TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden tragédia, amely felkészületlenül, váratlanul éri az embereket, annak következményei hosszú évekre kihatnak; sorsokat, életeket változtat meg.

Az is tragédia, ha az ember élete munkájának addigi eredményei egy pillanat alatt a semmibe vesznek, de ugyanolyan tragédia az is, ha az ember megélhetése, egzisztenciája egyik pillanatról a másikra értelmetlenül megszűnik, az addig biztos, kiszámítható családi élete bizonytalanná válik. Ilyen tragédia volt a 2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa.

A kolontári vörösiszap-katasztrófa érintett területeinek lakossága - összevetve a korábbi, 2009-es adatokkal - lényegesen lecsökkent azóta. Devecser lakossága 2009-ben 4806 fő volt, Kolontáré 806 fő, ebből a katasztrófát követően 4200, illetve 600 fő lett. Ez Devecser esetében közel 15 százalék, Kolontár esetében közel 25 százalékos lakosságcsökkenést jelent.

A térséget jellemzően a korábbi éveket is figyelembe véve a fiatalok elvándorlása jellemezte a korábbi időszakban is. Nem volt helyben munkahely, és magas volt az inaktívak és a munkanélküliek aránya. A munkahelyre sokat kellett ingázni, a távolabbi foglalkoztatók nem alkalmazták a vidéki munkavállalókat a magas utazási költségek térítése miatt.

A térségben jellemzően kisvállalkozások működtek, főleg mezőgazdasági tevékenységből származott a bevételük.

(17.20)

A térségben az álláskeresők túlnyomó többsége jellemzően 8 általánost végzett, akiknek nehéz a mai gazdasági helyzetben elhelyezkedést vagy pozitív irányú perspektívát kínálni. Egyetlen módja marad a megélhetésteremtésnek, az pedig a vállalkozás. De hogy lehet egy olyan környezetben vállalkozni, amely a tragédiát követően holt térnek, befektetés szempontjából lényegtelen területnek minősül?

A katasztrófát követően tönkrement a vállalkozások nagy része, elveszett a város gazdasági bázisa, megugrott a munkanélküliség. Hírekből értesülve már eddig is 100-200 munkahely szűnt meg, s ha valóban nem lesz teljes kártalanítás, a még talpon álló cégek is bezárhatnak, ami miatt láncreakció indul el. Arról nem is beszélve, hogy a város tehetősebb rétege kapva kapott az alkalmon, és elköltözött.

Senkinek nem jó, ha a vállalkozások tönkremennek, mert a családok megélhetése veszélybe kerül, és adóbevételek helyett segélyeket kell fizetni. Devecseren a vállalkozók állítása szerint van olyan boltos, akinek 70-80 százalékkal esett vissza a forgalma a katasztrófa miatt.

A vállalkozók a jelenlegi állás szerint nem kapnak semmilyen kárpótlást, hiszen szó szerint nem érintette őket az iszap. Hogyan fogják kárpótolni azokat, akiknek nem a házuk, hanem a megélhetésük veszett oda? Nem kirívó eset Devecseren, hogy a katasztrófa előtt jól szituált vállalkozást vivő család minden átmenet nélkül szegénységbe zuhant.

Devecser önkormányzata a lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a károsultaknak. Adtak már gyorssegélyt a vállalkozóknak, és készen állnak további támogatásra is. Furcsa helyzet ez, hiszen a hírekben rendszeresen arról olvashatunk a kormány kommunikációjában, hogy a kártalanítás megtörtént; a felelősség megállapítása van még folyamatban.

A kormány a vörösiszap-katasztrófában kárt szenvedett vállalkozások dologi kárának megtérítését vállalta csak. Ez azt jelenti, hogy a kártalanítás ingóságok, gépek, berendezések mellett az árukészletben, termékekben esett károk megtérítésére terjedt ki. Nem vonatkozik azonban egyéb károkra, mint az elmaradt haszon, a banki követelések és az ingatlan értékvesztésének megtérítésére.

Az elmondottak miatt is rendkívül fontos lett volna, hogy ne csak a tragédia okának, felelősségének vizsgálata történjen meg, hanem a jövőben is itt élni, dolgozni és vállalkozni kívánó emberek számára az ehhez szükséges lehetőségek megteremtésével is foglalkozott volna a vizsgálóbizottság.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu