DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, valóban egy nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslat vitáját kezdjük most el, és régi mulasztását pótolja ebben az Országgyűlés akkor, amikor az Országgyűlésről, mint a legfontosabb törvényhozói és népszuverenitási letéteményesről törvényt fogadunk el. Akik régebben itt ülnek a Házban, tudják, miért mondtam ezt a régi adósságot, hisz egy komoly, de majd a későbbiekben sorra kerülő vitával kapcsolatosan hadd mondjam el, hogy magam sem hittem el, amikor 1994-től 2002-ig itt ültem a gótikus Házban, hogy az Országgyűlésről nem alkotott a rendszerváltozás utáni egyetlen politikai elit sem törvényt, az Országgyűlésről nem volt jogszabály, nem volt törvény. Erről az anomáliáiról majd a későbbiekben fogok beszélni.

De mielőtt a mondandómat elkezdeném, tisztelt Országgyűlés, régi szokásomhoz híven bizonyos eseményekről meg szoktam emlékezni. Ugye, már a napirend előtti felszólalásomban elmondtam, hogy 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc, de a magyar történelem 1100 éves története sokkal bővebb ennél, sokkal részletesebb, hiszen nemcsak Rákóczi Ferenc született a mai napon. 1784. március 27-én Kőrösi Csoma Sándor született Csomakörösön, és 1443. március 27-én pedig a nagy Hunyadi Mátyás született Kolozsváron. És van még egy fontos esemény: 1000. március 27-én II. Szilveszter pápa felvette Magyarországot a keresztény államok sorába. Azt hiszem, kevés nemzet büszkélkedhet ilyen sorsfordító eseményekkel, mint ami nekünk van.

Én azt hiszem, és akkor most már Gulyás Gergely kiváló képviselőtársam mondandójához szeretnék hozzászólni, aki részletes, nagy történelmi áttekintést tett itt, én csak két momentumot szeretnék kiemelni, és a magyar parlamentarizmust, a Magyar Országgyűlést legfeljebb az angol parlamenthez lehet hasonlítani. Az angol parlamentnek van még ilyen hatalmas történeti tára és ilyen hatalmas eszköztára, mint ami nekünk, magyaroknak van, legyünk erre büszkék.

(10.50)

Két dolgot szeretnék kiemelni, mert Gulyás Gergely nem említette a hosszú felsorolás közben. Nevezetesen, a pozsonyi diétára gondolok, a pozsonyi országgyűlésre gondolok, és képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, akik esetleg érdeklődnek ilyen avítt történelmi események iránt, mint mondjuk én, hogy az az Országgyűlés Könyvtárában a diéta korabeli jegyzőkönyveit, a kézzel írt jegyzőkönyveket meg lehet tekinteni, akit ez esetleg érdekel. Esetleg a sajtó képviselői közül is esetleg van, aki... - bár nem hiszem, hogy ez nagyon érdekelné, de mindegy, engem érdekel. Fantasztikus tárháza van az Országgyűlési Könyvtárban a pozsonyi diétának.

A másik: rengeteg helyen volt a történelmi Magyarországon országgyűlés, de azt hiszem, aki most felmegy a budai Várba, és végignézi ezt az impozáns kiállítást, amely a magyar történelmi festményeket és a magyar történelem legszebb csomópontjait bemutatja, annak eszébe jut az, hogy volt Tordán is egy országgyűlés, a vallási türelemről szóló tordai országgyűlés. Ezt nem nagyon szokták itt a Házban emlegetni, de szerintem most, amikor itt az Európai Unióval az emberi jogokkal kapcsolatosan viták folydogálnak, akkor én azt mondom, hogy aki Brüsszelbe kilátogat, a "fakóba", és ott felszólal, akkor mondják már vagy említsék meg az ottaniak, hogy volt egy tordai országgyűlés, és kevés nemzetnek volt olyan országgyűlése és olyan vallási türelmi jogszabálya, rendelete akkor Tordán, mint ami akkor Magyarországon volt.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy ez a jogszabály összességében - és nyilvánvaló, hogy a Fidesz képviselőcsoportja támogatja - mindazt az adósságot pótolja, ami ez alatt a húsz esztendő alatt nem történt meg, és összességében, szerkezetében valóban arra alkalmas, hogy a XXI. századi legfőbb népképviseleti szervre meghatározott jogszabály rendezze az országgyűlési képviselőkre és a jogállásra, státusra, a javadalmazásra és mindenre vonatkozó törvényi szintű szabályozását.

Azt gondolom, hogy az összeférhetetlenségi okokkal kapcsolatos változás bizonyára nagyon sok képviselőtársunkat érinti, illetve a közvéleményt is érinti, hisz jelentős változás következik be. Az összeférhetetlenségi okok közül most már a polgármesteri, a megyei közgyűlési elnöki és az önkormányzati képviselői tisztség kizárásra kerül, a továbbiakban, aki polgármester, megyei közgyűlési elnök vagy önkormányzati képviselő, nem lehet országgyűlési képviselő.

Itt azért a történeti hűség kedvéért szeretnék megállni. Emlékeztetném a feledékeny országgyűlési képviselőtársaimat, hogy 1994-ben, amikor a kétharmados szocialista-szabad demokrata többség itt berendezkedett, akkor ők voltak azok, akik bevezették, hogy az országgyűlési képviselő lehet polgármesteri címzetű. Abszolút jogi nonszensz, abszolút, most is azt mondom (Derültség az MSZP padsoraiból.), itt erről a helyről is kormánypárti képviselőként, hogy ha a polgármesteri és az országgyűlési képviselői tisztség nem összeférhetetlen, akkor semmi. (Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiból.) Ebből következik, hogy nagyon helyes az a javaslat, amely most végre megszünteti - örülök, hogy tetszik egyébként - a polgármesteri és országgyűlési képviselői összeférhetetlenséget (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt mondtuk 20 éve.), mert mégis azt gondolom, hogy egy kézzel nem lehet egy adott települést képviselni, más kézzel pedig nyomni a gombot annak érdekében, hogy lobbizunk annak érdekében. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból.) Tehát én azt gondolom, hogy ez teljesen helyes.

Az egy másik kérdés, és én hallottam azokat a szirénhangokat is, amelyek, hála istennek, nem kerültek be a javaslatba, hogy még szűkíteni kellene az összeférhetetlenségi szabályokat. Én azt gondolom, hogy ennél szűkebbre már nem kellene venni. Ezt annak tudatában is mondom, hogy mindenki tudja és mindenki ismeri azt, hogy 1990-től a mai napig hogyan alakult az Országgyűlés összetétele. Azt gondolom, hogy az első Országgyűlés, az első parlament volt a legszínesebb 1990-1994 között, beleértve ennek minden, inkább azt mondom, jó oldalát, és így az idő távlatából én azt gondolom, hogy egyre inkább szürkébbé és homogénebbé válik az Országgyűlés, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy kétszáz képviselője lesz csak a Magyar Országgyűlésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat kiterjeszti a mentelmi jogot a rágalmazásra és a becsületsértésre is, ami nagyon helyes, és leegyszerűsödik a szabálysértési ügyekben az eljárás. Teljesen egyetértek Rubovszky elnök úrral, amit ezzel kapcsolatosan elmondott. Azt hiszem, hogy ezt még alaposabban ki lehetne dolgozni, de az biztos, hogy a rágalmazásra és a becsületsértésre, illetve egyáltalán a mentelmi jog megtartására vonatkozó rendelkezés egyik legfontosabb tétele ennek a törvényjavaslatnak.

Ezzel kapcsolatosan is ma ellenzéki képviselők részéről, de számtalan más hang is felötlött az utóbbi időben azzal, hogy egyáltalán szükség van-e mentelmi jogra. Vulgárisan megfogalmazva azt mondom, hogy a mostani szabályozást, javadalmazást és mindent összevéve, együtt kezelve a mentelmi jog az, amely a klasszikus magyar parlamentarizmusnak az egyik legfontosabb tulajdonsága és jellemzője. Ha a mentelmi jogot is megszüntetjük, akkor nem tudom, hogy tulajdonképpen mi marad az országgyűlési képviselőnél. Ezt nem kívánom kormánypártiként bővebben kifejteni.

Tehát én azt gondolom, hogy nagyon helyes az a szabályozás, hogy a rágalmazásra és a becsületsértésre is kiterjed. Mindenki tudja egyébként, hogy milyen jogi problémák merülnek fel a képviselői tisztséggel kapcsolatos rágalmazásnál és becsületsértésnél, tudjuk ennek a jogi kereteit is, és azt is tudjuk, hogy a mai napig nem jöttek még rá néhányan arra, hogy nem becsületsértésért és rágalmazásért kell büntetőfeljelentést tenni, hanem jó hírnév megsértése miatt kell kártérítési pert indítani, de a mentelmi bizottságot mindig becsületsértéssel és rágalmazással kapcsolatos magánvádas ügyekben keresik meg.

Tisztelt Ház! Egyetértünk azzal is, hogy szigorítás következik be, hogy amikor bűntett miatt jogerősen méltóztatnak egy képviselőt elítélni, akkor ebben az esetben a képviselői megbízatás megszűnik. Azt hiszem, hogy a jogállamisággal, a XXI. századi, emelkedő vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatosan a társadalmi elvárás, az általános prevenció érdekében feltétlenül szükség van erre a szigorításra.

Az egyik legjelentősebb változás a törvényben az új tisztség, a háznagy bevezetése és visszaállítása. Ezzel kapcsolatosan is a sajtóban is és a közvéleményben is egészen furcsa elképzelések hangzottak el. Azoknak, akik nem tudják, hogy mi volt a háznagy, figyelmükbe ajánlom, hogy az Országgyűlési Könyvtárban szintén az első népképviseleti parlament megalakulásától, 1861-től lehet szemlélni, hogy kik voltak a háznagyok - akkor még volt felsőház is -, kik voltak a felsőházban a háznagyok, kik voltak az alsóházban, illetve a képviselőházban háznagyok. Azt gondolom, hogy mondjuk, ilyen Kovács László, Teleki Géza gróf, Szapáry grófok, akik 15-20 éven keresztül töltötték be ezt a tisztséget, társadalmi közmegbecsülésnek örvendtek. Én azt gondolom, hogy nem szégyenkezhetünk a háznagy intézménye és tisztsége felől. Igenis szükséges ennek a tisztségnek a bevezetése, régi magyar parlamentarizmusi hagyomány ennek a tisztségnek a felújítása.

Akinek pedig a háznagy intézményének elnevezésével kapcsolatosan ilyen régies kifejezések jutnak eszébe, és esetlegesen megint mondjuk, a Horthy-korszak visszaállításával kapcsolatos történelmi mesét próbálja elmondani, akkor azt mondom, hogy 1861-ben még nem volt vitéz nagybányai Horthy Miklós, úgyhogy akkor még nem lehet ezzel érvelni, hanem ennél egy kicsit emelkedettebben és jobban kellene ismerni a magyar történelmet.

Azt hiszem, a képviselőcsoportokra vonatkozó szabályozás volt az egyik legnagyobb vitát kiváltó már az előcsatározások során is. Megmondom őszintén, hogy abszolút helyesnek tartom azt, hogy frakciót csak olyan párthoz tartozó képviselők alakíthatnak, akik az előző választáson megmérették magukat. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut egy 2004. évi esemény, amikor bizonyos kizárások történtek itt az MDF oldalán, biztos emlékeznek a szocialista képviselők, és itt 11 képviselő képviselőcsoportot szeretett volna alakítani. Úgy emlékszem, hogy háromszor történt meg a frakcióalakítási kísérlet, és mindenféle ok és indok nélkül megakadályozták a frakcióalakítást. Ezt nota bene szíves figyelmükbe ajánlom, amikor arról beszélnek, hogy itt diszkrimináció van. Tehát önök sem engedélyezték és engedték meg annak idején, hogy a 11 képviselő képviselőcsoportot alakítson.

Azt hiszem, hogy a szabályozás jogpolitikai célja meg világos és egyértelmű. Valóban a választói akarat semmibevételét jelenti, ha közben itt olyan politikai erő, amely nem is indult a választáson, és nem is mérette meg magát, most - mit tudom én - valamilyen zászló égisze alatt vagy új zászló égisze alatt elindul, és próbál képviselőcsoportot alakítani. Ezt most végérvényesen megakadályozza.

Az pedig, kedves szocialista képviselőtársaim, fel sem merülhet bennünk, hogy esetlegesen valaki ellen vagy valamilyen képviselőcsoport létrehozásának megakadályozása ellen születhet ez a törvény. Ez a jövőre vonatkozó jogszabály, hatályba lép, és akkor nyilvánvaló, hogy alkalmazni kell. Ha érint valakit, hát az nagyon-nagyon nehéz.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyon kényes és nagyon érzékeny ponthoz jutottam el, nevezetesen: az országgyűlési képviselők javadalmazásához.

(11.00)

Gulyás Gergely előterjesztő képviselő - mondtam is neki - rendkívül elegánsan, rendkívül körültekintően és rendkívül óvatosan, pasztellszínűen fogalmazott a képviselői javadalmazással kapcsolatosan. Engedjék meg nekem, hogy én egy picit drasztikusabban fogalmazzak.

Elmondtam, és most is tartom magam a korábbi álláspontomhoz. Mindannyiunk előtt ismeretesek az európai példák, itt az indokolás is részletesen hoz olasz, német, finn, portugál példákat, és mindannyiunk előtt ismeretes az európai parlamenti képviselők javadalmazása. Ezt azért bátorkodom elmondani, mert nemcsak Magyarországon, hanem Európában is - mindenféle degradálás nélkül - azt szokták mondani, vagy általában azt szokták mondani, hogy az európai parlamenti képviselő az mégse nemzeti parlamenti képviselő. Sokkal nem értek egyet, és nem akarom degradálni, de azt mondják, hogy a fakóban vannak Brüsszelben; azt mondják, hogy a fakóban. A fakóban az én ismereteim szerint - és ez egy hiteles forrásból származik - összességében 7 millió, szeretném hangsúlyozni, hogy hétmillió forintot keres egy európai parlamenti képviselő.

Ehhez képest mindenféle statisztikával ország-világ előtt ki lehet jelenteni, hogy a mostani javadalmazás lényegesen kevesebb lesz, mint a mostani országgyűlési képviselőké, tehát kevesebbet fognak keresni. Ez durván és egyszerűen azt jelenti - és én nem szeretek kertelni -, hogy körülbelül 400-450 ezer forintot fog egy országgyűlési képviselő keresni a jövőben, aki ennek a 200 fős parlamentnek a tagja lesz, amely miatt valószínűleg a világörökséget is meg kell bontani, vagy kéthelyenként fogunk ülni majd, mert ezt mégse lehetne megbontani. Azt gondolom tehát, hogy aki a 400 ezer forintos fizetést soknak tartja, és aki azt mondja, hogy a versenyszférával össze se lehet hasonlítani, az álszent. Azt gondolom, hogy a dolgokat a nevükön kell nevezni. Ennek a javadalmazásnak van még egy nagyon érdekes része, nevezetesen, hogy a legfontosabb munka - és azt hiszem, ebben mindenki egyetért - a bizottsági munka.

Minden bizottság nagyon fontos, de kérdezem én, hogy mondjuk, a főbizottságokban kik fognak tevékenykedni a következő parlamenti ciklusban abban az esetben, ha tulajdonképpen a javadalmazási ötlet szerint teljesen mindegy, hogy én a nemzeti összetartozás bizottságában vagyok vagy az alkotmányügyi főbizottságban vagyok. Ezek ilyen költői kérdések, majd az előterjesztő és mindannyian szerintem gondolkozzunk ezen, és döntsük el, hogy ez jó-e vagy nem jó. Természetesen azon is még egyszer gondolkodni kellene, hogy a több évszázados magyar parlamentarizmusban a parlamentben ülő 200 képviselő javadalmazásának, aki valóban kiválasztott ember lesz, és aki a legfontosabb munkát fogja végezni, valóban legalacsonyabbnak kell-e lennie Európában. Nem az olaszokra, nem az olasz példára gondolok. Az én számításaim szerint a mostani lesz a legkevesebb fizetés, és akkor már eljuthatunk odáig, amikor a bírói fizetést szoktam összehasonlítani. Mindig azt mondtam, hogy egy városi bírónak minimum egymillió forint nettót kellene keresnie, és akkor semmi probléma nincs. Tudom, hogy az ország teherbíró képessége mit enged meg és mit nem enged meg, de ez a legkevesebb. Azt gondolom, hogy végig kellene gondolni a javadalmazással kapcsolatos dolgokat meg a külföldi példákat is. Még egyetlenegy olyan küldöttséggel nem voltam egyetlen parlamentben sem, ahol ebédnél végül mindig előkerül a javadalmazás, eddig még minden parlamenti képviselő, aki más országban volt, lényegesen többet keresett, és lényegesen jobbak voltak a feltételei, mint a magyar országgyűlési képviselőknek.

Ami az Országgyűlés épületébe való belépést és az ott-tartózkodást illeti, ezzel kapcsolatosan hatalmas viták és polémiák indultak meg, beleértve természetesen azt is, hogy esetlegesen fizikai erőszakot fognak alkalmazni az országgyűlési képviselőkkel szemben. Megint gyakorlati példát szeretnék mondani, kedves képviselőtársaim. Azt mondom, hogy ha a Párizsba vagy Prágába tartó repülőgépen, mielőtt felszáll az ember a repülőgépre, a körömvágó ollót is elveszik, merthogy biztonsági dolgok miatt nem lehet felvinni, akkor én azt gondolom, hogy szamurájkardot és pisztolyt nem kellene behozni a Házba, mert ez is történt, vagy ma is tudjuk, hogy be lehet hozni. Ebből következik, hogy az mégiscsak hallatlan szerintem, hogy ne legyen lehetősége ellenőrizni az országgyűlési képviselőt, hogy ilyen jellegű dolgok ne történjenek meg, mert valljuk be őszintén, hogy mindannyian gyarlók vagyunk, és volt, aki ezzel kapcsolatosan már visszaélt. Természetesen egyetértek azzal is, hogy részletesen kell szabályozni azokat a renitens képviselőket, akik - hogy is mondjam - fizikai erőszakot próbálnak alkalmazni.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést itt a pulpituson található nyomra. Azt hiszem, 1994-ben vagy 1995-ben el is mondtam, hogy volt a régi Országgyűlésben is nagy vita, voltak verekedések, volt obstrukció, volt, amikor szétverték a Ház berendezését, de volt egy fontos intézmény is: a párbaj intézménye. Az urak, ugye - mert a patkó minden oldalán urak ültek - elintézték egymás között: kimentek a Városligetbe, és a párbaj szabályai szerint, most itt lehetne hosszú történelmi eseményeket mondani, hogy mit tettek. Az a probléma, hogy 1994-1998 között - azt hiszem, ezt így mondtam - urak nem voltak, csak elvtársak, meg a párbajt se ismerték pontosan, vagy kevesen ismerték, ebből következik, hogy a párbajképesség és a Városligetben történő elintézés sem létezett, hanem mondjuk, itt a Házban történt meg. Ezen is lehetne szerintem majd gondolkozni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Ezzel kapcsolatosan már itt hallottam az aggályokat az előbb, hogy miért független az országgyűlési őrség a kormánytól. Ha fordítva lett volna, akkor meg szerintem az lenne a baj, hogy miért nem a kormány... Az nyilvánvaló, hogy az országgyűlési őrségnek kizárólag az Országgyűlés épületét és a hozzá tartozó dolgokat kell védeni, és nagyon helyes, hogy mindentől független országgyűlési őrséget hozunk létre. Egyébként ezzel kapcsolatosan szabadjon hivatkoznom az 1912. évi LXVII. törvénycikkre, amely megteremtette a képviselőházi őrséget. Ennek visszaállításáról van szó; nincs másról szó, mint a régi hagyományról.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, magam is támogatom, azonban a tegnapi napon egy módosító javaslatot terjesztettem elő, amely nagyon rövid, ami azt jelenti, hogy a törvényjavaslat kiegészül egy új I. fejezettel. Az I. fejezetnek az a címe, hogy "az Országgyűlés jogállása", és egyetlen paragrafusból áll - szeretem a rövid, tömör megfogalmazásokat -, hogy "az Országgyűlés jogi személy". Ezt azért voltam kénytelen benyújtani, mert ahogy kezdtem a mondandómat, az Országgyűlés jogállásáról szóló törvénynél világossá és egyértelművé kell tenni, hogy az Országgyűlés perelhető-e vagy nem perelhető, ennek pedig megvan a hagyománya.

Nem voltam országgyűlési képviselő, de szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy itt a Magyar Országgyűlésben egy szégyenteljes esemény történt akkor, amikor 2004-ben, ha jól emlékszem, de azt hiszem, hogy jól emlékszem, egy H. K. monogramú, akkor országgyűlési képviselőnek hívott frakcióvezető értesítette a házelnök asszonyt, szó szerint idézem: "Tisztelettel értesítem, hogy dr. Balsai István, Font Sándor, dr. Horváth Balázs, dr. Kelemen András és Szászfalvi László képviselő urak - micsoda megfogalmazás! - a mai naptól kizárás miatt nem tagjai a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának." Van még egy elegánsabb dolog: "Kérem tisztelt elnök asszonyt, hogy a mai naptól a függetlenek között szíveskedjék lehetőséget biztosítani képviselői munkájuk további gyakorlására." (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez így helyes.)

Ezzel kapcsolatosan mindenki tudja, hogy egy ötéves pereskedés következett, és a pereskedés során megpróbáltam, megpróbáltuk az Országgyűlés Hivatalát is másodrendű alperesként perbe állítani, mert akkor arra elméletileg volt lehetőség, de természetesen mivel nem volt jogalanyisággal felruházva az Országgyűlés, nem tudtunk tenni semmit. Akkor, kedves képviselőtársaim, megkerestünk több európai parlamentet, mondjuk, a hozzánk legközelebb álló, legbarátibb parlamentet, a Bundestagot. Szeretném hangsúlyozni, hogy a németek már hosszú ideje, Adenauer óta ezt úgy szabályozzák, hogy igenis a parlament perelhető, és külön bíróságot hoztak létre az alkotmánybíróságon belül, amely soron kívül jár el ilyen esetben.

Akkor mondom a lényegét. Arról van szó, kedves képviselőtársaim, hogy kizárhatunk képviselőt, vagy ha mondjuk, nem adja le a vagyonnyilatkozatát, akkor megfoszthatjuk a mandátumuktól. El tudják azt képzelni, hogy a XXI. században előfordulhat az, hogy az illető országgyűlési képviselő nem fordulhat bírósághoz? Vagy az az eset, ami itt történt, a példátlan... - nem is tudom, minek nevezzem ezt, ami itt történt a házban. Salamon Lászlóra gondolok, hisz az ügyrendi vitában itt hosszú vitákat folytattak le ezzel kapcsolatosan, és bármilyen zseniális érvelése volt Salamon Lászlónak és a többieknek, az történt, hogy tudomásul vette az elnök, tudomásul vette az Országgyűlés, és megszavazta azt, hogy mindenféle frakcióülés és mindenféle kizárás nélkül beültették a fakóba a képviselőket, és nem kapták meg a javadalmazásukat.

(11.10)

A független bíróságnak volt az köszönhető, hogy végül is anyagilag - hangsúlyozom: anyagilag -, egyébként túlnyomó többségében egyéni képviselőket reparáltak, és azt is szeretném hangsúlyozni, hogy szegény Horváth Balázs nem érte meg a végét, a családnak fizettük ki végül is a kártérítést, és szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Fidesz képviselőcsoportjába beültek, de mi lett volna akkor - feltételezés -, ha ez nem következik be? Egyéb reparációra, egyéb jóvátételre pedig nem kerülhetett sor, mert az Országgyűlés nem perelhető. Ismerem Salamon elnök úrnak az ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Nem mondom azt, hogy ebben nekem igazam van, de az, hogy valamilyen módon ezt a kérdést szabályozni kellene a következő évekre, évtizedekre, szerintem minden képviselőnek - függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ül - elemi joga és kötelezettsége, az, hogy szabályozzuk európai módon végre azt, hogy mi van abban az esetben, ha valakit az országgyűlési képviselői mandátumától megfosztanak vagy esetleg egy képviselőcsoportból kizárnak, és a képviselő jogorvoslathoz fordulhat. A jogorvoslati lehetőség, hogy ez milyen bíróság, ez egy következő fogas kérdés.

Kedves Képviselőtársaim! Összességében én azt gondolom, hogy a javaslat bizonyos egyenetlenségek és bizonyos - hogy is mondjam - módosító javaslatokkal történő jobbítása mellett alkalmas arra, hogy az Országgyűlés és a következő országgyűlési képviselők státusát megfelelően szabályozza, alkalmas arra, hogy a XXI. században a magyar parlamentarizmus hagyományainak megfelelő jogszabály szülessék. Én arra kérem a patkó mindhárom oldalán ülőket, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be. Én azt hiszem, mi fogékonyak vagyunk arra, hogy megpróbáljunk egy olyan jogszabályt és egy olyan törvényt hozni, amely időtálló - mert azt hiszem, ez a legfontosabb -, és amely meg fogja oldani azt, hogy a következő 10-15 vagy 20 esztendőben az Országgyűlés a képviselők és a közvélemény szemében a méltó helyére kerül.

Ami pedig - és legutolsósorban - a javadalmazást illeti, tegyük félre, kedves képviselők, az álszent vitákat, és még utoljára azzal szeretném befejezni, némi malíciával, hogy a játékszabályokat, hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim, szerintem úgy illik megváltoztatni, hogy a következő időszakra. Tehát a javadalmazást illetően is azt mondom, hogy meg lehet változtatni a játékszabályokat, a játékszabályokat változtassuk meg a következő parlamenti ciklusban, amikor már csak 200 tagja lesz a Magyar Országgyűlésnek. Közben megváltoztatni lehet, hogy újabb feszültségeket és sebeket fog jelenteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu