KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Európába, de mindahányan címmel azért szólok, mert úgy ítélem meg, hogy Magyarországon is, úgy, ahogy Európa számos más országában, olyan a helyzet, hogy leginkább az aktív munkaerő-piaci politikákkal lehet segíteni sok százezer, talán mondhatjuk, millió ember dolgán. Hiszen a foglalkoztatást az aktív munkaerő-piaci eszközök segítik elő a gazdaság, az aktív, célzott gazdasági tevékenység mellett.

Két alapmegjegyzést szeretnék először is tenni, amiben nyilvánvaló módon nincs vita itt közöttünk. Először: a közfoglalkoztatás nem a szabad munkaerő-piaci foglalkoztatás alternatívája, így, ha volna választás, akkor nem kellene választani a vállalatoknál végzett munka és a közfoglalkoztatás között. Másodsorban a közfoglalkoztatás természetesen csak a segélyezés, a munka nélkül maradtak segélyezésével szembeni alternatívaként jöhet szóba. Azaz, ahogy a köznyelv is fogalmaz, mindenki inkább dolgozzon akkor is, ha elveszítette átmenetileg munkáját, dolgozhasson meg azért a szolidaritásért, támogatásért, amit a köz kínál, illetve amit megszerzett a munkanélküli-biztosításával.

Nos, ennek a forrásai ma Magyarországon rendkívül szűkek. Tudni kell, hogy az európai átlaghoz képest harmada-ötöde forrás áll rendelkezésre a GDP arányában ezen programok finanszírozására. A közfoglalkoztatás a segély helyett mégis jobb, mert jó szülői mintát kínál a gyermekek számára, látják a felnőttet dolgozni. Gyakorlottságot tart fenn a munkával kapcsolatban, harmadrészt foglalja az időt a feketefoglalkoztatás elől, képzéssel párosulva újabb munkaerő-piaci elhelyezési esélyeket jelent, és a munkaerő-piaci kapcsolatok fenntartásához is hozzájárulhat; no pláne, ha valaki képzettséggel előreléphet, és így a munkaerőpiacon munkaadóra találhat.

Most nyilvánvalóan ennyi érv után világosan kell arról is beszélni, hogy mi nem a közmunka. A közmunka, ahogy mondtam, nem alternatívája a rendes foglalkoztatásnak, nem csodafegyver, és nyilvánvaló módon, igaz módon kell a lehetőségeiről szólni. Szólni kell erről, mert ma Magyarországon a számok és a kormány ezzel kapcsolatos propagandamunkája ellentmondanak egymásnak. A Belügyminisztérium honlapján 2011-re mintegy 300 ezer fő közfoglalkoztatásba belépő létszámát mutatja a statisztika. Úgy lehet látni, hogy körülbelül két és fél hónapot dolgoztak ők átlagosan.

Mi is a valóság e mögött a szám mögött? E mögött a szám mögött az a valóság, hogy nekik az átlagos havi foglalkoztatotti létszámuk 2011-ben, miközben a propaganda szerint a legtöbb embert foglalkoztatták, nos, ez a három év, 2009, 2010 és 2011 összevetésében a legalacsonyabb állományi létszámot mutatja; míg 2009-ben 61 ezren dolgoztak, 2011-ben 60 ezren, pontosan 59 500-an, 2010-ben pedig legalább egyharmaddal többen, 87 300-an. Úgy lehet igaz egyszerre a 300 ezres érintettség és az állománylétszám, hogy a korábbinál kevesebb hónapot, ahogy mondtam, átlagosan két és fél hónapot dolgoztak, és a napi óraszám pedig szintén kevesebb volt, a 8 órával szemben átlagosan 4 és 6 óra közötti órát dolgozhattak.

Ez azért baj, mert 8 órában is csak 47 ezer forintot kereshet egy közfoglalkoztatott, tudjuk jól, a korábbi 61 ezer forint helyett, de 4 órában 23 500 forint az, ami egyhavi munkáért jár, és ez nyilvánvaló módon, ahogy a 47 ezerből meg lehet-e élni kérdésben vita volt, nem lehet a megélhetés forrása még átmenetileg sem egy családban.

Mi is várható idén? Az idén bizony az várható, hogy a jelentősen lecsökkentett költségek okán 641 ezer forint jut egy közfoglalkoztatottra, legfeljebb a 6 órás közfoglalkoztatás bérét tudja fedezni ez a költség. Azzal lehet számolni, hogy szintén legfeljebb átlagosan 4-6 órás közfoglalkoztatásra lesz lehetőség, amiért havi legfeljebb 35 ezer forint jut el az érintett családokhoz, akiknek egyébként joggal azt üzentük, hogy segély helyett, ha lehet, dolgozzanak, ami elvvel amúgy egyetértünk, de ezzel a megoldással, azt gondolom, ez az üzenet cinikussá válik.

Az a helyzet alakult ki tehát, hogy a 670 ezer regisztrált munkanélküliből több mint fele ma nem kap munkaügyi ellátást, egy forintot sem, a többiek pedig számíthatnak a 22 800 forintos segélyre, ha a közfoglalkoztatásból is kimaradnak. Nos, ez az, ami Magyarországon a munkavállalók szociális válságát mélyíti.

Köszönöm a figyelmüket. (Pál Béla tapsol.)

Forrás: parlament.hu