EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Antall-kormány sajátos kreálmánya volt az úgynevezett részarány-földkiadás. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek használatában lévő, korlátozott magántulajdonban álló tagi és velük azonos jogállású arányrészek tulajdonosai részére a részarányként nyilvántartott földek pontosan megjelölt földrészlet formájában kiadásra, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre kerültek földrészletenként egyedileg vagy osztatlan közös tulajdonként.

Az osztatlan közös tulajdon aztán az elmúlt közel két évtizedben számtalan probléma forrását adta. Amíg a mindenkori agrártámogatási rendszer a föld használatának jogcímét egyértelműként és nyilvánvalóként kezelte, addig a valóságban nem lehetett tudni, hogy melyik darab földnek épp ki a tulajdonosa. A mindennapok gyakorlatában általánosan előfordult, hogy például egy 30-40 hektáros táblának akár kétszáz tulajdonosa is lehetett, némely esetben maga a tulajdonos sem tud a tulajdonáról, így annak a gazdálkodónak, aki az egész területet jogszerűen kívánja művelni, mintegy természetfeletti képességekkel kellene rendelkeznie. Nem véletlen az, hogy egészen a legutóbbi időkig a területalapú támogatás alapjául nem kérték a földhasználat jogcímének igazolását, hanem a támogatást az vehette igénybe, aki az adott területen saját hasznára és kockázatára termelt.

Az imént említett példa nem visszaélés, hanem sajátos túlélési technika volt a gazdálkodók részéről, és amíg ők az elemekkel és a tőkehiánnyal küszködve megpróbáltak termelni, addig egyes ügyeskedők - az értékteremtés szándéka nélkül - spekulációba fogtak a földekkel, ellenük az előző kormányok nem tudtak hatékonyan fellépni. Az 1994-es földtörvény - mind a 189 módosítás ellenére - képtelen volt a földbirtok-politika érvényre juttatására, mert a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó előírási szabályai megelőzik azt, és osztatlan közös tulajdon esetében az ebben rejlő lehetőséget ki is használják. A spekulánsok általában azt a módszert alkalmazzák, hogy osztatlan közös tulajdonban az adásvételt megkerülve csöppnyi tulajdonrészt szereznek, majd immár tulajdonostársként - a földtörvényben leírt elővásárlási jogokat megelőzve - a Ptk. szerint elővételre jogosultak. Bár termőföld ajándékozása - a földtörvény említett 189 módosításának egyikének eredményeként - 2008-tól erősen korlátozott, mégis maradt még elegendő technikai módszer a jogszabályok kijátszására.

Megkérdezem a miniszter urat, hogy hány ilyen perről tud a 2011. év vonatkozásában, mivel az ügyész pert indíthat ezekben az ügyekben. Az engem parlamentbe delegáló megye az ország területének és lakosságának mintegy 10 százalékát adja, de az általam széles körben ismert gazdák, illetve gazdaszerveződések egyetlen ilyen perről se tudnak.

A másik kérdésem: hogyan kívánja a kormány megakadályozni azt, hogy az életünket és ételünket biztosító magyar föld ne degradálódjon spekuláció tárgyává? A földbirtok-politikai irányelvek ismertek, azonban máig kérdéses, hogy milyen konkrét jogi szabályozással kívánják azokat érvényesíteni.

Várom az államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu