DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A XX. század tekintélyelvű rendszerei, diktatúrái Magyarországon gyakran cinkossá tettek áldozatokat is, egyszerű alattvalókat is, és áldozattá cinkosokat is. Éppen ezért két hazugsággal le kell számolnunk. Az egyik mechanikusan kettébontja a magyar társadalmat áldozatokra és működtetőkre. A másik hazugság elmossa a határokat jó és rossz, bűn és bűntelenség, bűn és szenvedés között.

Ez az örökség és a feltáratlan állambiztonsági múlt az elmúlt 23 évben elmoshatóvá, viszonylagossá tett olyan alapvető erkölcsi határokat, amelyek nélkül egy demokrácia nem működhet. Így fordulhatott elő, hogy pert nyertek állambiztonsági személyek kutatókkal szemben, így történhetett meg, hogy az előző kormányok idején kitüntetéseket adtak a diktatúrában kifejtett tevékenységért. Így fordulhat elő, hogy központi bizottsági titkár egy jobboldali lapban áldozatnak tünteti fel magát. Így fordulhat elő, hogy országgyűlési képviselő azt mondja ma egy szt-tisztre, hogy ő valójában a hazát védte.

1990 után a túlélő nómenklatúra megpróbálta magához rántani a sárba - pontosan az előzmények okán - azokat, akik a rendszerváltásért, az új magyar demokráciáért küzdöttek. Úgy gondolták, egyik bűn a másik bűnét igazolja, és fordítva. Ez mérgezte meg negyedszázadra a magyar politikát.

Igen, szembenézésre van szükség. A következő nemzedék nem felelős az előzők tetteiért, de felelős azért, ha nem elég bátor, hogy szembenézzen, egyénileg és kollektíven egyaránt, az elődök tetteivel, és nem kísérli meg elválasztani az erkölcsileg helyest a helytelentől. A Lehet Más a Politika, mint ökopolitikai párt, ki akar lépni abból az ördögi körből, ahol az egyik időszak bűnei igazolást jelentenek egy következő időszak bűneire. Nyílt, egymás szenvedéstörténeteire nyitott diskurzusra van szükség a XX. századról, de nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy a XX. század árnyaival manipulálja a politikai osztály a választókat.

Az a törvényjavaslat, amit a Lehet Más a Politika - szeretném hangsúlyozni - másfél évvel a jelenlegi kétharmados kormány hivatalba lépését követően a parlament asztalára a múlt év december 1-jén letett, két funkcióval szolgált, két funkcióját látjuk annak, hogy az állambiztonsági múltat tisztázzuk. Egyrészt szükség van egy morális rendre. Ahol nincs morális rend, ott mindent szét lehet hordani egy országban. Igen, látjuk azt, hogy a morális rend feltételezi, hogy kimondjuk: a diktatúra titkai nem lehetnek a demokrácia titkai. Igen, szembe kell néznünk azzal, hogy a rendszerváltás magában hordozta az eredeti esélyegyenlőtlenséget. Sokan, akik megszenvedték a kommunista diktatúrát, vagy éppen '56 után halálos ítéletre vártak a siralomházban és úgy szabadultak, örök életre nyomorba lettek taszítva, miközben mások, akik valóban működtették a rendszert, tovább élvezhettek privilégiumokat 1990 után is. Ezzel is szembe kell néznünk.

Ugyanakkor nem gondoljuk úgy, hogy ez a kezdeményezés, a törvényjavaslat vagy éppen ennek a vitanapnak a kezdeményezése pusztán a múlt feltárásáról szólna. Mi szeretnénk feltárni a jelent. Az, hogy úgy került sor Magyarországon a rendszerváltásra, hogy nem volt Magyarországon egy Joachim Gauck, aki kitárta volna a múlt, a kommunista rendszer titkait, lehetőséget teremtett összeesküvés-elméletekre. Lehetőséget teremtett arra, hogy sokan gondolják azt ebben az országban, hogy az elmúlt húsz-huszonöt év magyar politikatörténetének van egy el nem beszélt titkos története is, hiszen sok apró jelből tapasztalhattuk azt, hogy a túlélő állambiztonsági hálózatok - úgy, ahogy tőlünk keletre is - átszőtték a rendszerváltás utáni politikai, gazdasági és médiaelitet. Ezért gondolhatják sokan ebben az országban azt, hogy Magyarországon semmi sem az, aminek látszik a politikában. Azért gondolhatják sokan, mert miközben milliók számára csalódást okozott a rendszerváltást követő két évtized, a piacgazdaság, tapasztalhatták azt is, hogy a helyzeti előnyöket, a hálózati tőkét túlságosan is sokan válthatták át anyagi, politikai tőkévé.

És szembe kell néznünk az elmúlt 22 év mulasztásaival. Az elmúlt 22 év mulasztásaiért azok a pártok felelősek, amelyek az elmúlt 20-22 évet itt töltötték a Magyar Országgyűlésben. Szembe kell néznünk azzal, hogy milyen legendák akadályozták a múlt feltárását. Ilyen az is, amit az előbb képviselőtársam említett, a hamisítványok legendája. Soha egyetlenegy olyan történet nem volt, amikor bebizonyosodott volna, hogy valóban hamisított dokumentummal vádoltak volna meg valakit, és tudjuk azt is, hogy a mágnesszalagok nem hazudnak. Amikor február 20-án a tárgysorozatba-vételt elutasította a kormánypárti képviselők többsége, önök valójában arra mondtak nemet, hogy erről a kérdésről egyáltalán tárgyaljunk. Azért fontos rendbe tenni az állambiztonsági múltat, mert e nélkül tág teret adunk annak, hogy aktuálpolitikai szándékokból vezérelve lehessen politikai szereplőket, közéleti szereplőket zsarolni, a közvéleményt szabadon manipulálni.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága mint törekvés - ezt elmondtuk az átmeneti törvény vitájában - helyes, viszont nem helyettesíti az aktanyilvánosságot. A két dolog egymástól független. Sőt továbbmegyek, akkor lehet valóban feltárni és rendbe tenni a nemzeti emlékezetet, ha tisztán látunk a diktatúra titkait illetően. Nem lehet a Nemzeti Emlékezet Bizottságával megúszni önöknek az aktanyilvánosságot, az állambiztonsági múlt feltárását!

Három kérdést kell körbejárni akkor, amikor az aktanyilvánosságról beszélünk. Az egyik szempont - amire sokan hivatkoztak az elmúlt 20-22 évben - erkölcsi kérdés. Szeretném újfent jelezni, nem mi, ennek a parlamentnek az új pártjai voltunk azok, akik az elmúlt húsz évben olyan törvényeket alkottak, amelyek kifejezetten a III/III-as ügynökökre céloztak. A Lehet Más a Politika és azok, akik a tárgysorozatba-vételt támogatták, egy olyan törvényjavaslatot támogattak, amely kifejezetten az operatív kapcsolatoknak, tehát az illetékes elvtársaknak és az állambiztonsági tiszteknek a felelősségét boncolgatja. Ez az első ilyen törvényjavaslat, és nem az, amit a rendszerváltás utáni parlament pártjai idehoztak a Házba, és amely kifejezetten csak a III/III-as ügynökökre célzott. Igen, mi szeretnénk a hálózatokat feltárni, szeretnénk világosan látni, hogy például a túlélő állambiztonsági hálózatok hogyan fogtak pozíciókat a biztonságiparban, milyen állami megrendeléseket kaptak 1990 után.

(11.50)

A következő kérdés a nemzetbiztonsági kérdések ügye, amelyre az LMP törvényjavaslata 1. § (2) bekezdése világos választ ad. Ugyanígy a törvényjavaslatunk 4-5. §-a világos védelemben részesíti, abszolút védelemben a megfigyeltek jogait, a harmadik személyek jogait, de még ezen túlmenően is a szenzitív adatok körében az információs önrendelkezés jogát.

Szeretnénk továbbmenni, hiszen jó volna, ha az aktanyilvánossági törvény elfogadása mellett a parlament a továbbiakban büntetné azt, ha valaki illetéktelenül birtokol volt állambiztonsági iratokat, és azt manipulációs, zsarolási céllal tárolja. Büntessük azokat, akik részesei voltak annak, hogy 1989-90-ben adott esetben iratok eltűntek, és ezt a mai napig politikai célokra tartalékolják, és a polgári törvénykönyvben lenne helye a közszereplő fogalmának rendezésére. Amikor a vitanapot kezdeményeztük, mi más morális adósságokra is gondoltunk, arra, hogy megtett-e mindent a parlament annak érdekében, hogy akkor, amikor áttért Magyarország a piacgazdaságra, megköthettek olyan ügyleteket, amelyek már akkor is jó erkölcsbe, jogszabályba ütköztek. Az LMP tett egy kezdeményezést tavaly év végén, hogy a közösségi tulajdon védelmében adjunk lehetőséget arra, hogy az ügyészség megvizsgálja azokat az ügyleteket, amelyek már akkor, az akkori szabályoknak sem feleltek meg.

Összegezve, azért kell az elmúlt húsz év morális adósságait lebontani, mert túlságosan csalódtak, túlságosan sokan csalódtak ebben az országban a magyar demokráciában. Ha az emberek nem fordulnak bizalommal a demokratikus intézmények iránt, akkor gyakorlatilag hiábavaló minden, amit egy demokratikus parlament meg akar tenni. És nem szabad azt sem elfelejteni, hogy milliók ebben az országban a legnagyobb csalódásnak azt élték meg, hogy ezt az országot 1990 után szabadon lehetett megfosztani alapvető erőforrásaitól, szabadon lehetett kisajátítani természeti erőforrásokat, termelőkapacitásokat, földet. És szeretnénk végre választ, és szeretnénk világos, morális határvonalakat a jó cselekedetek és a helytelen cselekedetek között, és inteném magunkat attól, hogy akkor, amikor a morális adósság lebontásáról beszélünk, akkor, amikor a múlt tisztázásáról beszélünk, továbbra is belesüppedjünk abba, hogy a különböző parlamenti pártok a múlt árnyaival próbálják egymást sakkban tartani.

Köszönöm szépen. (Nagy taps az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu