KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az nem vitatott, hogy a benyújtott törvényjavaslatok érdemeit felsorolni elsősorban a kormánypártok dolga, az ellenzéknek pedig az a dolga és az a feladata, hogy felhívja a figyelmet azokra az esetleges ellentmondásokra, amelyek a törvényjavaslatban megjelennek, és olyan javaslatokkal is előállhat az ellenzék, amelyek a benyújtott törvényjavaslat jobbítását célozzák vagy szolgálnák, természetesen akkor, ha a kormánypártok fogadókészek egy ilyen javaslatra. Hát, az elmúlt két évben nem éppen volt jellemző a kormánypártokra, hogy nagyon fogadókészek lettek volna ilyen javaslatokra, de az ellenzék kitartóan próbálkozik ilyen kezdeményezésekkel, hátha egyszer mégis megtörténik.

Ahogy képviselőtársaim már elmondták, az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvetően három fő blokkot tartalmaz. Az egyik a szén-dioxid föld alatti geológiai tárolásának a lehetősége, illetve ennek a szabályozása. A másik fontos elem, amiről egyre kevesebb szó esik - én egyébként vártam, hogy az előttem szóló kormánypárti vezérszónok, esetleg az államtitkár részleteiben beszél majd erről, de ez nem történt meg -, a koncessziós díj bevezetése és annak szükségessége, és egyéb energetikai tárgyú törvények módosítása is szóba kerül.

Ha megengedik, tennék egy egy-két mondatos kitérőt azzal kapcsolatban, amit Bencsik képviselő úr is elmondott, hogy a kormánypártok milyen súlyt fektetnek a nemzeti energiastratégiára, illetve az abban megfogalmazott célok teljesítésére például a hazai nyersanyagok hasznosítása céljából. Ugyanakkor a tettek meg pont ennek az ellenkezőjét mutatják. Csak egy-két példát szeretnék fölhozni a közelmúlt történéseiből. Jelentősen előkészített fejlesztés volt a Mátrai Erőműben a kormányváltást megelőzően, majd amikor a Fidesz kormányra került, leállította a fejlesztést, amely alapvetően hazai lignitbázison alapult volna. Természetesen azóta sem kaptunk magyarázatot arra, hogy ezt miért tették. Ezek az ellentmondások felfedezhetők a nemzeti energiastratégia, illetve a napi cselekvések között.

Az már az eddigi vitában is nyilvánvalóvá vált - s itt visszatérnék a törvényjavaslathoz -, hogy ez a szabályozás azért szükségeltetik, mert van egy európai uniós direktíva, amit Magyarországnak át kell vezetnie a hazai jogrendbe, erre történt egy évvel ezelőtt egy kísérlet, akkor ez nem sikerült, most ismét kísérletet tesz erre a kormány. Aki elolvasta a törvényjavaslatot, az láthatta, hogy egyébként szükség van még 26 kormányrendelet módosítására, amire a törvény felhatalmazást ad a kormánynak, hogy ez a szabályozás is működőképes és hatékony legyen. Tehát így önmagában ez a szabályozás nem működőképes, hanem majd azzal a 26 kormányrendelettel együtt lesz az, ami nyilván majd csatlakozik ehhez a szabályozáshoz.

(15.50)

Az elhangzott, és én is ezen az állásponton vagyok, hogy sem a jelenlegi feltételek között, sem a közeljövőben nem valószínű, hogy a gazdasági folyamatok lehetővé teszik ennek a technológiának az alkalmazását, különösen oly módon, olyan körülmények között, hogy a CO2-kereskedelem ott tart, ahol tart. Gyakorlatilag ilyen alacsony ára a CO2-kvótának, mint mostanában van, az elmúlt időszakban nem volt. Tehát ez még inkább azt valószínűsíti, hogy ilyen technológiák bevezetésére a közeljövőben kevés esélyünk van. Ettől függetlenül, ha megszületik a jogszabály - ezt szoktuk, ugye, üres halmaznak nevezni -, van ilyen, de senki nem fogja használni, és senki nem fog ilyen technológiát Magyarországon egyelőre bevezetni. Hogy néhány év múlva mi fog történni, és milyen újabb technológiai megoldások születnek, erre vonatkozóan még nincsenek elképzeléseink sem.

Tehát nyilvánvalóan egy ilyen téma kapcsán - és biztos, hogy a későbbiekben képviselőtársaim a CO2-kvótakereskedelemmel kapcsolatos anomáliákról is fognak beszélni, mert sajnos e tekintetben sem tudunk sokat, mármint az ellenzék, hogy a kormány az elmúlt időszakban kereskedelem tekintetében milyen gyakorlatot folytatott, és az abból származó bevételeket mire használta, holott tudjuk, hogy az előző kormányzat ebből indította el a panelprogramot, és több százezer magyar lakás fűtés-korszerűsítése valósult meg. Nem tudjuk, hogy a kormánynak mi a szándéka az ebből származó bevételekkel. Vannak becslések, hogy hány tíz milliárd forint bevétel származhat ebből, de sajnos itt nem tudunk ezzel kapcsolatban többet mondani.

Amiről szeretném, ha több szó esne itt a vita során, az a koncessziós díj bevezetése. Elmondtam már bizottsági kisebbségi véleményként, hogy nem értjük, nem tudjuk, hogy miért szükséges ennek a bevezetése. Nem tudjuk, hogy mennyi bevételre számít egyébként a kormány ebből a tételből, mire akarják ezt fölhasználni, és egyáltalán mikor és hogyan, milyen feltételek között kívánják bevezetni. Azt az érvet pedig, amit itt mondanak, hogy azért kell koncessziós díjat bevezetni, mert majd ezzel fogják kényszeríteni egyébként a vállalkozókat, hogy minél ütemesebben és gyorsabban termeljék ki a bányatelek alatt lévő ásványkincseket, nem is értem. Azért nem értem, tisztelt képviselőtársaim, mert vitatom azt, hogy Magyarországnak az lenne az érdeke, minden körülmények között az lenne az érdeke, hogy kitermeljék a magyar ásványi vagyont minél gyorsabban és minél ütemesebben.

Úgy gondolom egyébként, hogy Magyarországnak ezzel a kinccsel is gazdálkodnia kell, és igenis, a bányavállalkozónak meg kell azt fontolnia, már csak a jövő generációja érdekében is - és ebben a kormánynak lenne felelőssége, tisztelt képviselőtársaim, hogy gondoljon a jövő nemzedékére. Ne arra ösztönözze a magyar energiaipart meg a magyar vállalkozásokat, hogy minél hamarabb termeljük ki a magyar ásványkincseket, és használjuk föl - mert akkor mit fog csinálni a következő nemzedék? Ez is egy olyan kérdéskör, hogy akkor kell kitermelni a magyar ásványkincset, amikor az gazdaságilag a legoptimálisabb és még a leggazdaságosabb. Nyilvánvaló, hogy ha olcsóbb külföldről beszerezni az ásványkincseket, akkor nem kell ma fölélni az összes tartalékunkat, az összes lehetőségünket, hanem a későbbiekre, a későbbi időkre tartalékolni. Tudjuk, hogy a kőolaj-kitermelésben is évről évre csökken a kőolaj-kitermelés Magyarországon nyilvánvalóan azért, mert a korábbi időszakban a lehetőségeket maximálisan kihasználva termeltük a kőolajkincset, és nem biztos, hogy ez volt az optimális megoldás a következő időszakban. (Jelzésre:) Képviselőtársam ingatja a fejét, majd elmondja, hogy ő másképpen gondolkozik erről a dologról.

Egyébként nyilvánvalóan tudja mindenki, hogy emellett a bányatulajdonosoknak mi mindent kell még fizetniük a térítési díjtól elkezdve a felügyeleti díjon át a bányajáradékon keresztül. Ez egy újabb tétel, ami terheli majd a bányavállalkozásokat. Elmondtam a kisebbségi vélemény kapcsán is, hogy leginkább természetesen a legnagyobb befizető ezen a területen a magyar olajipar. Na de arányaiban az összes többi vállalkozót is ugyanúgy érinti ez a többletteher, amit ez a törvényjavaslat előír. Egyébként nem láttam semmiféle olyan hatástanulmányt, hogy egyébként ez milyen terhet jelent majd a vállalkozásoknak, és ők mennyire örülnek ennek. Bár azt hallhattuk az előterjesztés kapcsán, hogy mindenféle egyeztetés ezzel kapcsolatban megtörtént, de nem hiszem el a magam részéről, ha megengedik, hogy a bányavállalkozások nagyon örültek volna egy újabb tehertételnek.

Mindezek kapcsán azt kell mondjuk, hogy mi nem nagyon tudjuk támogatni és egyetérteni azzal, hogy egy ilyen új adótételt, amit mi egyszerűen pénzbehajtásnak tekintünk, vezessenek be a következő időszakban.

Azokat az erényeket, amelyeket képviselő úr felsorolt, hogy egyes energetikai tárgyú törvényeknél, villamosenergia-törvény, gáztörvény kapcsán a javaslatban megfogalmazódik, nem vitatjuk, hogy ez szükségeltetik. Hallhatjuk a hétköznapokban, hogy az energiaszolgáltatók milyen gyakorlatot folytatnak akkor, ha szabálytalan vételezést tapasztalnak. A szabálytalan vételezés esetén elég nehezen, időnként bizonyítható, hogy valóban a fogyasztó a bűnös, vagy valóban történt szabálytalan vételezés, vagy esetleg volt már arra is példa, hallhattunk ilyet, hogy a szolgáltató nem éppen körültekintően eljárva olyan súlyos büntetést szabott ki a fogyasztóra, amit ő aztán nem tudott kifizetni.

A szabályozás, ha e tekintetben valamilyen változást, pozitív változást hoz, és az Energia Hivatal hatáskörébe utalja ezeknek a kérdéseknek a kezelését, az egyébként üdvözlendő, csak félünk attól, hogy ez nem elégséges, ami itt megjelent ebben a szabályozásban. Félünk attól, hogy nem jelent megfelelő védelmet a fogyasztóknak olyan esetekben, még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem olyan esetekben, amikor a fogyasztó szabálytalanul vételezve fogyasztja az energiát, és nem is fizet érte, és akkor eljár nyilvánvalóan a szolgáltató, hanem olyan esetekben, amikor ez a tényállás nem egyértelműen áll fenn, és nem egyértelműen bizonyítható. Ezt üdvözöljük, és ezzel egyébként egyetértünk, ha ilyen módosításokat kezdeményez a kormány.

Végezetül, nem húzva tovább az időt, azt kell mondjuk: ha továbbra sem hajlandó a kormány nyilatkozni arról, hogy mi a szándéka a koncessziós díjjal, annak mértékével, nagyságával, mert ezt sem tudjuk egyébként... - visszatérve egy gondolat erejéig, jó lenne, ha nyilatkoznia az államtitkár úr, itt ül, hogy azokra a vállalkozásokra vonatkozik-e, akiknek most koncessziós szerződésük van, és ezáltal újra kell szabályozni vagy új szerződést kell kötni, vagy csak azokra, akikkel a továbbiakban kívánnak ilyen koncessziós szerződést kötni. Jó lenne, ha tudnánk, számukra is talán megnyugtató lenne ennek a kérdésnek a tisztázása. Amennyiben hajlandó ebben a kormány valamilyen értelemben visszavonulót fújni, és valami épeszű magyarázatot adni arra, hogy milyen okból vezeti ezt be, és mire kívánják a forrásokat fordítani, akkor esetleg még elképzelhetőnek tartjuk a javaslat támogatását, egyébként pedig nem, mert ez olyan többletteher, ami indokolatlanul sújtja ezeket a vállalkozásokat.

Mindezekre tekintettel reméljük, hogy a kérdésekre választ kapunk, és megoldások születnek azokra, amelyeket itt problémaként felvetettünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsolva: Egyhangú.)

Forrás: parlament.hu