DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első benyomást nem lehet megismételni, ahogy, azt gondolom, hogy az a katarzis, amit itt sokan várnak, hogy elkezdődik, elkezdjük megépíteni vagy a parlament elkezdi megépíteni, nem fog bekövetkezni. Annak a katarzisnak, amiről itt sokan beszélnek, és erre sokan vágynak, 1988-89-ben volt itt az ideje, azt 23 évvel a rendszerváltás után nem lehet felépíteni, akármennyi vitanapot rendezünk, akárhány törvényt fogad el az Országgyűlés.

Azt gondolom, azt is naivitás gondolni, hogy egyébként ez a fajta politikai vitanap valamelyest előre fogja vinni ezt az egész ügyet. Ezt az ügyet a józanság fogja előrevinni akkor, hogyha ebben az ügyben egyébként bizonyos tényeket rögzítünk, és kellő körültekintéssel foglalkozunk az elmúlt rendszer titkosszolgálati rendszerével.

Azt szeretném előrebocsátani, még mielőtt itt néhányan szende szűznek szeretnének mutatkozni az Országgyűlésben az elmúlt rendszert illetően, illetőleg az elmúlt 23 évet illetően, hogy valamennyi itt ülő parlamenti pártban ülnek olyanok, akik itt ültek az elmúlt 23 esztendőben. Ez alól egyetlenegy frakció sem kivétel. Ezt mindenképpen rögzíteni kell.

Azok a képviselők, akik most erőteljes kritikát fogalmaztak meg itt velem szemben, azon képviselőknek egy része immáron - Németh államtitkár rosszul mondta, nem négy évet - hat évet kormányzott, tehát azt gondolom, hogy senki e tekintetben, kormányzás tekintetében nem róhat föl semmit a másiknak.

Arról is kell beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt 23 évben az "én kommunistám jó, a te kommunistád nem jó" elv működött, mert addig, amíg Pozsgay Imrét és Szűrös Mátyást lehetett erre az oldalra húzni, abban a pillanatban, amikor éppen ez a két személy már, mondjuk, a Fideszhez közel álló televízióban magyarázza, hogy egyébként milyen volt ez a rendszer, és hogy ő azt mennyire utálta, illetve a Schiffer képviselő úr által emlegetett interjúban immár lassan áldozatként tekint önmagára, meglehetősen nehézzé teszi az objektív tisztánlátást, azt gondolom.

(12.20)

Ráadásul ezzel a Nemzeti Emlékezet Bizottságával - amelyről Németh államtitkár úr világosan kifejtette, hogy ez egy politikai jellegű bizottság lesz - szemben mindig meglesz ott a vád, hogy egyébként politikailag elfogult. Ezért azt gondolom, hogy ez a bizottság csak arra jó, hogy ezt a problémát, ami egyébként van és láthatóan sokakat frusztrál, és ezt az ügyet meg kell oldani, ez a bizottságosdi ezt az ügyet nem fogja megoldani.

Mindig ebben a parlamentben, amióta én képviselő vagyok, sokat beszéltünk a III/valakikről, az szt-tisztekről, de igen kevés szó esett egyébként a rendszer egyéb működtetőiről; merthogy őket el kellett hallgatni. Mert ugye, képviselőtársaim, persze, az állambiztonságnál dolgozó emberek egy része nyilván működtette az előző rendszert, de hadd kérdezzem már meg: a szállodaigazgatók, a szállodaigazgató-helyettesek, ők nem működtették ezt a rendszert? Mert ezt a kérdést is föl kell tenni, mert azt gondolom, hogy ezt az egész ügyet nem lehet egyszerűen csak egyébként erre leszűkíteni, hogy kik jelentettek hivatalosan. És akik nem hivatalosan jelentettek, és akinél nincsen ennek nyoma?

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról sem beszélt eddig senki, vagy legalábbis lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, hogy az itt ülő országgyűlési képviselők egy jelentős része is ilyen vagy olyan módon, nyilván nem ügynökként, én ezt nem tudom, de része volt az előző rendszernek, már csak életkoránál fogva. És bizony, ha belenézünk az országgyűlési képviselők önéletrajzába, sokan meglehetősen nagyvonalúan kezelik, mondjuk, a '60-tól '90-ig vagy a '70-től '90-ig tartó időszakot.

Képviselőtársaim, azt azonban szögezzük le, hogy egyébként ez a fajta rendszerrészesedés nem erre az oldalra jellemző, sokkal többen vannak ott, akik részei voltak ilyen vagy olyan módon: tanácstagok voltak, ügyvédi munkaközösségnek voltak tagjai, téeszben voltak. Most soroljam? Nem egy ilyen képviselő van. Akarunk bálványt döntögetni? Rendben van, döntögessünk! Döntögessünk bátran politikában, ahogy az LMP az ő javaslatában mondta: a gazdaságban, a kultúrában, de akkor döntögessünk bálványokat a sportban, a művészetben és az egyházakban is. Nagyon örülök, hogy Németh államtitkár úr fölvetette, hogy igen, az egyházak ügyében is szembe kell nézni az állambiztonsági múlttal, mert az pont ugyanaz a folyamat, amit az elmúlt húsz évben csinált a politika.

Amikor történészekről beszélünk, én azt borzasztóan fontosnak tartom, hogy igen, lehessen kutatható. De azt is szeretném mondani, hogy azt a fajta játékot, amit itt elkezdtek sokan játszani különböző rádiókban... - hogy megszólal egy kormánypárti képviselő, és megszólal mellette egy történész. Éppen Gulyás Gergely képviselő úr volt valamelyik reggeli műsorban egy történésszel. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a történész, aki megszólalt Gulyás alelnök úr mellett, ő biztosan tudja, a nemzetbiztonsági bizottságban a Fidesz szakértője. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: És? - Nagyon helyes!) Tehát azt gondolom, hogy ha történészekről beszélünk, akkor ebben legyünk nagyon korrektek, és hagyjuk ezt a fajta pártpolitikai megközelítést.

Orbán Viktor miniszterelnök nem tudom, hogy a rendelkezésére álló valamennyi dokumentumot nyilvánosságra hozta-e kérésemre. Én egy újabb kérdést intéztem az irányába... (Font Sándor: Igen. Nem úgy, mint Gyurcsány.) Font képviselő úr kiabálhat egészen nyugodtan, elég sok ideje van, szerintem el tudja mondani. Én egy újabb kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz, amelyben aziránt érdeklődöm, hogy valamennyi dokumentumot nyilvánosságra hozta-e. (Lázár János: Igen.) Lázár képviselő úr azt mondja, hogy igen, én ebben nem vagyok egészen biztos, de nyilvánvalóan miniszterelnök úr fog erre a kérdésre válaszolni. (Lázár János: Még vannak akták a képviselő asszonynál? - Soltész Miklós: Benyújtottál mást is? Írtatok valamit? Mit gyártottál?)

De éppen azért, hogy egyébként ezeket a vitákat elkerüljük az Országgyűlésben, szerintem egy olyan megoldás kell, amely nyilvánvalóan a sokak által hangoztatott nemzetbiztonsági érdeket figyelembe veszi, azzal együtt, hogy a mai magyar nemzetbiztonságnak annál többet már úgysem tud ártani a kormánypárt, mint amennyit eddig ártott, de józan és higgadt megközelítéssel kell nyilvánvalóan az áldozatok számára lehetőséget adni, hogy minél szélesebb körben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megismerhető legyen az előző rendszer állambiztonsági múltja és maga az egész rendszer olyanokkal együtt is, akikről ebben a parlamentben viszonylag kevesebb szó esik.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu