyede családos ember, tehát legalább egy gyermek is van a háztartásban. Tehát én úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a rendezése nem a leggazdagabbakat, nem a felső tízezret érinti, hanem érinti a magyar középosztályt, érint mindenkit, aki néhány millió forintos hitelt vett fel azért, hogy boldogulni tudjon, hogy lakást tudjon magának vásárolni, és emellett még dolgozik és gyermeket is nevel. De hogy ne maradjanak elvarratlan szálak, szóba került azoknak a kérdése is, akik 90 napon túli tartozással rendelkeznek - a kormányzat és a Bankszövetség közötti megállapodás erre is nagyon sok megoldást tartalmaz. Ha visszaemlékezünk, a megállapodásnak része az, hogy ebben az esetben lehetőség lesz arra, hogy forintosításra kerüljön a hitel, ennek a 25 százaléka utána el legyen engedve, és az állam a gyerekszámtól függően még kamattámogatást is tud nyújtani a forintosított hitelekben. Azt gondolom, hogy a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, illetve ezzel az intézkedéssel, amiről önöknek én most legutóbb beszéltem, tehát az elmúlt másfél évben meghozott rendelkezésekkel és intézkedésekkel a devizahitelesek legszélesebb körét, tulajdonképpen mindenkit sikerül elérni.

Én azt gondolom összességében, hogy ez a javaslat, amit tárgyalunk, alkalmas arra, hogy érdemi segítséget nyújtson, egy érdemi áldozatvállalást jelent az ország, a költségvetés részéről, a Bankszövetség részéről is, és teljesülhet az az elv, amit mindannyiszor mondtunk itt a parlamentben, hogy a kockázatokból az adósoknak, a bankoknak és az államnak is ki kell venniük a részüket, ezért ezt a javaslatot elfogadásra javaslom önöknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu