SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is igyekszem röviden összefoglalni frakciónk álláspontját a törvénytervezettel kapcsolatban, annál is inkább, mert ősszel ennek a vitának egy részét már lefolytattuk. A megyei kórházak úgynevezett konszolidációjáról szóló őszi vitában azt az álláspontot képviseltük, hogy nem a tulajdonos személye a meghatározó az egészségügy jelenlegi helyzetében, hanem a finanszírozás mértéke és formája.

Az egészségügynek - ezt mindig elmondjuk - két hatalmas problémája van, két óriási gonddal küszködik, a krónikus finanszírozási hiánnyal és a humánerőforrás-krízissel. Ezek nagyságrendekkel fontosabb problémák a jelenlegi helyzetben, mint a tulajdonosi szerkezet. Egy jól működő rendszerben első megközelítésben teljesen mindegy, hogy ki a tulajdonos, pontos szabályozás kell, végrehajtható szabályozás, elégséges finanszírozás és egy hatékony ellenőrzés.

Azt gondolom, hosszú távon éppen az lenne a cél - és ezt már ősszel is említettük -, hogy minél diverzebb legyen a tulajdonosi és üzemeltetői szerkezet. Egy példát hadd mondjak: Németországban a krónikus fekvőbeteg-ellátás 40 százaléka van civil és egyházi fenntartásban. 40 százaléka! Ehhez képest mi most elvesszük olyan településektől is a krónikus és szociális fekvőbeteg-ellátó intézményeket, amelyek valamilyen módon össze vannak kötve a járóbeteg-ellátással. Azt gondolom, ezeket a funkciókat nyugodtan szét lehetne választani, és otthagyni az önkormányzatoknak az egyébként jól működő és a városban fontos szerepet betöltő krónikus és szociális intézményeket.

A finanszírozásra visszatérve, azt gondolom, szégyenletes, hogy Magyarországon az egészségügyre fordított GDP-arányos költés 4 százaléknál kevesebb. Ugyanez Belgiumban kétszer ennyi, 8 százalék, és ha nominálisan nézzük, akkor hatszoros a különbség az egészségügyre költött források tekintetében. Amíg ez az alacsony finanszírozás megmarad, addig teljesen mindegy, hogy ki a fenntartó. Az állam sem lesz képes 4 százaléknyi GDP-ből fenntartani ezt az ellátórendszert, sőt a jelentősen megkurtított ellátórendszert sem lesz képes.

Azt gondolom, az nem konszolidáció, hogy magunkhoz ragadjuk a tulajdont, mert ettől az adósságtömeg még megmarad, ugyanolyan nehéz lesz ezt menedzselni. Megmarad a humánerőforrás-krízis, viszont csökken a helyi autonómia, a helyi döntések tere és növekszik az irányítás nehézsége.

Azon múlik - azt gondoljuk - az ellátórendszer jövője, hogy miként erősítik meg az alapellátást, hiszen ez fogja tehermentesíteni majd a fekvőbeteg-ellátást, nem is kerülnek be a betegek a magasabb progresszivitási szintekre. Ebben valóban van megtakarítási lehetőség. Azon múlik ugyanakkor a másik oldalról, hogy milyen népegészségügyi erőfeszítéseket teszünk, és én azt gondolom, ez a kormány még semmiféle népegészségügyi erőfeszítést nem tett, pedig már lassan két évet tudunk magunk mögött, és tudjuk, hogy ezt prioritásként kezelték, és tudjuk, hogy ez nagyon kiemelt helyen volt például a Semmelweis-tervben is.

Tehát az igazi kulcskérdés a finanszírozás és ezen túl a betegútszervezés és a betegségmegelőzés. Nem az a lényeg tehát, hogy ki lesz a kórházak fenntartója, hanem az, hogy mindenkit a megfelelő szinten és költséghatékonyan lássanak el. Nem az lenne az elsődleges, hogy az állam magához ragadja a tulajdont, hanem hogy rendesen megszervezze a szükséglet alapú ellátást.

Tudjuk, hogy ez elkezdődött, tudjuk, hogy nagyon komoly munka folyik ebben a tekintetben, de nem tudjuk, hogy hol tart, és nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a kimenetele. Mindenesetre most azt halljuk, azt olvassuk, hogy nem lesz egyelőre új betegirányítási rendszer. Ahogy helyettes államtitkár úr fogalmazott a bizottságban: egyelőre nem lehet ráengedni a rendszerre. Nem tudom, hogy ez mit jelent, mi az akadálya annak, hogy életbe lépjen az új betegirányítási rendszer. Mindenesetre egészen biztos, hogy komoly menedzsmentproblémák lehetnek a háttérben. Mi kicsit féltettük a kormányzatot és az egészségügyi államtitkárságot attól, hogy majd minden energiájukat le fogja kötni a tulajdonosi átrendezés, az átadás-átvétel folyamata, és nem marad majd energia a lényegi dolgokra, és kicsit beigazolódni látjuk ezt a félelmünket.

Azt nyilatkozza államtitkár úr, és azt mondta a bizottságban is, hogy zökkenőmentesen lezajlott - múlt időben - a megyei intézmények átvétele. Mi nem ezt olvassuk és nem ezt halljuk különböző fórumokon. Látjuk azt, hogy ez még egyáltalán nem befejezett folyamat, rengeteg a huzakodás a helyi erős emberekkel, mindenféle erős fideszes polgármesterekkel. Nem tudják a vagyonelemeket igazából átvenni és nem tudják értékesíteni sem, és nem történt meg még ebből az átszervezésből szinte semmi, de máris beígértek ennek a kontójára 15 milliárd forintot béremelésre, és ezt jelölték meg az egyik fedezetként.

(22.10)

Mondta az államtitkár úr, hogy lesznek adminisztratív költségei az átszervezésnek. Ez nyilvánvalóan így van. De hogy az átszervezések összességében megtakarítással fognak járni, mi ezt nem gondoljuk teljesen megalapozott kijelentésnek. Eleve nem látunk ebben 15 milliárdos mozgásteret, hiszen az aktív ellátásból kieső kapacitásokat és ezek tvk-it újra fogják majd osztani valamilyen módon, és ebből remélnek megtakarítást, de ott kell hagyni elég sokat a helyben megmaradó ellátásokra, hiszen a járóbeteg-ellátás, az egynapos ellátás, a krónikus ellátás is költséges, tehát nem szabadul fel ez a tvk volumen, és nyilván többet kell majd fordítani a megnövekedett mentési és betegszállítási igények teljesítésére is, ha megtörténik a kórházi átszervezés.

Igazából még egy aggodalmunk van, hogy ez igazgatástechnikailag szinte megoldhatatlan feladatnak látszik. Egy csúcsszerv kezébe adnak szinte minden hatáskört, és ez a szerv képtelen lesz minden feladatot átvenni és a központból levezényelni ezt az átalakítást, majd pedig a fenntartást. Azt mondta az államtitkár úr a bizottságban, hogy nullkilométeres emberek is bekerültek a menedzsmentbe, és ez direkt jó, mert egy új látásmódot képviselnek, és friss erőként tudnak a folyamatokba beszállni, viszont nincs semmiféle tapasztalatuk, nem ismerik igazából az ellátórendszert, nem ismerik a szereplőket, és így elég nehezen fognak tudni tájékozódni ebben a dzsungelben, mert hogy ez egy dzsungel, ebben nyilvánvalóan egyetértünk.

A központi közbeszerzések, amelyek megint csak egy nagy hatékonysági tartalékot látnak, még jóformán el sem indultak, épphogy megteremtették ennek a jogi hátterét, épphogy elkészültek az ezzel kapcsolatos kormányrendeletek és miniszteri rendeletek. Még egy vonulat van, amelyet érdemes megemlíteni, hogy az önkormányzatiság felülírása történik, a rendszerváltásnak egy nagy-nagy értéke volt, és a legnagyobb eredménye az volt, hogy önkormányzatok alakultak, valódi önkormányzatok ebben az országban, méghozzá vagyonnal és komoly fenntartási felelősséggel. Ezt most valamilyen módon visszarendezik, és azt gondolom, hogy ez komoly visszalépés a magyar demokratikus intézményrendszerben.

Komoly bizonytalanságot érzünk az ágazati dolgozók köreiben. Nem tudják, hogy mi lesz a sorsuk, bár ez a törvénytervezet talán megnyugtatóan rendelkezik arról, hogy a közalkalmazotti állományt nem érinti, mégis nagyon sok bizonytalanság van bennük, hiszen már a megyei intézmények kapcsán nagyon sok funkcióváltó intézmény van, 16 funkcióváltó intézményről beszélnek, és ott bizony megszűnnek osztályok, megyei intézményekbe kell majd esetleg ezeknek a dolgozóknak eljárni; és nem beszélünk itt a betegekről és a gyermekbetegekről, akiknek komoly földrajzi távolságot kell majd leküzdeni, ha az ellátórendszerbe be akarnak lépni. Úgyhogy ez mindenképpen jóval bonyolultabb lesz.

Az intézményvezetők újrapályáztatása és újrakinevezése sem kruciális kérdés, én azt gondolom, és ezt is meg lehetne úszni, és nem ebben a nagy átszervezési őrületben kellene ezt megtenni, hanem ráérne egy későbbi feladat is, amennyiben erre valóban szükség van. Horváth Zsolt képviselőtársam is azt mondta a bizottsági ülésen, hogy szinte elkerülhetetlen, hogy a kiválasztásuk ne csak szakmai, hanem politikai alapon is történjen és politikai alapokon nyugodjék. Én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen el kellene kerülni, semmiféle okunk nincs arra, hogy politikai alapon válasszunk ki szakembereket, mert akkor úgy járunk, mint egyes oktatási intézmények, amelyekről a mai napon is volt már szó ilyen esetről a Házban.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a bizottsági ülésen azzal kezdtem a hozzászólásomat és azzal fejezném be most is, hogy nekem az a kép ugrott be, hogy az állam egy hatalmas nagy gombócot vett a hatalmas nagy szájába, ezt csócsálja, még az első gombócot se kiköpni, se lenyelni nem tudja, viszont máris egy még nagyobb gombócot próbál betömni, és ebből nehogy aztán valami fulladásos probléma legyen. Én őszintén féltem az ellátórendszert és az államtitkárságot is attól, hogy itt egy olyan feladatot vesz a nyakába, amit majd nem fog tudni ellátni, és sokkal fontosabb feladatokra viszont végképp nem jut energia.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu