DR. STEINER PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretettel köszöntöm az elnök urat, az Országgyűlés valamennyi jelen lévő, kitartó tagját, nemkülönben a jegyzőkönyvvezetőt, akinek ezeket a dolgokat mind le kell jegyzetelnie. Azért kezdtem ezzel, hogy egy kicsit megpróbáljam itt a késői órában felrázni figyelmünket, mert az a kialakult és erős véleményem, hogy fontos dolgokról fognak most beszélni az Országgyűlés jelen lévő képviselői.

Az első szavam mégiscsak a köszöneté, mert el kell ismerni azt a politikai realitást, hogy a jelenlegi kormánypártok nagyon erős többséggel rendelkeznek a parlamentben, ebből következően nagyon erős felelősséggel rendelkeznek, és először fordult elő ebben a ciklusban, a magyar parlamentben, hogy egy képviselő által szóvá tett kérdéskörben a miniszterelnök úr is úgy látta, hogy meg kell szólalnia, és személyes presztízsével és véleményével támogatta annak a lehetőségét, hogy ma itt a plenáris ülésen általános vitában beszéljünk a szélsőség, a rasszizmus, az idegengyűlölet egyes formái elleni határozott fellépésről.

Tisztelt Országgyűlés! Európa sok minden szempontból válságban van, válságban van gazdaságilag, válságban van a multikulturális lét, és válságban van Európa emberi, szabadságjogi és erkölcsi arculata. Ennek a válságnak az egyik legpregnánsabb kifejeződése az, hogy Európa számos országában, ahogy szokták mondani, még a művelt nyugat világában is egyre erőteljesebben jelennek meg a kirekesztő, szélsőséges, idegengyűlölő, rasszista, homofób nézetek, és ami ennél még rettenetesebb, hogy erre politikai intézményrendszer épül, politikai pártok merítik ebből a támogatottságukat, és újra felsejlenek azok az árnyak, amelyekről azt gondoltuk, hogy a XX. század vérzivataros éveiben magunk mögött hagytunk.

(22.40)

Ezért is tekinthette nagyon fontosnak az Európa Tanács, az az Európa Tanács, amely az Európai Unió egyik fontos képviseleti és vezető szerve, amelynek tagja Magyarország, méghozzá a magyarok többségének akaratából, hogy ez az Európa Tanács 2010. október 5-én megtartott ülésén elfogadjon egy olyan határozatot, amelyben az Európai Unió tagországainak felhívta a figyelmét, felszólította az európai országokat, hogy tegyenek, alakítsanak ki világos, következetes elhatárolódási politikát, és ahogyan összefoglalhatnám a lényeget, az intoleranciával szemben a legteljesebb intoleranciát tanúsítsa. Azt gondolom, hogy ha az Európa Tanács vezető országai és az Európai Közösség valamennyi országa fontosnak tartotta ennek a határozatnak az elfogadását, akkor ezt a Magyar Köztársaságnak is alaposan mérlegelnie kell, alaposan kell abból a szempontból vizsgálnia, hogy vajon hátrányban van-e Magyarország, ha nem csatlakozik az Európa Tanács eljárásához. Azt gondolom, hogy igen.

Azt gondolom, azért, mert Magyarország elfogadta az európai értékrendet, tagja lett az Európai Uniónak, elfogadta az európai uniós jogrendet, elfogadta az európai uniós demokráciafelfogást, és elfogadta az európai modern erkölcsöt, ezekből a követelményekből kiindulva helyesen teszi, ha az Európa Tanács ezen határozatának is eleget tesz, és létrehozza azt az etikai bizottságot, amely fellép a Magyar Köztársaság parlamentjében megfogalmazott kirekesztő, szélsőséges, antiszemita, rasszista, idegengyűlölő nézetekkel szemben. Ez az első lényeges szempont.

A következő lényeges szempont az, hogy a Magyar Köztársaság képviselője esküt tesz, esküt tettünk a magyar alkotmányra, és az alkotmány sem szellemében, sem betűjében nem engedi meg a képviselőnek az ilyen típusú magatartását, akár a Házon belül teszi ezt, akár a Ház falain kívül teszi ezt. Éppen ezért, mint ahogyan a bírói gyakorlat is töretlen a tekintetben, hogy a képviselőknek, a közszereplőknek sokkal többet kell elviselni a kritika tekintetében, sokkal többet kell elfogadni, hisz olyan tevékenységet végeznek, amelyet úgymond a köz jelenlétében végzik, ezért e mellett a kötelezettség mellett az a felelősség is megjelenik, hogy az országgyűlési képviselő nem engedheti meg magának, hogy bármilyen szavazatszerző vagy bármilyen más szándék mellett olyan típusú kijelentésekre ragadtassa magát, amely mérgezi a magyar közvéleményt, mérgezi a magyar fiatalokat, mérgezi a magyar politikát, és nyugodtan megfogalmazható, hogy mérgezi a magyar közéletet.

Minden egyes ilyen típusú kijelentés a jövőnket kockáztatja, tisztelt képviselőtársaim, azt a jövőt, amelyben abban reménykedünk, hogy fiataljaink, gyerekeink, unokáink nem ismerik meg azt az érzést, amikor a sajátjaiktól kell félniük, nem ismerik meg azt az érzést, amikor egyszer csak hirtelen a saját országukban, a saját iskolájukban, a saját otthonukban lesznek kirekesztettek, és nem ismerik meg azt az érzést, hogy nem tudják, kik a rokonaik, nem tudják, kik azok, akiktől a családjuk származott, mert csak nyilvántartásokban és múzeumban találkoznak velük. Ezek döbbenetes dolgok, ez nem játék, ezt nem lehet felhasználni semmiféle hatalmi törekvés igazolására. Ezért is kell fellépni élesen ezekkel a jelenségekkel szemben, és ezért is van az országgyűlési képviselőknek kiemelt felelősségük ezekben a kérdésekben.

Felmerült az a kérdés, hogy ha a jog tett már, ha nem is túl erős, túl kidolgozott, túl működő intézményrendszert teremtett a büntető törvénykönyvben vagy akár a polgári törvénykönyvben, mi szükség van arra és miért kell, hogy etikai bizottság is létrejöjjön a magyar parlamentben. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az egy régi jogelméleti tanítás, hogy az erkölcs sokkal magasztosabb, mint a jog. A jog azokat a viszonyrendszereket rendezi, amelyek mindenféleképpen szükségesek egy demokratikus állam működéséhez, mondhatnám, azt a generálminimumot rendezi, amely megköveteli az állam megfelelő szervein keresztül, hogy betartsák a polgárai, de az erkölcs ennél sokkal magasztosabb, és erkölcstelen mindenfajta olyan magatartás, amely ember ember iránti gyűlöletet szít, amely embert megbélyegez akár származása, akár vallása, akár bőre színe, akár nemi identitása miatt. Ez erkölcstelen most is, és erkölcstelen volt mindig. Ezért szükséges az etikai bizottság, hogy azt a kérdést is rendezze, hogy vajon etikus-e egy országgyűlési képviselőnek akár a parlamenten belül, akár a parlamenten kívül olyan kijelentést tennie, amely ezt a veszélyt relativizálja, amely történelemhamisítás, amely nem felel meg a valóságnak.

Külön kell venni elsősorban... - ez nem jó szó, mert sorrendet itt nem lehet kialakítani, de azt gondolom, külön kell szólni az antiszemitizmusról. Az antiszemitizmusról azért kell szólni, mert nem vitatottan, és ezt magam is elismerem, Magyarországon az antiszemitizmusnak már közel sincs olyan erős hatása, mint amilyen volt a korábbi évtizedekben vagy akár a XX. század első felében, de azt a fajta magatartást, amely azt a történelmi tragédiát okozta, amelynek következtében közel 600 ezer magyar állampolgár életét vesztette haláltáborokban, vagonokban, munkatáborokban, a Dunában lelte halálát, annak a relativizálását, megkérdőjelezését, tagadását olyanfajta erkölcsi bűnnek tartom, amely nemcsak azt jelenti, hogy sok száz, sok ezer ember kegyeleti, családi érzéseit sérti meg, hanem azt is jelenti, hogy mindazoknak a fiataloknak, akik nem ismerték meg ezeket a történelmi bűnöket, esetleg azt mondhatja, hogy ezek nem történtek meg, és akkor valóban bekövetkezhet az is, hogy meg is ismételhető ez a magatartás.

Külön kell szólni a rasszizmusról, annak magyarországi különleges megjelenéséről, a cigánygyűlöletről, nemcsak azért, mert szörnyű tragédiákat okoz a cigánygyűlölet, nemcsak azért, mert ez a fajta politika folyamatos szembenállást állandósít magyar állampolgár és magyar állampolgár között, hanem azért, mert egyszerűen a XXI. században, akár itt és most elfogadhatatlan, hogy bárkinek a származásával összekapcsolják azt, amit élete során tett; mert valóban elfogadom azt, hogy vannak bűnözők, akiket, ha szociológiailag nézem a származásukat, akkor valóban cigány vagy roma származásúnak lehet tekinteni, de ennek semmi köze nincs ahhoz a bűncselekményhez, amit elkövetett, semmi köze nincs ahhoz a bűncselekményhez, amit megvalósított, és semmi köze nincs a származásnak ahhoz a magatartáshoz, amelyet az állam által mindenféleképpen keményen üldözni kell és üldözendő.

(22.50)

Hiszen ha pozitívan fordítjuk a dolgot, akkor hogyan lehet megmagyarázni a csodálatos cigány költőnket, Bari Károlyt, aki ma nemzeti kincs, hogyan lehet meghatározni Péli Tamást, aki szintén egy csodálatos cigány festő, és sorolhatnám még tovább azokat a cigány kulturális, tudományos és más személyiségeket, akik a magyar kultúra, a magyar tudomány és a magyar értékek közösségének a részei, és olyan értéket teremtettek, amelyre büszkeség emlékezni minden magyarnak.

Azt gondolom, hogy rendkívül alantas embereket megkülönböztetni, gúny tárgyává tenni, megverni azért, mert nemi identitásuk más, mint a megszokott. Ezek mind olyan, politikainak nem nevezhető, cinikus megnyilvánulások, amelyeknek semmi más szerepük nincs, mint rájátszani olyan érzésekre, amelyekkel olcsó, veszélyes népszerűséget lehet szerezni. Ha mindezeket a jelenségeket figyelembe vesszük Magyarországon és figyelembe vesszük Európában is, ahol sajnos számos erőszakot szült mindkét oldalon, számos erőszak jelent már meg különböző gyökerek mentén, akkor azt gondolom, teljes mértékben időszerű, hogy a magyar parlament intézkedjen arról, hogy hozzon létre egy ilyen etikai bizottságot, amelynek van joga az ilyen típusú magatartásokat mérlegelni, van joga az ilyen típusú magatartásokat minősíteni, és van joga az ilyen típusú magatartásokat szankcionálni.

Végül szeretnék arról szólni, hogy azért is kell a Magyar Köztársaság parlamentjének nagyon határozottan fellépni az ilyen típusú magatartásokkal szemben, mert fel kell hívni a magyar társadalom figyelmét arra, hogy semmilyen módon nem lehet az ilyen gondolkodásnak teret adni az országban. Óriási nagy vita van a tekintetben Európában is, és azt vélem, Magyarországon is, hogy hogyan kezelje a politikai osztály, függetlenül attól, hogy melyik politikai erőhöz tartozik, ezeket a jelenségeket.

Két módszer vitatkozik egymással, az egyik az, amelyik nem vesz róla tudomást, amelyik úgy tekinti, hogy nem létezik. Hadd említsem meg egy korábbi élményemet. München 850. évfordulóját ünnepelte, amelyre meghívást kaptam mint fővárosi frakcióvezető. Legnagyobb meglepetésemre ezen az ünnepségen München városának főpolgármestere, Ude úr, aki szociáldemokrata volt, és a bajor tartományi miniszterelnök, Stoiber úr egyaránt azzal kezdte az ünnepi beszédét - hangsúlyozom, az ünnepi beszédét -, hogy semmilyen politikai együttműködést nem valósítanak meg a szélsőséges, kirekesztő nézeteket képviselőkkel. Azt gondolom, hogy ez is egy helyes módszer lehet, de akkor ehhez teljes társadalmi konszenzusnak kellene lenni, amelyet egyrészt a magyar politikai osztály tudomásul venne, másrészt a magyar média és a magyar közvélemény is.

A másik lehetőség, hogy rendkívül határozottan fellépni az intoleráns nézetekkel szemben, szóvá tenni ezek árnyoldalait, szóvá tenni ezek veszélyeit, és megtenni mindent a magyar társadalomban azért, hogy a magyar fiatalok, a gyerekek, az unokáink megtanulják, megértsék, hogy ezt nem lehet, ezt soha többé nem lehet megengedni. Ezért tartom szükségesnek, hogy létrejöjjön ez a bizottság, ezért tartom szükségesnek, hogy szankcionálják azoknak a képviselőknek a magatartását, akik ilyen verbális cselekedetre ragadtatják el magukat, mert sokan vannak itt, akik egyébként kollégáim a jogi szakmában, ők pontosan tudják, hogy a szándék először mindig a fejekben születik meg, a szándék aztán megjelenik verbálisan, szóban, és amikor már szóban megjelent, akkor bizony egyenes következménye, hogy megjelenik tettekben is, és ezeket a szörnyű tetteket éltük meg a XX. században is, és ezeket a szörnyű tetteket éljük meg most kicsiben itt Magyarországon, bizony sokszor emberéletekbe kerülve, legyen az akár cigány származású, akár magyar származású magyar állampolgár.

Arra hívom fel képviselőtársaimat, hogy próbáljuk meg ezt a folyamatot megakadályozni, és ennek az etikai bizottságnak a létrehozásával is oldjuk meg, hogy Magyarország elinduljon azon az úton, amely nem ismeri a kirekesztést, nem ismeri az intoleranciát, az antiszemitizmust, a homofób magatartást, és semmiféle olyan nézetet, amely ember és ember között akár származása, akár más szempontok alapján különbséget tesz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu