DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy elsősorban az országgyűlési törvényről szóljak; nyilván ennek kapcsán magam sem kerülhetem meg azt, hogy a Házszabályról néhány szót ne ejtsek.

Három kérdéskör keretében szeretnék a törvény vitájához hozzájárulni, elsősorban a törvény szükségességéről szólni, majd a megalkotás módjáról, és nyilvánvalóan néhány olyan tartalmi kérdésről, ami, azt gondolom, feltétlenül szükséges, hiszen közös érdekünk az, hogy az erről a Házról szóló törvény esetén valóban egy olyan jogszabály szülessen, amelyhez a parlamenti képviselők többsége felsorakozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban többször felmerültek olyan kérdések a magyar parlament falai között, hogy szükséges-e törvényi szintre emelni a Házszabály néhány rendelkezését, tekintettel például azokra a tapasztalatokra is, amelyek voltak az elmúlt esztendőkben. Gondoljanak csak arra, ami a vizsgálóbizottságok előtti megjelenés kötelezettségét jelenti, vagy például a parlament sajtónyilvánosságának a kérdéseit, hiszen mindannyian tudjuk, hogy önmagában a Házszabály harmadik személyekre vonatkozó előírásokat nem tartalmazhat, így többször felmerült annak a kérdése, hogy alkossunk parlamentről szóló, vagyis országgyűlési törvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is 2006 előtt, tehát a ciklus megkezdése előtt egy parlamenti törvénytervezettel álltam a frakciók elé, hiszen önmagában például annak a kérdésnek a tisztázása is, hogy szükséges-e törvényben rögzíteni az Országgyűlés székhelyét, vagy azokat a kérdéseket, amiket említettem, figyelemmel egyébként az Alkotmánybíróság jó néhány határozatára is, megkíséreltük azt, hogy szülessen egy törvény. Akkor politikai közös akarat nem volt arra, hogy törvényt alkossunk. Feltételezem azt is, hogy az vezérelte akkor a frakciókat és képviselőtársaimat, hogy egyébként az alkotmányos és a házszabályi pilléreken nyugvó szabályozás bőven elégséges ahhoz, hogy a ránk vonatkozó szabályok távlatosan is mankót és kapaszkodót nyújtsanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor arról volt szó, hogy egy országgyűlési törvényt alkotunk, én úgy gondoltam, hogy valóban megtörténik ennek a folyamatnak a betetőzése, és a két pillérhez képest alkotunk egy törvényi szabályt, ami azoknak a hiányosságoknak a pótlását is megteszi, amit én magam is említettem, vagy mi itt a Házban nagyon jól tudunk. Ugyanakkor a megalkotás formája, tisztelt képviselőtársaim, számomra teljes egészében szokatlan. Az elmúlt 22 esztendőben a Házszabály vagy bármi, a parlamentről szóló szabály beterjesztését mindig is a frakciók és a pártok egyeztetése előzte meg, sőt mindig ciklus előtt történtek azok a módosítások vagy azok a megegyezések, amelyek alapján akár a Házszabály módosítására sor került. Így számomra szokatlan volt, mondhatnám azt is, hogy nem elegáns az, hogy képviselői indítványként kerül a Ház elé ez a törvény, illetőleg a Házszabály módosítása, és gyakorlatilag a Házszabály parlamenti patkóban történő vitájával váltja ki az előterjesztő azt a fajta egyeztetést, ami, azt gondolom, a távlatosságát és a hosszú távú és ehhez tapadó önkorlátozást is feltételezné, így számomra szokatlan volt ez az alkotási mód.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan fel kell azt a kérdést is tennünk, hogy ennek a törvénynek mi a viszonya az alaptörvényhez, ahhoz az alaptörvényhez, ami pontosan egy évvel ezelőtt került megalkotásra. Egyetértek azzal, hogy egyébként több szabályt próbál összefogni ez az országgyűlési törvény, ami például a képviselői jogállásról, a képviselők javadalmazásáról szól, vagy akár az együttműködési törvény összegyúrásáról, vagy a Házszabály néhány intézkedéséről, illetőleg néhány házszabályi szabályozásnak a törvényi szintre történő emeléséről. Azt kell hogy mondjam, ilyen módon gyakorlatilag ez az országgyűlési törvény egy salátatörvénnyé vált, egy mixszé vált, hiszen a Házszabály eddig ebben az ívben az alkotmány és egyébként az általában szokványos törvények között foglalt helyet, így egy speciális helyzete is volt a Házszabálynak. Ehhez képest most egy egészen más hierarchia alakult ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a hierarchiához számomra az is hozzátartozott volna, hogy ha alkotunk egy új országgyűlési törvényt, akkor én úgy gondolom, jó lett volna egységes szerkezetbe gyúrni a Házszabályt is, és ezzel harmóniában megalkotni.

Van egy megjegyzésem még az előterjesztőkhöz az országgyűlési törvény didaktikájával kapcsolatban. Ha észrevették képviselőtársaim, az országgyűlési törvény az elnökkel, a házelnökkel kezdődik, nem is az alakulással és a parlament megalakulásával, ami szintén szokatlan.

Ha megengedik, képviselőtársaim, akkor néhány szót szólnék arról is, ami egyébként a szabályozás tartalmi kérdéseit jelenti, elsősorban és szintén az alaptörvénnyel összefüggésben, a háznagyi pozíció megalkotásáról. Felhívnám a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az elmúlt esztendőben megalkotott alaptörvény 5. cikk (2) bekezdése úgy szól, hogy az Országgyűlés tagjai sorából elnököt, alelnököket és jegyzőket választ. Képviselőtársaim, kérdés az, hogy az alaptörvényben kapott-e felhatalmazást arra a parlament, hogy egy újabb tisztséget alakítson ki, amiben egyébként a házelnök feladatokat delegál a háznagy számára. Megjegyzem, hogy 1865-ben ezen ház, illetőleg nem ezen ház, de a parlamenti falak között lezajlott egy vita arról, ami a háznagyi pozíció megalkotását jelentette. Ott arra jutottak a képviselő elődeink a vitában, hogy igenis legyen képviselő a háznagy, és ebben a minőségében ugyanúgy válasszák meg a ciklus elején, ahogy az elnököt megválasztják.

(19.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy másik összefüggést is vizsgálnunk kell, amire szintén nem ad a törvény eligazítást: mi a viszonya a háznagynak a főigazgatóhoz? Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a minőségében talán idézhetném magam is azt a megjegyzést, hogy tulajdonképpen egy ilyen láthatatlan szárnysegédi minőségben kerül a háznagyi pozíció kialakításra, ami, úgy gondolom, hogy elég jelentős kuszaságot is fog jelenteni, főleg abban, ami a házelnöki delegált jogkörök és a főigazgatói feladatok elosztását jelenti.

Van egy másik kérdéskör, amiről szólni szeretnék, ez pedig a nemzetiségi szószóló kérdése. Vissza kell itt utalnom arra, hogy 1992 óta egy alkotmányos mulasztásban leledzett a Magyar Köztársaság parlamentje, ez pedig a hazai nemzetiségek parlamenti képviseletének a megoldása, képviselőtársaim.

Tulajdonképpen az a megoldás, ami elénk került, ez nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, amit a választójogi törvényben kialakítottunk. De az számomra egy érdekességet jelent, hogy ezzel gyakorlatilag félmegoldást adunk arra, ami a parlamenti képviseletet jelenti, hiszen a parlamenti szószóló tanácskozási joggal rendelkezik, azonban szavazati joggal nem rendelkezik. A tisztséget egyébként a választójogi törvény hozza létre, de milyen érdekes, hogy a megszűnési módozatai egyébként az országgyűlési törvényben kerülnek meghatározásra.

Azt kell mondanom, hogy ennek a harmonizációja, ha már ez így történt az önök részéről... - és megjegyzem: magam nem tudok egyetérteni, hiszen lett volna mód arra, hogy a parlament az alkotmányozástól, illetőleg az alaptörvény megalkotásától egészen az országgyűlési törvény megalkotásáig, a sarkalatos szabályaink megalkotásán keresztül eleget tegyen annak a feladatának, ami valóságos parlamenti képviseletet biztosít a hazai nemzetiségeknek. Arról nem is szólok, hogy egyébként képviselőség szerintem csak egyféle létezik, egyféle jogokkal és egyféle kötelezettségekkel.

Szólnom kell a frakcióalakítás kérdéséről is, amiben szintén szeretnék önöknek visszautalni az alaptörvényre, amelyben az alaptörvény 5. cikkének szintén a (4) bekezdése így szól: "Az országgyűlési képviselők tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott feltételek szerint országgyűlési képviselőcsoportot alakíthatnak."

Tisztelt Képviselőtársaim! Van azonban egy másik elv is, ami szintén az alaptörvényben került meghatározásra, méghozzá a 4. cikk (1) bekezdésében, ahol kimondja azt az alaptörvény - hozzáteszem: nagyon helyesen -, hogy az országgyűlési képviselők egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, és e tekintetben nem utasíthatók.

Képviselőtársaim, itt van a mandátumszabadság megfogalmazása az alaptörvényben - hozzáteszem: nagyon helyesen -, ugyanakkor a frakcióalakítás szabályait egészen az elmúlt 22 évhez képest teljesen szokatlan módon határozza meg a beterjesztő. Hozzáteszem, hogy ezzel gyakorlatilag azt a merev pártrendszert, ami egyébként Magyarországot az elmúlt 22 esztendőben is jellemezte, tovább fogja bemerevíteni és megszilárdítani. Ha ez volt a cél, akár azt gondolhatom, hogy kétharmaddal nyilván ezzel is egyet lehet érteni, de egyébként ez tagadása annak, ami arról szól, hogy a képviselő személyében képvisel, és ami az alaptörvény 4. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak is ellentmond.

Képviselőtársaim, viszont ciklus közben ezt a módosítást megtenni, több mint nem elegáns. Ez több mint nem elegáns, ez olyan, mint - hadd maradjak sporthasonlatnál - amikor mondjuk, egy futballmeccs közben kezdik el a szabályokat módosítani. Úgy hiszem, sokkal elegánsabb lett volna, ha már ezt a szabályt önök valóban az alaptörvénnyel és egyébként az összes többi szabállyal összeegyeztethetőnek tartják, ha a hatálybalépése 2014-től kezdődően történik. Félreértés ne essék, ezt nem személyes szimpátia, ezt egy elvi alap mondatja velem. Csak úgy kíváncsi lettem volna, ha mondjuk, 2006-ban történik egy ilyen szabályozás vagy bármikor, akkor erre milyen reakciók lettek volna.

Képviselőtársaim! Egy megjegyzést hadd tegyek az előterjesztőnek: ami a nyilvánosság szabályozását jelenti, úgy hiszem, ha már törvényt alkotunk, akkor szükséges a civil kapcsolatok kérdését is törvényben szabályozni; főleg, ha azokat az elveket tekintjük, hogy harmadik személyekre vonatkozóan egyébként csak törvényi szinten lehet szabályokat alkalmazni.

Néhány szót még engedjenek meg a fegyelmezési jogkörről. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy túlszalad-e a szükségesség és az arányosság mércéjén. Ebből a szempontból számomra figyelemre méltó az 54. § (3)-(4) bekezdése, ami kirívó sértés, rendzavarás esetén a házelnöknek... - és itt csak egy megjegyzést szeretnék az előterjesztőknek tenni, hogy mindvégig házelnökről beszélnek, tehát a levezető elnök, ilyenkor mindig elnököt szoktunk meghatározni, ez a levezető elnöknek is joga kell hogy legyen, ha egyáltalán erről szólunk. De azzal nem tudunk egyetérteni, hogy a fegyelmezési eljárás keretében ez az 54. § a plenáris ülés lehetőségévé teszi, hogy szavazzon arról, hogyha valakit ki kíván zárni az ülésezésből, ugyanakkor megjegyzi azt, hogy ha az Országgyűlés határozatképtelen, a kizárásról a házelnök dönt.

Képviselőtársaim, ez teljes szabadságot jelent, és ha a rendzavarás és a fegyelmi szabályozás területét, territóriumát tekintem, ahogy közeledik majd a kampány, én csak úgy felhívom a figyelmünket arra, hogy ami ebben egyébként a nyilvánossági lehetőségeket jelenti, milyen folyamatokat fognak ezek a kérdések indukálni.

Képviselőtársaim! Számomra a rend egy eredmény, az életünknek egy eredménye. Ha azon az úton járunk, hogy a rend az oka a cselekedeteinknek, akkor azt gondolom, hogy nagyon helytelenül tesszük azt, amit teszünk a saját kereteink kialakításánál.

Időm lejárt, köszönöm szépen, elnök úr. A többit majd kétpercesben még folytatásként elmondom. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu