DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy gratuláljak az előttünk fekvő törvényjavaslat előterjesztőinek, Orbán Viktor legjobb tanítványainak: Gulyás Gergely és Lázár János tökéletesen elsajátították az orbánizmus ideológiáját, munkájuk tökéletesen illeszkedik a nagy műbe, a nemzeti együttműködés rendszerébe.

Fideszes politikusokhoz méltóan, bölcsen belátták, hogy az Országgyűlés nem lehet a nemzetet megosztó, terméketlen viták terepe. A Kötcsén vizionált centrális erőtérnek, ami a maga természetességében alkalmas a nemzet képviseletére, természetesen hangoskodó, kellemetlenkedő ellenzékre nincsen szüksége. Itt az idő, hogy az Országgyűlés is elfoglalja méltó helyét a nemzeti együttműködés rendszerében, és ne az eltérő politikai és ideológiai álláspontok megjelenítésének fóruma legyen, hanem a nemzet egységének megtestesítőjévé váljon.

Az előterjesztők és mesterük is elégedett lehet: az előttünk fekvő törvényjavaslat és házszabály-módosítás alkalmasnak látszik e nemes cél elérésére.

(11.30)

Ugyanis olyan jogosítványokkal ruházzák fel Kövér László házelnököt, amikkel néhány hónapon belül megfojtható a valódi, szenvedélyes parlamenti vita. A házelnök például akkor is megvonhatja a szót, ha megítélése szerint a képviselő feleslegesen ismétli saját vagy más beszédét. Tehát Kövér László joga lesz eldönteni, hogy a parlamenti vita során egy gondolat többszöri kifejtése egy ügyes retorikai fogás, a vitapartnerek meggyőzésének egyik célravezető módja, vagy pedig felesleges szóismétlés, amit a felszólaló elnémításával szankcionálhat. Több mint kétséges, hogyan lehet egy ilyen szabályt korrektül, részrehajlásmentesen alkalmazni. Félek tőle, sehogy, de ez valószínűleg nem is cél. Az "Önök az elmúlt 8 évben..." kezdetű mondatok feltehetőleg a jövőben is több tucatnyi alkalommal elhangozhatnak majd bármely előterjesztés vitájában, azonban a nem éppen galamblelkéről híres házelnökünk aligha lesz ilyen elnéző az ugyanolyan gondolatot többször körbejáró szocialista képviselőkkel szemben.

Túlságosan elnagyoltak a törvényjavaslat sértő vagy illetlen kifejezések szankcionálására hivatott rendelkezései is. Sajnos az elmúlt két évben itt az Országgyűlés üléstermében is többször hangoztak el mélységesen elítélendő, rasszista kirohanások. A gyűlöletbeszéd az Országház falai között sem tolerálható, azzal szemben határozottan fel kell lépni, azonban a törvényjavaslat nem írja körbe, nem szűkíti le kellően, milyen jellegű kifejezések tilalmazottak. Feltételezem, hogy az ellenzéki felszólalásokat sokszor találják sértőnek kormánypárti képviselőtársaim, és önök sem szoktak éppen visszafogottan fogalmazni az ellenzékről alkotott véleményük kifejezésekor. Természetesen mi sem tartjuk kívánatosnak, hogy a politikai ellenfelek egymást sértegessék, de a vita hevében nem könnyű meghúzni a határt az erős kritika és a sértő kifejezések között. Tartok tőle, hogy a vitatható határesetekben a kormánypártok irányába fog lejteni a pálya.

Megdöbbentő módon súlyos rendzavarás esetében sem a rendzavaró, hanem a rendzavarást kiváltó felszólalást elmondó képviselő kizárásáról rendelkezik a törvényjavaslat. Ebben az esetben a házelnök döntésének jogszerűségét utólag, ráadásul nem a paritásos elven működő mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgálati ügyekkel foglalkozó bizottság, hanem a parlamenti többség ítélheti meg. Vagyis a házelnök és a kormánypárti alelnökök bátran alkalmazhatják ezt a fegyelmező eszközt, míg a kormánypárti felszólalókat megregulázó ellenzéki alelnököket később felülbírálhatja a kormánypárti többség.

Fideszes képviselőtársaim másfél évtizede, amikor még fiatalok és demokraták voltak, másként vélekedtek a parlamentarizmusról. '94-ben, amikor a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok leültek tárgyalni az ellenzékkel, hogy konszenzusos Házszabályt fogadhasson el az Országgyűlés, önök a lehető leghatározottabban elutasították a szigorú fegyelmi szabályok alkalmazását. Képviselőjük a Házszabály tervezetének kidolgozásakor elképesztőnek nevezte azokat a javaslatokat, amelyek szigorú fegyelmi jogköröket adtak volna a házelnöknek. Ha ezekből a jogkörökből egy is megmaradt volna, idézem: "mi nem tudtuk volna támogatni a Házszabályt" - mondta akkor Trombitás Zoltán fideszes képviselő az akkor hatpárti megegyezés szerint előterjesztett javaslatra.

'94-ben még olyan volt a légkör és a politikai kultúra, hogy lehetséges volt konszenzussal elfogadni a Házszabályt, pedig akkor is kétharmados parlamenti többséggel rendelkeztek a kormánypártok. Ez annak volt köszönhető, hogy '94-ben az MSZP-SZDSZ-kormánypártok nem elfojtani, hanem megvívni akarták a parlamenti vitákat.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Jobban tennék, ha nem új fegyelmi jogkörök, szigorúbbnál szigorúbb szankciók bevezetésére, hanem a politikai kultúra fejlesztésére törekednének. Nem a viták elfojtására, hanem a demokratikus párbeszéd fórumainak működtetésére, folyamatos továbbfejlesztésére lenne szükség. Ennek legfontosabb előfeltétele, hogy valóban érvényesüljön a mindenkori kormány feletti parlamenti kontroll, és a képviselők, valamint a közélet iránt érdeklődő nyilvánosság releváns információk ismeretében alakíthassák ki álláspontjukat politikai kérdésekben.

Ha mindenáron a parlamenti fegyelmi jog átalakításával akarják fejleszteni a politikai kultúrát, javasoljuk, hogy kötelezzék inkább a minisztereiket, hogy vegyenek részt az Országgyűlés ülésein, és ne kerüljék meg az érdemi válaszadást a benyújtott kérdésekre, interpellációkra.

Sajnálattal kell azonban ismét leszögeznem - míg nem tilos a már elhangzott gondolatok megismétlése -, hogy a törvényjavaslat célja nem a demokratikus diskurzus kereteinek fejlesztése, hanem a centrális erőtér harmonikus működésének biztosítása. Ennek egyik letéteményese a Kövér László irányítása alatt felálló országgyűlési őrség lesz. Az a Kövér László kap széles körben rendészeti jogköröket és saját fegyveres gárdát, aki szó nélkül megtűri a parlamentben a betiltott társadalmi szervezetek egyenruháját, de megfeddi az éhségmenetről pulóverben érkező szocialista képviselőket.

A törvényhozás fejét lényegében a végrehajtó hatalmi ággal jellemző jogosítványokkal ruházza fel e törvényjavaslat. A felálló őrség, bár nyomozó hatósági hatásköröket nem gyakorolhat, ezen kívül viszont a rendőrség kistestvére lesz, korántsem csak valami, Országház falain belül működő belső biztonsági szolgálat.

Az országgyűlési őrség a házelnök irányítása alatt álló fegyveres szerv, amely a feladatai ellátása során a rendőrségre vonatkozó szabályok szerint viselhet fegyvert, használhat kényszerítő eszközt, testi kényszert, bilincset, elektromos sokkolót, rendőrbotot. Joga lesz útzárat telepíteni, sőt elképesztő módon még a magánlakásokba is behatolhat. Kérdem én: mi dolga lehet egy országgyűlési őrnek bárki magánlakásában? Hiszen a törvényjavaslat általános jellegű felhatalmazást ad erre.

Még az előterjesztők is belegabalyodtak a részletszabályokba, szemlátomást nem tudták összeegyeztetni a házelnöki szerepet a fegyveres szerv fölötti irányítási jogosítványokkal. Bár az új fegyveres szervhez a belügyminiszternek elvileg semmi köze nincs, azaz mégis, hiszen a belügyminiszter a házelnök véleménye alapján rendeletben szabályozhat ezt-azt, képesítési követelményeket, egyenruhát, szolgálati szabályzatot, azonban ennél jóval több elvarratlan problémát vet fel, ha az Országgyűlés elnöke egy rendészeti szerv irányítójává válik.

Az egyik legalapvetőbb alkotmányos tétel a végrehajtó hatalom parlamenti kontrollja. Vajon ennek az elvnek megfelelően a belügyminiszterhez hasonlóan a házelnök is köteles lesz évente beszámolni az Országgyűlés rendészeti bizottságának? Interpellálható lesz a házelnök az irányítása alá tartozó rendészeti szervvel kapcsolatos kérdésekben? Az ügyészség a rendőrséghez hasonlóan fog törvényességi felügyeletet gyakorolni az országgyűlési őrség felett is? E törvényességi felügyeleti jogkörében felléphet majd a házelnök jogszerűtlen irányító aktusaival szemben is?

Fel kell ismernünk: itt nem a Köztársasági Őrezred egyszerű átkereszteléséről van szó. Nem csupán az önök által megvetett "köztársasági" kifejezést cseréli le a törvényjavaslat. A Köztársasági Őrezred rendőri szervként működik, az ennek megfelelő világos felelősségi viszonyokkal. Feladata csak és kizárólag az Országház és az Országgyűlés egyéb épületeinek külső védelme. Értelemszerűen fel sem merülhet, hogy az ülésterem rendjét karhatalommal biztosítsa, ami azonban az országgyűlési őrség egyik alapvető feladata lesz.

Végiggondolták-e, képviselőtársaim, milyen következményekkel járhat, ha az országgyűlési őrök az ülésterem szűk padsorai között, fegyverrel az oldalukon, erőszakkal próbálnak eltávolítani egy vagy több képviselőt? Milyen tragédia lehet ennek a következménye? Legalább azt a garanciális szabályt be kellene építeni a törvényjavaslatba, miszerint az ülésterembe lőfegyverrel tilos belépni.

Minél inkább végiggondoljuk az országgyűlési őrségre vonatkozó szabályozást, az annál inkább egy hagymázas rémálomnak tűnik. Mintha ez az egész arról szólna, hogy Orbán Viktor és Schmitt Pál után Kövér Lászlónak is kreálni kell egy saját magánhadsereget. Az önök számára nem tűnik furcsának egy olyan kép, amelyen Kövér László házelnöknek, a Fidesz erős emberének saját emberei masíroznak el a Koronaőrség és a miniszterelnök épségét vigyázó terrorelhárító magánhadsereg egyenruhásai mellett a parlamentben? Valóban egy újabb magánrendőrség létrehozására van ma, a mai Magyarországon a legsürgetőbb igény?

A Magyar Szocialista Pártnak a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontja egyértelmű és világos: a törvényjavaslat benyújtásának módja és annak tartalma egyaránt elfogadhatatlan. Az előterjesztés még a Fidesz-KDNP országra oktrojált alaptörvényével is ellentétes, hiszen a házszabályi rendelkezéseket országgyűlési határozatban, és nem törvényben kell megalkotni.

Nagyobb probléma azonban, hogy egy európai országhoz méltó vitakultúra elősegítése helyett ésszerűtlen, merev, a vita megfojtására alkalmas szabályok közé szorítaná az Országgyűlés munkáját. Félő, hogy a túlzott szigor hosszú távon nem a kívánt rend, hanem még súlyosabb konfliktusok forrása lesz.

Összegezve: Lázár János és Gulyás Gergely, illetve a magát lassan állampárttá emelő Fidesz semmit nem tanult az elmúlt két év kudarcaiból és hibáiból. Nagy baj, mert a probléma eddig sem az ellenzék jogosítványaival, hanem a kapkodó, egyeztetés nélküli, minősíthetetlen jogalkotással volt; azzal a jogalkotással, ami százmilliárdos összegben mérhető anyagi károkat okozott Magyarországnak; azzal a jogalkotással, amelyik milliók életét nehezítette meg, fosztotta meg szerzett jogaitól, vagy egyenesen a nyomorba döntötte az elmúlt félévnyi törvénykezésük alapján.

E javaslatban ezekről a valóban az emberek érdekében álló kérdésekről egyetlen szó sincs. Sőt, fő szabályként a kapkodó, vita nélküli jogalkotásról szóló szabályokat továbbra is fenntartják, ha lehet, még kétharmados törvénybe is betonozzák, és igaziból ez ennek a javaslatnak a szégyene.

Ezt a javaslatot elvi éllel elutasítjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(11.40)

Forrás: parlament.hu