PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sajátságos íve van ennek a délelőttnek, ha akarom, akkor még a tegnapi nappal is összefűzve, hiszen a máriapócsi kegyhelyről vagy a nemzeti értékekről és a hungarikumokról szavaztunk a tegnapi nap folyamán, a mai nap pedig a kulturális örökségvédelemről szóló törvénymódosításról, illetve a nemzeti örökségről jelen esetben tárgyalt országgyűlési határozati javaslatról, majd utána következőleg pedig 2012 világörökség évének nyilvánításáról szóló országgyűlési határozat részletes vitájával folytatódik.

(12.30)

Ez az ív azt is megmutatja, hogy ebben a tárgykörben valóban minden mindennel összefügg, és bár általános vita helyett általános egyetértésnek indult ennek a határozati javaslatnak a diszkusszálása, mégis, hogy úgy mondjam, parciálisnak tekinthető az, ami ott a baloldali padsorokban lezajlott. Hozzá kell azonban tenni, hogy valóban, úgy ahogy azt Hiller István mondta, az Európai Unióban - és ez a magyarság számára, a közösség számára is fontos - a közösségek és nemzetek, illetve a kulturális, nyelvi és történelmi identitások között egyenlőségjel van, és egyenlőségjelet kell tennünk nekünk is.

A határozati javaslat lényegét illetően - bár elhangzik az a bírálat képviselőtársaim szavaiból, hogy kevés abban a konkrétum vagy a normatív megjelölés, azért hadd emeljem ki, hogy az Országgyűlésre kötelezően megjelölt négy pont közül - a), b), c), d) pont - a b) pontban, amely úgy fogalmaz, hogy: "Határozottan támogatja a magyar-magyar örökségi turizmust annak érdekében, hogy a XX. században a történelem viharai által szétszakított nemzetrészek ismét egymásra találjanak" - idézőjel vége -, egy fontos újdonság azért van. Mert szemben a nemzeti összetartozás melletti tanulságtételről szóló 2010-es törvénnyel, ahol azok a tanulmányi kirándulások, osztálykirándulások, amelyek a külhoni magyarságot célozták és a külhoni magyar kulturális szellemi értékek megismerésére ösztönözték a pedagógusokat és a diákokat, lényegében még csak egy egyirányú folyamatot jelölt ki és csak annak a támogatását helyezte előtérbe, míg ez a viszonosságról szól.

Tehát ebben a pontban a magyar-magyar örökségi turizmus azt is jelenti, hogy a külhoni magyarok, a határon túli, ahogy azt régen mondtuk, tehát a külhoni magyarok, és használjuk ezt a kifejezést, az anyaországot, Magyarországot vehetik célba, és az itt lévő, sokszor számukra is ismeretlen kulturális és szellemi örökséggel találkozhatnak.

Ugyanilyen fontos és erős hangsúlya ennek a határozati javaslatnak a d) pontja, amelyben az Országgyűlés felkéri a mindenkori magyar kormányt, hogy a jogszabályokat és a szomszédos országokkal ápolt kapcsolatokat a határozati javaslatban foglaltak szellemében alakítsa. Ez már egy erős kérés a kormány felé, és ezért mindenképpen van olyan konkrét tartalma, ami aztán számon kérhető lesz a külügyi, a kulturális és mindazon kormányzatokon, a mindenkori és minden olyan kormányzati ágon, amelynek a magyar-magyar kapcsolatok szempontjából jelentősége van.

Amikor a támogatásunkról biztosítjuk, magam és kereszténydemokrata képviselőtársaim, a határozati javaslatot, akkor azért valóban azt még el kell mondani és hozzá kell tenni, hogy szívesen látnánk ebben az európai keresztény kultúrára való olyan általános utalást, amely a határozati javaslat általános támogatását még nem kockáztatja, és egyetértünk azzal is, hogy a szellemi örökségre is, ahogy azt Hoppál Péter képviselőtársunk olyan szépen mondta, tartalmazzon utalást ez a szöveg.

Kérem továbbá, hogy valóban, amikor az ilyen jellegű, sokszor szimbolikus, de nagyon fontos törvényjavaslatokról vagy országgyűlési határozati javaslatokról beszélünk, használjuk a külhoni közösségek számára is sokkal komfortosabb, sokkal szebb, sokkal beszédesebb és a jelképet valóban tartalommal megtestesítő "külhoni" kifejezést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu