DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két évforduló is volt, illetőleg lesz a napokban. Nemrég emlékezhettünk arra, hogy Antall József miniszterelnök 80 éves lenne, ha köztünk lehetne, és mintegy egy hónap múlva emlékezünk meg arról, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök úr egy éve távozott az élők sorából. Azt gondolom, méltó, hogy itt a Házban is pár szóban emlékezzünk róluk és az ő munkásságukról; már csak azért is, mert mind a ketten a családi házból hozták azt a személetet, amit itt, az ország Házában, illetőleg az ország vezetőiként is képviseltek.

Idősebb Antall József pontosan azokban a nehéz években, abban a vérzivataros időszakban, amelyről hallhattunk itt az imént, menekültügyi kormánybiztosként 1939-től egészen a német megszállásig, '44-ig segített üldözötteken, zsidókon és nem zsidókon, magyarokon és nem magyarokon, határon belül és határon kívül. Ezért a '90-es években, halála után megkapta a Jad Vasem-kitüntetést is, tehát Antall József is már a családból hozta ezt a fajta szemléletet.

Három mondatot szeretnék tőle idézni. Az egyik a közéleti szereplésének kezdetéről, a másik ennek a derekáról, a harmadik pedig közvetlenül a halála előttről való. Az egyik mondat szerint: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni - mondta Antall miniszterelnök itt a Házban. Akkor elég éles kritikák érték e miatt a kijelentése miatt, ezek után megélhettünk olyan éveket, amikor a merjünk kicsik lenni elve érvényesült, de amikor egy évvel ezelőtt itt a Házban közösen megszavazhattuk a kettős állampolgárságot, akkor, azt gondolom, minden a helyére került, és miniszterelnök úrnak ez a kijelentése értelmet nyerhetett hosszú-hosszú évek elteltével.

Miniszterelnöki tevékenységének a közepén a következőt mondta: tűrhetetlen, ha bármelyik oldalon önző, pártcélokat szolgáló kijelentésekkel gyöngítik a magyar pozíciókat az ország legkényesebb ügyeiben. Akkor mondta ezt, amikor az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások zajlottak. S milyen érdekes az élet, eltelt jó pár év, és látjuk azt, hogy az Európai Unión belül magyarországi képviselők a magyar érdek ellen szólalnak fel és tesznek, úgyhogy ezek a mondatok, ezek a szavak sem vesztettek semmit az aktualitásukból.

Végül halálos ágyán az a híres mondat, miszerint keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője, nagyon emlékeztet minket az Európai Unió egyik alapítójának, Robert Schumannak a mondatára, miszerint Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Természetesen ezt a mondatot is sokan félreértelmezték. Itt nem valamiféle vallási kérdésben nyilatkozott meg az akkori miniszterelnök, hanem a felelősséget hangsúlyozta.

(14.00)

Azt a felelősséget, amely a nemrég elfogadott alaptörvényben megjelenik és azt a fajta szemléletet, amit nevezhetünk tízparancsolatnak, nevezhetünk a felelősségvállalás egyéni és közösségi formájának, de mindenképpen európai értékeket jelenít meg, és amit alkalmunk volt nem olyan régen együtt egy alaptörvénybe is foglalni. Három mondat tehát, amely egy miniszterelnök működését jellemezte.

Én egy negyediket is hozzátennék. Volt egy mondat, amely úgy hangzott, hogy "nem klasszikus ugyan, de egy-két napig megjegyezzük szavait". Ezt az akkori ellenzék egyik vezetője, Horn Gyula mondta fél évvel a miniszterelnök úr halála előtt. Én azt gondolom, hogy nem egy-két napig jegyeztük meg Antall miniszterelnök úr szavait, és hogy másfél éve elkezdhettük ezeknek a gondolatoknak a valóra váltását, azt is jelenti, hogy értékállónak bizonyultak ezek a gondolatok.

Egy éve lesz, hogy Mádl elnök úr meghalt. Az ő példája azt mutatja számunkra, hogy mi a különbség az államférfi és a közélet egyéb szereplői között. Az államférfit nem az érdekli, hogy éppen milyen pozíciót tölt be, hogy éppen tárca nélküli miniszter, közoktatási miniszter, köztársaságielnök-jelölt egy esélytelen helyzetben, vagy pedig köztársasági elnök egy ország élén. Bármilyen poszton, bármilyen pozícióban van, mindegyik esetben egyetlenegy szempont vezérli, ez pedig a nemzet érdekének a képviselete. Két államférfira emlékezünk tehát, és két államférfi előtt hajtunk fejet mindannyian, a kereszténydemokraták pedig különösen, hiszen akkor ott álltak Antall József és Mádl Ferenc mellett, most pedig ezeknek a gondolatoknak a valóra váltásában is együtt vagyunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu