SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ahogy azt az előttem szóló képviselőtársam a vezérszónoklat során elmondta, olyan észrevételeket, szakmai megjegyzéseket kívánunk megtenni az előterjesztésekkel kapcsolatban, amelyek talán a későbbiekre szólóan is tanulságokat rejtenek magukban. Én magam is igyekszem a felszólalásom során néhány szakmai összefüggést bemutatni a devizahitelezés ügyével kapcsolatban és az előttünk álló jelentés, illetve országgyűlési határozat ügyében. Lesz majd olyan megjegyzésem, amelyet lehet, hogy a vita során tovább fogunk bontani, de mindenképpen itt szeretnék erre utalni, és mindenképpen elkerülném azt a helyzetet, amibe kis híján a képviselőtársam belemanőverezte magát, hogy egy szépen bimbózó karrier megtörését eredményezze azáltal, hogy egy nagyon erős támogatást biztosított az előterjesztő albizottsági elnökkel szemben. (Derültség a Fidesz soraiból.) Én magam ezt az erős támogatást nem akarnám ilyen nyilvánvalóan megtenni.

De azért önöknek tudni kell, hogy a magyar lakosság lakáshitel-állományának a mértéke, azon belül a devizaadósság drámai mértéke és az ebből adódóan bajba jutott hitelesek egyre növekvő száma hazánk egyik legsúlyosabb gazdasági, pénzügyi és társadalmi problémája. Magyarországon a devizahitelezés elterjedése teljesen racionális volt, amennyiben mindkét fél, a hitelt nyújtó és a hitelfelvevő is igyekezett profitálni a kamatkülönbségek által kínált olcsóbb, forintban törleszthető hitel lehetőségéből. Végre előállt az a helyzet, hogy a bankok keresték az ügyfelet. Teljesen elfogadható volt a hitelfelvevő számára az a kötelezettségvállalás, hogy forintban törleszti majd a devizaadósságát, amely így jóval alacsonyabb törlesztést kínált, mint a belföldi forinthitel. Kizárólagos felelőse, ahogy a jelentés is erre rávilágít, a kialakult helyzetnek nincs, de azt sem lehet mondani, hogy a folyamatok villámcsapásszerűen következtek volna be, és sehogy sem lehetett volna felkészülni rájuk. Az biztosan nem elfogadható, hogy az árfolyamkockázat egésze a hitelfelvevőt terhelje. Az semmiképpen nem volt elvárható - ezt már korábban előttem elmondták -, hogy a hitelfelvevő kellően meg tudja ítélni a várható árfolyam-ingadozás kockázatát.

A másik kockázat a hitelfelvevő saját kormánya költségvetési politikájának külföldi fogadtatása. Az olcsóbb hiteleket felvevő egyén semmilyen körülmények között nem láthatta át a forint-svájci frank, a forint-euró és a forint-jen közötti árfolyam-ingadozás teljes kockázatát. A hitelt kínálók, illetve a pénzügyi rendszert ellenőrző hatóságok - MNB, PSZÁF - részéről inkább elvárható lett volna a kockázatok körüli jóval erősebb és a célzott tájékoztatás és szabályozás 2000 és 2009 között is. A devizahitelezés 2000-ben jelent meg a magyar háztartási hitelpiacion. A devizaalapú lakáshitelek, ahogy ezt a képviselőtársam is elmondta, és ahogy a bizottsági kisebbségi véleményekben is elhangzott, a Fidesz által indított közpénzből, mindenki adójából fizetett és később fenntarthatatlan állami lakáshitel kamattámogatási program folytatásaként 2004-től kezdtek elterjedni.

A program nyilvánvalóan finanszírozhatatlan volt hosszú távon, és a szűkülő állami források helyett kezdték a bankok bevezetni a kedvezőnek tűnő, de kockázatos lakáscélú devizahiteleket, bevezetni a saját hitelkihelyezési volumenük fenntartása vagy növelése érdekében. Röviddel ezután, 2004-2005-ben megjelent a szabad felhasználású devizaalapú jelzáloghitel is, amely újabb lendületet adott a lakossági devizaadósság felépülésének. A válság hatására ugyanakkor 2008 végétől a devizahitel állományának növekedése megállt, illetve lassú mérsékelődésnek indult. A devizahitelek visszaszorítását ugyancsak támogatta a 2010 márciusától hatályos, a körültekintő hitelezésről szóló kormányrendelet, valamint az augusztusban életbe lépő devizaalapú jelzálogjog-hitelezés betiltásáról szóló törvény.

A parlament előtt lévő, 2002-2010 közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálatáról szóló jelentés, valamint e jelentéshez kapcsolódó határozati javaslat a lakosság devizaeladósodása megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekről, e jelentés tartalmával a szocialista frakció nem ért egyet, hiszen nem terjed ki a kormány intézkedéseinek, illetve annak hatásosságának a vizsgálatára. Tény ugyanakkor, hogy a Fidesz-kormány, illetve a kormánypártok tagjai még a kormányváltást követően - és erről nagyon sok vita zajlott le már ebben a Házban, de cáfolni még senki nem tudta - érdemben rontották a devizahitelesek mai helyzetét azokkal a nyilatkozatokkal, azokkal a gazdaságpolitikai manőverekkel, amelyeknek az árfolyamra is hatása volt. Az így okozott árfolyamveszteséggel 2010-ben a devizahitelesek 974 milliárd forintos árfolyamveszteséget szenvedtek el, amely az adósságállománynak 18,8 százaléka. Mondom még egyszer, 974 milliárd forintos árfolyamveszteség történt 2010-ben a kormányváltást követően, tisztelt Ház.

Az elmúlt év júniusában 1 millió 700 ezer háztartás, az összes háztartás 45 százalékának volt valamilyen hiteltartozása. Ezen belül 488 ezer családnak kettő, 400 ezernek három vagy több hiteltartozása volt egyidejűleg. A többszörösen eladósodott családok száma az utóbbi két évben nőtt meg ilyen jelentősen, a kettős hitellel rendelkező családok száma duplájára nőtt, míg az ennél is több különböző hitel terhét viselő családoké egyenesen négyszeresére nőtt ezen két év alatt. Ugye, pontosan értették az összefüggéseket? Ezen összefüggésekre, jelzem, az előttünk álló jelentés nem terjed ki, éppen ez az egyik oka annak, hogy a jelentést ilyen értelemben nem tudjuk támogatni. Az elmúlt év közepén 725 ezer háztartás, az összes háztartás 19 százaléka rendelkezett jelzálog alapú hitellel, ezek négyötöde lakáscélú kölcsön volt. A jelzálog alapú hitellel rendelkező háztartások 17,7 százalékának, azaz minden hatodik érintett családnak voltak az első félévben törlesztési gondjai, a lakáscélú hitelt felvevő családoknál ennél valamivel kevesebben törlesztettek rendszertelenül, az érintett családok 16,6 százaléka, míg az egyéb jelzáloghitelek adósainak csaknem egynegyede, 23,7 százaléka küzdött fizetési nehézségekkel.

A lakosság hitelállományának változását a forint árfolyamának a mozgása és a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztés befolyásolta. 2010-ben az árfolyamromlás miatt 974 milliárd forinttal nőttek a devizahitelesek terhei, a teljes hitelállomány 2011 novemberének utolsó napján 8655 milliárd forint volt. A kisebb részarányt képviselő forinthitelek állománya 37 milliárd forinttal nőtt a hónap folyamán, amelyből 22 milliárd forintot tett ki a végtörlesztéshez kapcsolódó úgynevezett kiváltó hitelek összege, a devizahitelek állománya a törlesztéseken keresztül 178 milliárd forinttal csökkent, amelyből aktuális árfolyamon 195 milliárd forintot képviselt a végtörlesztésre került állomány.

Ebből a törvényben rögzített úgynevezett végtörlesztési árfolyamon az adósok 144 milliárd forintot fizettek vissza, míg a fennmaradó hányadot a bank veszteségként könyvelte el. November folyamán e tranzakciók ellenére a lakosság devizahitel-tartozása alig csökkent, mert a forint árfolyamának jelentős gyengülése miatt a teljes állomány igen nagy összeggel, 195 milliárd forinttal emelkedett. Ezekről sem szól az előttünk lévő javaslat, illetve előterjesztés.

Itt kerülünk szembe azokkal a kiegészítő javaslatokkal, amelyeket egyébként nagyon helyesen a beszámoló és az országgyűlési határozati javaslat is tartalmaz. A képviselőtársam ebből már egyet említett, a magáncsőd jogintézményének a bevezetését, amelyet egyébként frakcióm, az MSZP-frakció többször kezdeményezett. Magam is jegyzője voltam több olyan parlament elé kerülő előterjesztésnek, amely egyébként 2010 és '11 folyamán ezt az eszközt, a magáncsőd jogintézményének a bevezetését a parlament asztalára letette. Javasoltuk, hogy készüljön több lépésből kártalanítási és hitelkezelési terv, és ezt vitassa meg az Országgyűlés költségvetési bizottsága. Ezeket az indítványokat a kormánypárti többség az elmúlt időszakban érdemi ellenérvek nélkül utasította el.

Egy megjegyzést hadd tegyek még a magáncsőd intézményére. Azt hiszem, többen, akik készültek a mai ülésre, a magáncsőd mint eszköz bevezetéséhez kötődve találkoztak azzal a hírrel az interneten, amely azt mondja, hogy az NGM három erős érvet is tud arra, hogy miért ne legyen magáncsőd.

(18.20)

Egyszer, a jelentésben és az országgyűlési határozati javaslatban szerepel, mindannyian ellenzéki oldalon örültünk annak, hogy ez az eszköz bent van, majd azt olvassuk az egyik internetes folyóiratban, hogy az NGM három erős érvet is tud arra mondani, hogy miért ne legyen magáncsőd. Nyilvánvaló, ezt a nézetkülönbséget a javaslat és az NGM álláspontja között majd feloldjuk itt a vitában vagy a későbbiek során. De csak azért, hogy a kíváncsiság ne ölje meg önöket, a három erős érv közül az egyik úgy szólt, hogy az adósok még azt hinnék, hogy megint megmentik őket. A másik érv úgy szólt, hogy meg kell várni a válság végét. A harmadik érv pedig úgy szólt, hogy csak átmeneti megoldást jelentene, tehát nem is érdemes vele foglalkozni. Gondolom, majd erről itt vitázunk menet közben.

Tisztelt Ház! A határozati javaslat pozitívumait én most nem ismertetem önöknek, hiszen ez nyilvánvalóan többször el fog hangozni. Kettő-három olyan eleme volt, amit mi korábban is javasoltunk, és örülünk, hogy befogadta az előterjesztő. Ebből az egyiket, a magáncsőd jogintézményének a bevezetését említettem.

Ahogy azt a bizottsági előadó asszony is említette, én magam is fontosnak tartom az általános iskolákban, az általános iskolai tananyagban megjelenő pénzügyi rendszer alapismeretére vonatkozó pénzügyi szabályok oktatását. Ez egy fontos dolog. Ebben szerintem konszenzus van közöttünk, ezt mindannyian fogjuk tudni támogatni, és a határozati javaslat több pontját is, amelyet én most nem mondok végig önöknek.

Viszont szeretném jelezni újra, hogy a határozati javaslatot szakmailag is és irányultságát tekintve is elfogadhatónak, jónak tartjuk, ezt a bizottsági üléseken meg is támogattuk. Van azonban egy olyan eleme, amelyet szívesen látnánk benne.

Szívesen látnánk azt, amiről előttem szóló képviselőtársam beszélt, hogy ha már annak a kígyónak a fejét és a farkát lemetszettük, akkor legalább magunk számára azt az igényességet, azt a méltányosságot tegyük meg, hogy arra is fordítunk figyelmet, ami az elmúlt két év, amit eddig kínosan kerültek. Éppen ezért módosító javaslatként megtettük azt, hogy helyes volna, hogyha azt is megvizsgálnánk, hogy a kormány eddigi intézkedéseinek hatása és annak a költségvetési vonzatai hogyan segítették a devizahitelezés ügyének megoldását. Ezt módosító javaslatként beterjesztettük. Remélem, hogy képviselőtársaim a kormánypárti oldalon a kormánypárti többség támogatásával ezt a szerény módosító javaslatot megtámogatják, és akkor egy teljes értékű országgyűlési határozati javaslattal találkozunk, amely a múltra vonatkozóan és a jelen vagy a közelmúlt eseményeire vonatkozóan is tesz javaslatot.

Mindezek figyelembevételével a határozati javaslatot támogatjuk, a jelentést ebben a formájában így elfogadni nem tudjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu