SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház!

Régóta vártuk már ezt a törvényt. A hazai kiigazítás igénye mellett új európai joganyag átvételére is lehetőségünk van. A magyar EU-s elnökség - tán még emlékszünk rá - ezen a területen kiemelten sikeres volt. A fogyasztóvédelmi irányelvet sok-sok évi tárgyalás után pont a magyar EU-s elnökség alatt sikerült lezárni. Ez a törvény most ezt az irányelvet is a magyar jogszabály részévé teszi.

A fogyasztók és a gyártók, a fogyasztók, valamint a gyártók és a kereskedők között óriási erőbeli különbség van. A termelők a kereskedők hatalmas jogi és technológiai erőfölényben vannak a fogyasztóval szemben. Sokkal jobban tudják, hogy mit adnak el, milyen szolgáltatást kínálnak eladásra, mint az, aki ezeket megvásárolja. Tovább nehezíti a fogyasztók érdekérvényesítését az, hogy a termékek és a szolgáltatások szabadon áramolhatnak Európában, míg a fogyasztóvédelem sokszor az egyes országok egyedi jogrendszerének pókhálójában vergődik.

Ez ügyben ki kell emelnünk, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság nagyon sok EU-s országgal kötött olyan kölcsönös megállapodást, amelynek keretében azért ez a pókháló bizonyos mértékben szétszaggatható. Azt gondolnánk, hogy tudjuk, ki az a fogyasztó. Tudjuk, hogy ki az a sértett.

Természetesen az, aki panaszt tesz, mondhatnánk erre. Sokszor azonban ez nincs így. Fogyasztó például egy kommunikációs ajánlat címzettje akkor is, ha nem tesz panaszt például azért, mert nem tudja, hogy nem egészen úgy sikerült az üzlet, ahogy azt ő korábban gondolta. Meg kell tehát határozni a fogyasztó fogalmát, és oda be kell fogalmazni a reklámok címzettjeit is.

Szintén fogyasztó lehet egy vállalkozás, egy társasház vagy számos más jogi személyiség. Bizonyos termékeket ugyanis nemcsak a természetes személyek vásárolnak, hanem ezek a jogi személyek is. Rendet kell tenni abban a kérdésben, hogy ki a felelős azért, ha egy fogyasztó a termékkel mégiscsak rosszul jár: mondhatni átverik. A helyzet ugyanis az, hogy a kereskedő általában a gyártóra mutogat, a gyártót viszont nehéz elérni, mert legtöbbször külföldi, vagy még tovább mutogat valaki másra.

Fontos kimondanunk, hogy a kereskedő és a gyártó egyaránt felelős. Ez oda fog vezetni reményeim szerint legalábbis, hogy elgondolkodik minden kereskedő azon, hogy érdemes-e olyan kereskedelmi előnyre szert tenni, ami gyakorlatilag abból áll, hogy egy termék olcsó, de valójában fogalmazzunk úgy, hogy gyenge fogyasztóvédelmi lábakon áll.

Ugyanígy kimondja a törvény, hogy a különböző feliratok tekintetében is közös a felelősség. A trükközések egyik népszerű terepe az árak és a mennyiségek változtatása. Ezeket zárja keretek közé az a paragrafus, ami kimondja, hogy az egységárat minden esetben fel kell tüntetni.

Javaslom tehát, hogy a fogyasztók ne mindig csak a termék árát nézzék meg, hiszen lehet, hogy adott egységnyinek tűnő csomagolás mellett valójában kevesebb van abból az adott termékből. Érdemes az egységárat is megnézni, amit ezentúl minden esetben fel kell tüntetni. Ugyanakkor azt is fel kell tüntetni, hogy mindez forintban található. Gondolom, a külföldiek számára ez fontos.

Szintén tág terepet ad a trükközésre a fogyasztói panasz felvétele körüli korábbi rendezetlen helyzet, amit ez a törvény most rendbe tesz. Az a fogyasztó, aki panaszt szeretne tenni, ám végül nem vesznek föl semmilyen jegyzőkönyvet... - korábban ez előfordulhatott, hogy megnyugtatták, elküldték, esetleg nem regisztrálták pontosan azt, hogy ő ezt a panaszt megtette, azt mondták, hogy majd minden rendben lesz. Aztán hetek múlva, amikor már minden határidő lejárt, akkor szembesült a fogyasztó azzal, hogy valójában ő egy lehetőségtől elesett. Ez most meg fog változni.

(20.00)

A törvény kimondja, hogy a panaszt szóban is meg lehet tenni - szóban, értendő ez alatt, hogy telefonon, e-mailben, és a többi -, és arról jegyzőkönyvet is fel kell venni bizonyos esetekben, amiért a vállalkozás a felelős, tehát nem a fogyasztó. Fontos, hogy itt a fogyasztót tehermentesíti a törvény.

A törvény tartalmazza, hogy mit kell beleírni a panaszba, ezt nagyon részletesen megfogalmazza. Azaz az sem fordulhat elő, hogy a vállalkozás ugyan fölveszi a panaszt, ám abba lényeges körülményt nem foglal bele, ami végül szintén a fogyasztónak jelent majd joghátrányt. Például, hogy mikor kellett fölvenni ezt a panaszt, és ezáltal a határidők esetleg nem úgy alakulnak, ahogy azt a fogyasztó szeretné. Azt is rögzíti a törvény, hogy a panaszt érdemben kell megválaszolni. Sok vita lesz abból, hogy mi számít érdemi megválaszolásnak, de szerintem ennél fontosabb az, hogy kimondjuk a vállalkozásnak ezt a kötelezettségét.

A panasz megtételének egy újabb dimenziója maga az a hely, az az iroda, ahol azt meg lehet tenni. A fogyasztóvédelem egyik nagy sikere, hogy a panaszirodák munkaidőn kívül is nyitva tartanak. Azt mondta Tóth képviselőtársam, hogy ez, hogy egy órával tovább nyitva tartanak, nem olyan nagy dolog - mondhatnánk ezt -, én ezt nem így látom. Pontosan az a lényege ennek a szabályozásnak, hogy az ügyintézéshez nem kell szabadnapot kivenni, és ezt törvény fogja garantálni.

Az irodák nyitva tartásáról egy albizottsági ülést is tartottunk, ezen számos javaslatot megfogalmaztak a szolgáltatók, de nem a törvény egészével kapcsolatban, hanem egyes részkérdésekben. Például azt vetették fel, hogy valóban kell-e egyedi sorszámmal ellátni a telefonos panaszt. Azzal kapcsolatban azonban azt nem lehet mondani, hogy az, amit ott ők fölvetettek, vagy amit a civil szervezetek fölvetettek, ebben a törvényben nem található meg. Nagyon is megtalálható benne. A kifogásaik alapvetően nem koncepcionálisak voltak, ezt képviselőtársam sem állította.

A javaslat nagyon pontosan megfogalmazza, hogy minek kell történni akkor, hogyha az ügyfélnek valamilyen panasza van. Számos jogot biztosít számára, és az ügyrend megsértéséért javarészt a vállalkozásokat teszi felelőssé. Azaz nem fordulhat elő az, hogy gyakorlatilag az ügyfélnek jogásszal kell érkeznie ahhoz, hogy egy panaszt meg tudjon tenni, mert számos olyan csikicsuki kiskapu lesz, amivel ő azt hiszi, hogy megteszi a panaszt, ám végül mégsem tudja az igényét érvényesíteni. Tehát minden esetben felelős a vállalkozás, amelynek viszont tudnia kell, hogy mi az eljárás.

A fogyasztóvédelmi bizottságban is felmerült az a szabály, ami a békéltetőtestületek tanácsadói szerepére vonatkozik, amit itt Ertsey képviselőtársam is említett. Azaz, a békéltetőtestületek előbb fogyasztóvédelmi tanácsokat adnak bizonyos cégeknek vagy személyeknek, majd vita esetén függetlenül kéne dönteniük. Ugye, itt látszólag egy összeférhetetlenség van, ám valójában a törvény világosan kimondja, hogy az összeférhetetlenséget a békéltetőtestületek saját maguk ügyrendjében, munkamegosztásában kell feloldani. Viszont mivel a fogyasztóvédelem célja alapvetően a megelőzés, ezért én magam biztosítanám a békéltetőtestületeknek ezt a jogot. Ott olyan szaktudás, olyan szakmai tapasztalat van, amit szerintem nem baj, hogyha a vállalkozások igénybe vesznek. Esetleg nem sértik meg a fogyasztói jogokat, és később nem kell ugyanezek miatt a békéltetőtestületekhez fordulni, illetve a hatóságnak nem kell bírságolni. Szerintem a megelőzés a legfontosabb, és ez a szabály ezt segíti, ugyanakkor nem látom azt, hogy itt összeférhetetlenség lenne.

A törvény szigorítja és pontosítja a békéltetőtestületek működését, meghatározza, hogy ki lehet annak a tagja. A szabályozástól - megmondom őszintén - a munka színvonalának emelkedését is várom valamelyest.

Magam is nagyon fontos jogintézménynek tartom a közérdekű keresetet, pontosan azért, mert a fogyasztók egyedileg nem mindig vállalkoznak vagy vállalkozhatnak rá. Talán azt sem ismerik fel mindig, hogy pontosan hogyan károsították meg őket. Ugyanezt erősíti a közérdekű kereset indításának a lehetősége. A pénzügyi válság kirobbanásakor szembesültünk azzal, hogy sokan úgy vettek föl hitelt, hogy a feltételek minimumával sem voltak tisztában. Ekkor sokan azért kezdtek el kardoskodni, hogy a fogyasztóvédelem alapjait oktassuk, legyen valamilyenfajta képzés. Most a fogyasztóvédelem oktatása is bekerült a törvénybe. Ez a tudatos fogyasztói magatartás alapja, ugyanis a törvény csak az erős, tudatos fogyasztót tudja védeni, azt, aki legalább tudja, hogy milyen esetben kell a hatósághoz fordulnia.

A fogyasztóvédelmi hatóságot is számos újabb eszközzel látja el a törvény. Már eddig is gyakorlat volt, hogy a hatóság a kisebb vállalkozásokat kevésbé bírságolta, sőt, először csak felhívta a figyelmet a kisebb súlyú esetekben a szabálytalanság megszüntetésére, nem is bírságolt egyáltalán. Ezt a gyakorlatot a törvény szentesíti, mert bevált.

A törvény tartalmán túl fontos, hogy komoly társadalmi vita volt magáról a jogszabályról. Ez ügyben is vitatkoznék Tóth képviselőtársammal. Az első ezzel kapcsolatos konferenciákat, műhelybeszélgetéseket, amelyeken én is részt vettem, nagyjából egy évvel ezelőtt szervezték. Tehát hogyha egy év nem elegendő, hogyha egy év alatt egy civil szervezet nem tudta elmondani ezzel a törvénnyel kapcsolatban a véleményét, akkor azt gondolom, ez nem a törvényalkotó hibája. Szerintem elmondták, nagyon is elmondta minden civil szervezet, és remélem, hogy nagyon sokan összetalálkoznak a javaslatukkal ebben a törvényben. Nagyon komoly társadalmi vita volt erről.

Lehet arról vitatkozni összességében, hogy a törvény elég-e. Kell is, de azt nem lehet elvitatni, hogy ezentúl jobban védi magát a fogyasztót. Lehet azon elmélkedni, hogy elég messzire megy-e a törvény, de azt nem lehet mondani, hogy egy lépést sem tesz. Márpedig a fogyasztóvédelem területén minden lépés számít. Éppen ezért remélem, hogy ezt a törvényt konszenzussal tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu