DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy visszatérjek az alkotmányos szabályozással kapcsolatos polémiára, jóllehet nem vagyok jogász, még kevésbé alkotmányjogász, de késztetést érzek arra, hogy a véleményemet röviden megfogalmazzam erről a - minek is nevezzem? - tranzakcióról vagy dribliről, ami itt az alaptörvény és az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény között történik.

Az alaptörvényt múlt év április 25-én hirdette ki dr. Schmitt Pál köztársasági elnök úr - még egyszer mondom: dr. Schmitt Pál elnök úr hirdette ki, tessék megnézni a Magyar Közlönyben, Magyarország hivatalos lapja, mint tudjuk -, és ebben az alaptörvényben, ennek a zárórendelkezéseiben, ennek a 3. pontjában az szerepel, hogy az átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés külön fogadja el. Szó sem volt arról az alaptörvényben, nem is lehetett, fizikai lehetetlenség lett volna az alaptörvénybe beletenni az átmeneti rendelkezéseket.

Következésképpen én ezt úgy látom - és nem annyira jogi érvekkel, mint logikai érvekkel próbálom ezt megvilágítani -, hogy az első módosítás tulajdonképpen az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény. Ha most ezt önök be akarják gyömöszölni, szuszakolni az alaptörvénybe, akkor az első módosítás már megtörtént, amikor az átmeneti rendelkezéseket elfogadta december végén az Országgyűlés. Tehát most nem az első módosításról beszélünk, hanem a második módosításról a jegybanki problémák kapcsán. Tehát tisztáznunk kellene, hogy miről törvénykezünk most.

Ami a dolog tartalmi részét illeti, még mindig az alkotmányos szabályozással kapcsolatban, az az, hogy nem értem, közgazdászként nem értem, hogy az miért baj, ha a pénzügyi közvetítőrendszernek a két fontos intézménye, a felügyelet, a PSZÁF és a Nemzeti Bank egyesül, és szimbiózisban irányítja, ellenőrzi az egész pénzügyi rendszert. Ez miért baj, ha az alaptörvény, illetve az átmeneti rendelkezések erről azt mondják, hogy sarkalatos törvény rendelkezhet úgy, hogy ezt a két intézményt összevonja az adott ország? Nem értem, hogy ez miért baj - rendelkezhet. Egy sarkalatos törvényben miért ne rendelkezhetne egy szuverén vagy kvázi szuverén ország? Annál is inkább, mert Rogán képviselőtársam itt elmondta másfél órával ezelőtt, hogy a tendencia, a pénzügyi folyamatok irányításának a tendenciája tulajdonképpen az, hogy ezt a két intézményt integrálják. Akkor most nem egészen értem, hogy miért baj az bárkinek, ha egy ilyen lehetőséget egy sarkalatos törvény önmaga számára rögzít, illetve egy sarkalatos törvény számára rögzíti az átmeneti rendelkezések között a másik törvény.

Tehát itt valóban visszavonulásról van szó, és őszintén szólva nem értem, hogy a gazdasági diplomáciánk miért nem volt elég ügyes vagy felkészült arra, hogy ennek a passzusnak a módosítását kivédje, mert ez megillet, azt gondolom, megillet minden parlamentet és minden tagországot.

És azt gondolom, hogy sérti a nemzet büszkeségét, sérti a magyar állampolgároknak az erkölcsi tartását, az enyémet különösképpen is sérti. Én nem tudom azt elképzelni, kedves képviselőtársaim, hogy ha mondjuk, a német Grundgesetzben lenne egy ilyen passzus, és az ügyben a brüsszeli Bizottság vagy az Európai Bank kifejezné az ellenvéleményét, akkor a német alkotmányt módosítanák emiatt. 1949 óta átesett néhány módosításon, de még egy olyan jelentős esemény miatt sem csináltak új alkotmányt, mint az NDK megszűnése. Az NDK beolvadt, integrálódott a nagyobbik német államba, és a Grundgesetz nem változott meg.

Tehát az alkotmányt nem lehet; elvileg egy alkotmány az örökkévalóságnak szól, mint ahogy az amerikai alkotmányról már hangzott el példa, azt nem lehet állandóan módosítani. Az én meglátásom szerint a második módosítását éljük meg az alaptörvénynek, és ez már önmagában is relativizál, és azt mutatja, hogy sok minden nem volt kellőképpen átgondolva. Tehát önmagában az a helyzet, hogy mi most erről vagyunk kénytelenek beszélni az Európai Unióval folytatott viták kapcsán, ez nem jó üzenet. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyarmatosítás.)

Ami a szakmámhoz tartozó kérdés, a jegybanki törvény módosításával kapcsolatos probléma: én is megszavaztam a tegnapi költségvetési bizottsági ülésen az általános vitára való alkalmasságot. Nem azért, mert egyetértenék a módosításokkal, hanem azért, hogy itt beszélhessünk fontos kérdésekről, a függetlenségről, a kormánynak a jegybankkal történő együttműködéséről, és nem utolsósorban a parlamentnek a jegybanki monetáris politika fölötti ellenőrzéséről, ami egy óriási probléma, mert hiányzik.

Hegedűs Tamás kollégám utalt arra, hogy a pénzügyi rendszernek két nagy alrendszere van, a fiskális vagy adó-, költségvetési alrendszer, és a másik a monetáris alrendszer. Az egyikről elég sokat tudunk, mert az adózáshoz Magyarországon majdnem mindenki ért, mint a futballhoz. A monetáris alrendszerhez kevesebbet, és ugyanakkor számomra döbbenetes az, tisztelt képviselőtársaim, hogy képtelen vagyok a költségvetési bizottsággal elfogadtatni azt a szándékomat, javaslatomat, hogy a jegybank elmúlt évi, pontosabban 2010. évi tevékenységéről szóló jelentést és a hozzá kapcsolódó felügyelőbizottsági jelentést javasolja a bizottság a plenáris ülés elé hozni azért, hogy a jegybanki tevékenység fölött a parlament gyakorolhassa az ellenőrzés jogát.

A jegybank függetlensége itt szóba került. Kérem szépen, a függetlenség nem abszolút, itt arról szó nincs, állam nincs az államban. A magyar államban van egy fontos intézmény, több fontos intézmény között a jegybank, amelyik független valamelyest a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól, de nem független a főhatalomtól. A főhatalomnak, tehát a parlamentnek kötelessége gyakorolni az ellenőrzési jogát; nem csak a törvényalkotási jogát, ami nekünk nagyon megy, 300 törvényt csinálni két év alatt világcsúcs. Rengeteg rossz törvény van benne természetesen, de az Országgyűlés ellenőrzési jogosítványa a monetáris politika fölött, a jegybank tevékenysége fölött nem működik.

(12.10)

Hozzá kell tennem az igazság kedvéért, kedves képviselőtársaim, hogy a jegybank elnöke készséggel megjelent a költségvetési bizottság minden olyan ülésén, ahol - két alkalommal is - a bizottság napirendjére vette a 2010-es jelentés és a hozzákapcsolódó felügyelőbizottsági jelentés vitáját. A bizottság egyik alkalommal sem volt hajlandó állást foglalni az ügyben, hogy javasolja-e a házbizottságnak, hogy napirendre vegye ezeket a kérdéseket, jóllehet, rendkívül nagy szükség lenne arra, nemcsak a parlament pénzügyi ismereteinek, ellenőrzési jogának gyakorlása, illetve bővítése szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy a legszélesebb közvélemény előtt lássuk azokat az összefüggéseket, amelyekről itt már szó esett.

Arról az alapvető problémáról, hogy miért nem bírunk kimászni az adósságcsapdából. Ha megnézzük a konvergenciaprogram 2., tehát a Széll Kálmán-program 2. tanulmányának az idősorait, a 2015-ig kivetített idősorokban is azt látjuk, hogy a kamatteher még mindig ezermilliárd fölött lesz 2015-ben is, és hatalmas összegek mennek ki az országból, nem maradnak itt. Ha a magyar államadósság szerkezete olyan lenne, mint amilyen nem, sajnos, hogy a felét vagy talán még többet is közvetve a devizahitelek teszik ki, az ezekért fizetett kamat kimegy az országból. Japánnak vagy Németországnak magasabb az államháztartási adósságrátája, mint Magyarországnak, de ez nem jelent problémát, mert az állampapír-tulajdonosoknak járó hozamok bent maradnak az országon belül, és visszaforgatják a gazdaságba, vagy pedig elköltik, és akkor is visszaforog a gazdaságba; a miénk meg kimegy.

Ezeknek az összefüggéseknek a megértéséhez lenne alkalmas az, ha a pénzügyi rendszer monetáris alrendszerét, a róla szóló jegybanki jelentést és egyéb információkat - számvevőszéki jelentéseket, könyvvizsgálói auditjelentéseket, jegybanki beszámolót - idehoznák a plenáris ülés elé. Most én provokálom és kérem a költségvetési bizottság kormányoldali tagjait, akik jelen vannak, Babák képviselő urat, aki volt szíves ott beszólni két alkalommal, mert észérveket nem hallottam. (Balczó Zoltán az éppen telefonáló Babák Mihályhoz: A házbizottságot hívja.) Miért nem javasolja a kormányoldal? Csak. Világos, ez egyértelmű. Vagy amikor volt szíves a képviselő úr egy kicsit bővebben informálisan mondani, hogy okafogyott. Tessék felállni, és elmondani, hogy miért okafogyott az, hogy a Magyar Országgyűlés az ország közvéleménye előtt megvitassa, megbeszélje, megismerje, hogy mik ezek a problémák. Ezért vagyunk itt, kedves képviselő úr, nem azért, hogy jókat mondogassunk egymásnak; azt is lehet a büfében, de itt inkább értelmes dolgokat kellene mondani egymásnak. Örülnék tehát annak, hogy ha a bizottság ülésén nem volt hajlandó a kormányoldal ezt az ódzkodását indokolni, akkor legalább itt ebben a vitában elmondaná. Én még teszek azért a lehetőségeimhez képest arra kísérletet, hogy mégiscsak valamilyen formában idekeveredjék ez a sok információ.

Érdekes módon - hogy a másik oldalról is mondjak valamit - 2004 óta ez a Ház nem tárgyalta meg a jegybank mindenkori éves jelentését. Ez egy döbbenetes mulasztás, felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim; felelőtlenség a szakmával szemben, felelőtlenség az adófizetőkkel szemben. Miért nem tudhatják meg, hogy hova megy ki a pénzük? Ezekről kellene beszélni, nem olyan mondvacsinált törvényekről, mint tegnap este, hogy minek nevezzük most azt az új monstre minisztériumot, hogy Emberi Erőforrás Minisztérium legyen a neve és nem Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Ilyenekkel töltöttük az időt este többek között. Nem ezekről kellene beszélni, ezek gumicsontok és pótcselekvések; arról kellene beszélni, hogy minél világosabban lássuk, hogy hol tartunk, és hogyan tudunk kilábalni a slamasztikából, mert ez nem lesz könnyű.

Ezt mutatja a konvergenciaprogram, a már idézett Széll Kálmán-program idősorai. A gazdaságpolitikának lényegében egyetlen olyan sarokszáma nincs, ami optimizmusra adna okot. A GDP a leglassabb ütemben növekszik a régióban. Az Európai Unió országai között az utolsó három közé csúsztunk az egy főre jutó GDP-t tekintve, amivel a gazdasági fejlettséget mérik. Nem akarom fetisizálni a GDP mutatóját, de ezt használják. Az infláció 4-5 százalék, a foglalkoztatottsági ráta nem nagyon javul, a munkanélküliségi ráta nem csökken, ami az egész gazdaságpolitikának a fétise, a költségvetési hiány 3 százalék alatt lesz, óriási áron, hiszen az adóhányada, a GDP-ből centralizált hányad megint a legmagasabbak között van egész Európában.

Mikor fog ez a nép, a magyar választópolgár, adófizető most már életszínvonalában felzárkózni a régióhoz? Nem beszélek Ausztriáról. Tessék már jövőképet festeni, víziót adni, hogy az egész gazdaságpolitika minek van! Nem azért, hogy a hiány 3 százalék alatt legyen, az nem érdekli az embereket; ez érdekli a közgazdászokat, a kormány tagjait, esetleg minket. Nem azért dolgozik a magyar, nem azért fizeti az adót, hogy a költségvetési hiányt le lehessen szorítani; tisztességesen szeretne mindenki élni, munkát kapni. Ezért lenne jelentősége annak, hogy a gazdaságpolitikának ezt a fontos összefüggésrendszerét, tehát a jegybanki dokumentumokból megismerhető tapasztalatokat idehozzák, és a jegybank jelentését vagy elfogadja a parlament, vagy nem fogadja el, de akkor meg kell indokolni, hogy miért nem. Az nem elég indok, hogy nem szeretjük Simor Andrást, mert off-shore-ozott; az egy morális kérdés. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu