PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A hét végén a költségvetési szerződéssel Európa jövőjét abroncsozta a 25 tagállam, köztük Magyarország. Az Unió jövője azonban nem lehet csak a strukturális hiánycél tartásának a kérdése, nem lehet csak számok kérdése, a költségvetés mindig értékválasztás. Az alapértékeink pedig Európában a közösségi érték, a közjó. A köz java Európában politikai iránycél, alapvetés.

Az Aquinói Szent Tamás-i közjó a modern szociális állam létének az alapja, és végeredményében ez a közösségek és az egyén boldogulásának eszköze és módja Európában. Ez a közösségi jólét azonban csak akkor lehet eredményes, ha a nemzetek, a tagországok egyensúlyba kerülnek a közösségben. És ki kell mondani nyilvánvalóan, hogy Magyarország soha nem volt ebben az egyensúlyi állapotban, kibillent, a 2004-es csatlakozás óta nem volt stabil állapotban Európában. Jórészt ez az Unióval és a fejlettebb nyugati tagországokkal való konfliktusok fő oka, fő forrása.

Mondok néhány számadatot, és most nem a bűvös GDP-ről, a nemzeti össztermékről lesz szó, hanem a nemzeti jövedelemről, a GNI-ról. Magyarországon a GNI a GDP 93 százaléka, tisztelt képviselőtársaim, tehát 7 százalékkal kevesebb, mint a GDP. Ez azt jelenti, hogy a jövedelem 7 százaléka az első pillanatban kivándorol az országból. Kelet-Európában hasonló helyzetek vannak, de a szlovákok esetében ez a szám mínusz 4 százalék, a lengyelek esetében pedig mínusz 2 százalék.

Pluszban vannak nyilvánvalóan a britek, mint a legnagyobb történelmi gyarmatosítók, a fejlett nyugati országok, Németország, Franciaország, Svédország és az osztrákok. Ez pedig azért fontos, mert az osztrákok esetében pont a szomszédban keletkeztek azok a nemzeti jövedelmek, amelyek nagy részét itt a magyar gazdaság termelte meg. Az osztrák bankok, az élelmiszerláncok, a kommunális cégek mind ennek a tőketranszfernek, a pénzek Keletről Nyugatra szivattyúzását végző szivattyúnak voltak a módozatai. De ez így nem mehet tovább, a magyar gazdaság képtelen ekkora kiszivattyúzást kitermelni, ezért ez meg kell hogy szűnjön. Nem lehet tovább fenntartani ezt a rendszert, a magyar gazdaság, a magyar emberek képtelenek ebben részt venni.

Mi voltunk az elsők, akik ezt jelezték, és ehhez nyilvánvalóan kétharmad kellett, hogy ennek erőteljes hangot adjunk Európában. Következésképpen, tisztelt képviselőtársaim, egy új európai kiegyezésre van szükség, egyfajta modus vivendire, amelyhez csatlakozhat aztán később Szlovákia, Lengyelország, Románia. Egy olyan megállapodásra, amely Nyugat és Kelet között, a mag-Európa, a centrum és a periféria között, a gazdagabb és a szegényebb országok között hoz létre új megállapodást. Ez pedig azon az alapon kell hogy létrejöjjön, hogy vissza kell találni a közjóhoz, a közös Európa alapcélkitűzéséhez. Ehhez természetesen szövetségesek szükségesek.

A csehek már éppen a költségvetési szerződés kapcsán és aztán majd a kohéziós pénzek elvonása során a pártunkra álltak, és a lengyelek és a litvánok is, más ügyekben ugyan, de kifejezték támogatásukat Magyarország érdekében. Ez fontos tehát azért, hogy a pénzügyminiszterek tanácsában két hét múlva kik lesznek ott velünk, kik támogatnak bennünket, és biztos, hogy jönni fognak támogatók. Ha ebben a pillanatban kevesen is vannak, nem is működhet másként, ezekre a szövetségesekre szükségünk van, csak ez az egy mód van, ez az egyetlen megélhetési mód, szó szerint ez a modus vivendi, egy új kiegyezés Európában. A különböző érdekek összehangolása valamilyen új alapon, a közös megélhetés, a közjó, a keresztény európai alapértékek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megerősítése és újramegtalálása érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu