DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, továbbfűzve ezt a kérdést, hiszen a képviselőtársaim ugyancsak arról szóltak, amit magam is a felszólalásomban jeleztem, az országgyűlési törvény 54. §-ának azokról a problémáiról, ami a fegyelmezési jogkört jelenti, határozatképtelenség esetén a kivezettetés kérdését, csak megkérdezem újra a képviselőtársaimat: kinek a joga ez? A házelnök vagy az ülésvezető elnök joga? Csak, ugye, mindvégig házelnökről beszél a törvény. Jó lett volna, ha megjegyzi az elején, vagy pedig a mindenkori elnökről szól, mert nyilvánvalóan az nehézségbe fog ütközni, hogy a házelnök nem ül a pulpituson, ugyanakkor számára biztosítja ezt a lehetőséget. Azt hiszem, ezt nagyon jó lenne tisztázni, képviselőtársaim, mert eddig a gyakorlat mindig az volt, hogy az elnök, tehát nem házelnökről szólt, hanem az elnök jogköre, ami nyilvánvalóan azt jelzi, hogy a mindenkori levezető elnök, aki egyébként elnöki jogkörben jár el, és meg is illeti az elnöki megszólítás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy megjegyzést hadd tegyek. Én magam is a felszólalásomban jeleztem, hogy ma létezik egy alaptörvényi rendelkezés, ami néhány esetben házszabályi rendelkezésekbe utalja például a frakcióalakítást, létezik ma egy országgyűlési törvény, ami sarkalatos törvénynek tekinthető, ugyanakkor megtartjuk a Házszabály rendelkezéseit. Én ezért javasoltam azt, hogy egyrészt harmonizálni kellene az alaptörvénnyel, hiszen vannak ott is, akár a frakcióalakításnál ellentmondások, ugyanakkor ma néhány dolgot kivesz a Házszabályból, és sarkalatos törvényi rangra emel az előterjesztő, és megmarad a Házszabály, ahol meg toldozgatunk-foldozgatunk.

(21.10)

Tehát azt gondolom, hogy nagyon jó lett volna, pontosan a kuszaságok és ennek a mixnek a rendezésére valóban mindent akkor a kezdet kezdetétől újraszabályozni. Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

Forrás: parlament.hu