KOVÁCS PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy így első szereplésem alkalmával egy kissé megilletődötten álljak itt a Házban. (Dr. Józsa István: Feljebb a mikrofont és hangosabban!)

Nagyon sok minden elhangzott itt a vitában, és engedjék meg, hogy először is köszönetemet fejezzem ki mindannyiuknak az értékes felszólalásokért. Ugyan a felszólalások egy jelentős része, úgy gondolom, hogy nem kapcsolódott a konkrét napirendi ponthoz, én csak azokra a felvetésekre és kérdésekre kívánok reagálni, amelyek a napirendi ponttal kapcsolatban hangoztak el.

A kérdés tulajdonképpen először is a technológiával kapcsolatban valahol úgy is felvethető, hogy vajon miért is tervezi az emberiség például a bolygóközi utazást. Azért, mert abban reménykedik, hogy valamikor valóra válhat az az álma, az a terve, hogy az emberiség elterjedhessen, és más támaszpontot alakíthasson ki más bolygókon. Egyelőre ezzel a technológiával kapcsolatban, ami szintén veszélyeket rejt, ami szintén kockázatos, ami már követelt emberi életeket, mégis a remény tovább él, és úgy gondolja, hogy ebben az emberiségnek egy olyan célját meg tudja valósítani, ami, ha még nem is a napjainknak, de valószínűleg a távoli jövőnek egy konkrét problémájára adna választ.

Ami a szén-dioxid-tárolással és a tisztaszén-technológiákkal kapcsolatban ma az Európai Uniónak is a reménye, az elvárása, az az, hogy talál egy olyan híd technológiát, amelyet átmeneti jelleggel, egészen addig, amíg a megújuló technológiák, az atomenergia vagy más energiaforrások, amelyeket esetleg ma még nem ismerünk, de már megoldást fognak nyújtani napjaink és a jövő generációk egyik kritikus problémájára, az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentésére, amivel a jövő generációkat igyekszünk megvédeni.

(18.20)

Úgy gondolom, nem lehet az törekvésünk, hogy egy ilyen reménnyel részleges megoldással, átmeneti időszakra részleges megoldással kecsegtető technológiának a fejlesztéséhez ne adjuk meg a lehetőséget európai szinten.

Úgy gondolom, sok minden elhangzott a technológiával kapcsolatban. Ami a legfontosabb, talán az, hogy valóban 20-30 év múlva hozhat megoldást, azonban már ma is tegyük fel a kérdést magunknak, hogy az a 11 úttörő projekt, amely ma már ezt a lehetőséget kutatja, lehet, hogy mind a 11 projekt nemleges válasszal fog lezárulni 10 éven belül, 20 éven belül, 30 éven belül, de lehet, hogy lesznek olyanok, amelyek sikerrel kecsegtetnek, és akkor ezekkel miért ne foglalkozzon az Európai Unió, és miért ne biztosítsa ennek a jogszabályi kereteit.

Én úgy gondolom, hogy a kormányzat a maga részéről sosem egyedül foglalkozott csak a szén-dioxid-tárolás lehetőségével, hanem ezt mindig együtt emlegettük, és gondoljunk az energiastratégiára, abban is így emlegetjük, hogy abban az esetben, ha a tisztaszén-technológiák megoldást fognak hozni, és megoldást hozhatnak, szintén kecsegtetnek a megoldás lehetőségével, abban az esetben a szén-dioxid-tárolás átmeneti jelleggel szintén megoldás lehet. Tehát mi mindig együtt emlegettük ezt a két technológiát.

Úgy gondolom, elhangzott már az is, és erre már voltak Magyarországon is alkalmas projektkezdeményezések, hogy ha egy befogadó kőzet esetében már korábban az valamilyen földgázlelőhelyen nagyobb nyomás alatt képes volt gáz befogadására, akkor talán érdemes azt megvizsgálni, hogy akár egy csökkentett nyomáson, más viszonyok között, de továbbra is esetlegesen résznyomáson, részteljesítményen, de alkalmas lenne a technológia megvalósítására. Ennek a kutatását véleményünk szerint nem célszerű kizárni.

A koncesszióval kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslat egyfajta rendet teremt a korábbi gazdálkodás terén. A zárt területek kijelölése hiánypótló szabályozást valósított meg. Korábban látható volt az is, hogy rengeteg manipuláció és versenyfutás folyt a kitermelési és a kutatási jogokért, gyakorlatilag érkezési sorrendben bárki elvihette a kutatási jogokat, az értékesítési jogokat és a kitermelési jogokat, és addig ülhetett ezeken a jogokon, ameddig csak kedve telt rá. Most ebben a folyamatban teszünk rendet.

Először is felmérjük, feltérképezzük azt, hogy pontosan mekkora a hazai ásványvagyon - és itt nemcsak a földgázra és a kőolajra gondolok, hanem az összes többi ásványvagyonra, a szénre is, de egyéb ásványokra is -, és ezeknek pontosan behatároljuk a tőzsdei értékét. Pontosan fogjuk látni azt, hogy ezek az ásványvagyonkincsek a magyar nemzetgazdaság számára mit érnek, és mindegyikkel kapcsolatban meg tudjuk fogalmazni azt a stratégiát, hogy most stratégiai készletként, tartalékként tároljuk, vagy azt mondjuk, hogy éppen a világpiaci árak miatt egy olyan gazdasági lehetőséget teremt a magyar gazdaság részére, amiben a jövő generációk igényeit is figyelembe véve, de értékesítési lehetőség rejlik. Úgyhogy először, első lépésként megtörténik a felmérés, majd utána rendet teremtünk abban is, hogy a fellelhető ásványkincstestekhez egyszerre ne induljon el egy rablógazdálkodás, hanem a kutatási jog a felmérést követően rendezze azt, hogy ezen az ásványvagyontesten lehetőség szerint koncesszió alapján egy vállalkozó végezhessen kitermelést. Amint ez megvalósul, azt a versenyt, hogy esetleg a kutatás sikerét követően valaki, egy másik vállalkozó úgymond elrabolja ezt a lehetőséget, és a kiaknázást ő hajtja végre sikeresen, ezt a versenyfutási lehetőséget, és úgy gondoljuk, hogy korrupciós lehetőséget is meg fogja szüntetni. Tehát a törvényjavaslat ezen a szinten is rendet teremt.

Éppen ebből eredően úgy gondolom, hogy maga a törvényjavaslat épphogy nem rablógazdálkodásra ösztönöz, hanem koncessziós díj bevezetésével épphogy rendet teremt. Azt szeretném a válaszban kifejteni, arra, ami Kovács Tibor képviselő úr kérdésében elhangzott, most elmondom, hogy visszamenőlegesen nem vonatkozik a már megszerzett kitermelési jogokra, viszont úgy gondolom, hogy a koncessziós díj mértéke a szabályozó rendeletek megjelenését követően egy megfontolt lépésre fogja ösztönözni azokat, akik a piacon a további kitermelés mellett döntenek.

Úgy gondolom, nem kell attól félni, hogy a vállalkozók részére a koncesszió bevezetése egy rendkívüli terhet fog jelenteni. Már most rendkívül nagy az igény a koncessziós pályázatokon való indulásra. Jelen pillanatban inkább azzal küzdünk, hogy a hazai ásványvagyon felmérése és konkrét értékelése a megfelelő ütemben haladhasson azért, hogy a koncessziós pályázatokat ki tudjuk írni, és ezen mindenki egyenlő eséllyel indulhasson.

Még talán annyit fűznék hozzá a magam részéről, hogy a vita során elhangzottak kapcsán még egyszer szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslattal egy európai irányelv átültetési kötelezettségét teljesítjük, amely irányelv kitárgyalása 2010 előtt kezdődött, az előző kormány alatt folyt a tárgyalása, a jelen kormány ennek az irányelv-végrehajtási kötelezettségnek tesz jelen pillanatban eleget.

Még egyszer szeretném megköszönni az önök részéről érkezett kérdéseket. Igyekszünk a részletes vitában minden egyes kérdésre és javaslatra a minisztérium részéről a válaszokat megadni.

Köszönöm szépen a felszólalási lehetőséget, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu