KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor megpróbálom megadni a reflexiót Nagy Andor képviselőtársam felszólalására.

Mint már azt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésénél is elmondtam, nekünk alapvetően nemcsak ezzel a módosító indítvánnyal van problémánk, ez csak egy újabb a sorban, hanem igazából magával a törvénnyel, amit módosít, vannak aggályaink, érdemi kifogásaink. Ezek nem légből kapott aggodalmak, hiszen tudjuk jól az elmúlt évekből - már 2006 óta, amióta a Gyurcsány-kormány megalkotta ezt a törvényt -, hogy több olyan problémás ügy látott napvilágot, amelyek ebbe a körbe tartoztak, ezek közé a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások közé. Elég, ha csak Sukorót nézzük, mint a legeklatánsabb példáját ennek, vagy az álomszigetet, a Hajógyári szigeten megvalósítani kívánt beruházást; még sorolhatnám hosszan a példákat, de nem ezt szeretném.

Itt a cél sokkal inkább az, úgy tűnik, az átlagembernek és nemcsak az átlagembernek, hanem nekünk, jobbikos politikusoknak is, hogy valamilyen szempontból ez a törvény előnyben kíván részesíteni bizonyos beruházói köröket, hiszen egészen pontosan úgy szól a jogszabály vagy nem egészen pontosan, de mégiscsak ez a lényege: minden olyan beruházás, amely egyrészt európai uniós támogatással valósul meg, másrészt központi költségvetésből történik a megvalósítása, harmadrészt koncessziós szerződés útján valósul meg, negyedrészt pedig gyakorlatilag - ha jól tudom, negyedik vagy ötödik helyen szerepel - bármely olyan beruházás, amelyet a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak tekint. Tehát itt van igazából a kutya elásva, a gumicsont itt kerül bele, gyakorlatilag a kormány dönti el, hogy mit akar bevonni ebbe a hatáskörbe, és ha jól tudom, 90 millió forint az az értékhatár, ami felett ilyen nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak lehet egy beruházást nyilvánítani.

Nyilván nyomós okunk van arra, mondom, itt az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy azt gondoljuk, hogy bizonyos mindenkori kormányzatok mögött vagy előző és mostani kormányzatok mögött álló üzleti körök gyakorolnak befolyást itt a kormányzati tevékenységre. Ezt egyébként az önök nemrég, most lemondott vidékfejlesztési államtitkárának szavai csak megerősítették bennünk, hiszen ő államtitkárként azért valószínűleg jobban belelátott a kormányzati működésbe. Ő ugyan a vidékfejlesztés területén, de ugyancsak ezt mondta el egy interjúban, és ez nem segített eloszlatni a kételyeinket, hogy úgy mondjam.

Tehát ebből a törvényből az sült ki - és nagyon sajnáljuk, hogy ezt a gyurcsányi hagyományt továbbviszi a Fidesz-kormány is -, hogy vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek, és az egyenlőbbeknek minden lehetőséget meg kell arra teremteni, hogy holmi akadékoskodó környezetvédők ne állhassák útját a beruházásaiknak, és minél gyorsabban keresztül lehessen vinni mindenféle engedélyeztetési procedúrán, és utána már igazából érdemi ellenállásnak helye nincs itt ebben a formában sem. Azért lássuk be, itt nem egy-két hetes csökkentésről van szó, hanem itt arról van szó, hogy összevont eljárásnál 120 napról 30 napra csökken le az ügyintézési határidő, összekapcsolt eljárásnál pedig 90 plusz 90 napról 30 plusz 30 napra, tehát itt jelentős, 90 és 120 napos időtartam-csökkenések vannak. Ezt valahol el kell venni, tehát nem hiszem, hogy 90, illetve 120 napig csak porosodna egyébként a hatóságnak az asztalán az ügyirat, vagy ha így van, akkor az óriási nagy probléma.

Tehát nyilván vagy valamilyen lépések kimaradnak, vagy ha minden eljárási folyamat ugyanúgy teljesül, ahogy az a törvényben elő van írva, akkor pedig nyilvánvalóan itt valamiféle ügyféli jogok fognak sérülni, hiszen az eljárási határidőbe általában nem tartoznak bele - ez benne is van az eljárási törvényben - a különböző közmeghallgatások és a többi, amikor az ügyfeleket bevonják ezekbe az eljárásokba, viszont semmiféle utalást itt erre vonatkozóan nem találtunk, hogy megmaradnak-e változatlanul ezek a jogok, és lesz-e lehetőség egy-egy ilyen eljárásnál a külső feleknek, hogy beavatkozzanak, és elmondják a véleményüket. Hiszen azért jó néhány beruházás változott meg és hiúsult is meg azáltal, hogy az életterüket féltő helyi lakosok és civil szervezetek környezetvédelmi alapokon, jogi úton megtámadták, és végül sikerrel megfúrták az engedélyezését.

(18.50)

Bár a "megfúrták" szó egy kicsit negatív töltetű, de általában ha ez sikerre vezet, akkor meg is van rá a jogi oka, és nyilván okkal aggódtak. Ez kerülhet tehát veszélybe, ez az egyik oldala.

A másik oldala pedig az, hogy mi alapvetően nem vagyunk az eljárási határidők csökkentése ellen, csupán az, hogy ezt egy szelekció alapján jelöljük ki, hogy ki az, akinél csökkenteni lehet, ki az, akinél nem lehet csökkenteni, ez az, amivel nem értünk egyet, tehát magával a kiemelt nemzetgazdasági beruházásokról szóló törvénnyel.

Ha csökkentünk, akkor tegyük azt meg a közigazgatási eljárásról szóló törvényben, illetve ebben a 314/2006. számú kormányrendeletben, amiben az egységes környezethasználati engedélyezési és a környezeti hatásvizsgálati eljárások lebonyolításáról rendelkezik a jogalkotó. Ezeket megtehetjük, és az vonatkozzon mindenkire, az egy vagy két munkahelyet teremtő kisvállalkozóra ugyanúgy, mint a nagyberuházókra. Ne csak megint azokat támogassuk, akik, még egyszer mondom, nem a munkahelyek zömét adják Magyarországon, hiszen mindenféle statisztika azt mondja, hogy a kis- és középvállalkozások adják a munkahelyek zömét, az ő terheik ezzel nem csökkennek, ugyanúgy megmarad ugyanaz az eljárás, amit eddig végig kellett csinálniuk. Ez csak egyfajta kivételezést biztosít egy szűk kör számára.

Azzal az ironikus és a helyzetet számunkra politikailag is kifejező hasonlattal éltem én a sajtótájékoztatón, hogy tovább robog a nyerges vontató a narancsligeten keresztül, és ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja. Én továbbra is fenntartom az ezzel kapcsolatos aggályaimat, hogy itt bizonyos körök érdekeit fogja szolgálni.

Amennyiben csak európai uniós támogatások hatékonyabb lehívásáról van szó, rendben, akkor változtassuk meg úgy a törvényt, hogy vegyük ki belőle az összes többi kitételt, vegyük ki belőle azt, hogy a kormány bármire azt mondhatja majd, hogy ez kiemelt nemzetgazdasági szempontú beruházás.

Környezetvédelmi szempontból semmi nem indokolja ezt a csökkentést, sőt, ez nyilván a környezetvédelmi érdekek ellen hat, és egyébként Nagy Andor képviselőtársam szájából is elhangzott a bizottsági ülésen az a mondat - jegyzőkönyvben is megtalálható -, hogy környezetvédelmi érdekek sérülhetnek ennek a javaslatnak az elfogadásával. Ő itt úgy folytatta a mondatát, hogy de majd államtitkár úr majd bizonyára megnyugtat minket, hogy milyen garanciák vannak arra, hogy ez ne történjen meg. Államtitkár úr, aki ez esetben Szaló Péter volt a bizottsági ülésen, nem nyugtatott meg minket, majd talán Tállai államtitkár úr ezt meg fogja tenni helyette.

Az pedig, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium is ott volt a bizottsági ülésen, és szintén elmondta a véleményét, az megint csak nem fedi a valóságot, a Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője nem fűzött hozzá érdemben semmit az előterjesztéshez, így hát nem ismerhettük meg igazából az ő álláspontjukat, ezt is hiányoltuk.

Összességében elmondható tehát, hogy nem támogatjuk a javaslatot. Egyetlen módosító indítványt nyújtottunk be ehhez, amely egyszerűen hatályon kívül helyezi az egész 2006. évi LIII. törvényt, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek tekintett beruházásokról. Egyben javasoljuk, hogy induljon meg egy valódi bürokráciacsökkentés, mert való igaz, hogy ma környezetvédelmi szempontból engedélyeztetni vagy nem csak környezetvédelmi szempontból, bármilyen szempontból egy vállalkozás tevékenységét engedélyeztetni rendkívül nagy procedúra, és a nagy része ennek bürokrácia. A környezetvédelmi érdekek sérülése nélkül is lehetne a terheket csökkenteni, nem úgy, ahogy ez a javaslat, ez a törvény ezt megpróbálja elintézni, hanem olyan módon, hogy közben bárki, aki ebbe az eljárásba, mondjuk, külső félként be kíván avatkozni, ugyanúgy megtehesse, elmondhassa a véleményét. Tehát adminisztrációs terhek csökkenéséről van szó.

Elsősorban nem is az ügyintézési határidőt szokták kifogásolni azok, akik ezeket az engedélyeztetéseket végzik, hanem azt a rengeteg óriási nagy iratmennyiséget, amit a hatóság megkíván, és többnyire olyan információkról van szó, amelyek más hatóságoknak birtokában vannak, és a Ket. értelmében egyébként nem is kérhetne be olyat egy hatóság, amely más hatóságnak hivatalosan már a tudomására jutott korábban.

Mégis ez a gyakorlat a környezetvédelmi hatóságnál is: nyolc példányban több száz oldalon benyújtott engedélyeztetési dokumentációk léteznek ma is, és készülnek nap mint nap.

Ezen kéne inkább valahogy változtatni, ami nem szükséges, hogy belekerüljön, az ne kerüljön bele, és ne okozzunk ezzel főleg a kisvállalkozásoknak pluszterhet, hiszen ők azok, akik ezt nehezebben tudják kitermelni. Ennyit szerettem volna elmondani, a módosítóinkról pedig majd a részletes vitában fogunk szólni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu