SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csakúgy, mint ahogy Menczer Erzsébet nem nevezte meg, de én megnevezem, hogy a 15. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és válaszolni Menczer Erzsébetnek. Gondolom, ő is ehhez akart hozzászólni az előbb.

Valóban, kedves képviselő asszony, volt ebben az országban kárpótlás. Ismeretes, hogy az 1992. évi XXXII. törvény rendelkezett az úgynevezett személyi kárpótlásról, azonban ennek mértéke az ország teherbíró képességéhez igazodottan inkább jelképesnek volt tekinthető, és nem adott megfelelő kompenzációt azoknak a jogsértetteknek, akiket a kommunista diktatúra időszakában önkényesen, politikai okból, az osztályharc jegyében, kifejezetten megtorlás céljából telepítettek ki lakhelyükről. Különböző jogcímeket összeszámolva, Magyarországon körülbelül 300 ezer embert érintettek ezek a személyes szabadságot durván korlátozó kényszerintézkedések, éppen ezért szükséges lenne az, hogy jogszabály szülessen ezen sokat szenvedett személyek jóvátételéről, akik közül ma már sajnos egyre kevesebben élnek.

Csak az a kérdésem, hogy más kárpótlásoknál, amit ön mond, hogy volt más kárpótlás - más kárpótlásoknál miért nem veti ezt fel? Miért nem veti azt fel, hogy már volt épp elég kárpótlás, hogy már ne fizessünk több kárpótlást? Miért van kettős mérce ebben az országban? Ezekért a magyar áldozatokért egyszer kifizették a kárpótlást, és vége? Más áldozatokért folyamatosan fizetni kell kárpótlásokat? Itt van a kettős mérce, ezt kellene megszüntetni! Adjunk végre a magyar embereknek, a magyar áldozatoknak kárpótlást!

Arról meg nem mi tehetünk, hogy az önök padsoraiban például ebben a nagy elszámoltatásban azt mondja például Wittner Mária két nappal ezelőtt - mert mi följelentettük Biszku Bélát -, ő is úgy feljelentette volna Biszku Bélát, már régóta gondolkozik ezen, csak ő nem tudta, hogy él. Ő nem tudta, hogy él! Ennyire foglalkoznak önök azzal, hogy embereket elszámoltassunk ebben az országban. Mondja ezt az a Wittner Mária, aki szenvedett többek között Biszku Béla miatt is 1956 után.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu