LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Államtitkár úr szavaihoz szeretnék kapcsolódni. Természetesnek tartom, hogy beszéde nagyobb részében a témával kapcsolatos jogszabályokat érintette, ez az igazságügyi tárca részéről teljesen normális; de örülök, hogy a megszólalása második felében vagy harmadik harmadában már a szemléletformálásról, hangvételről, beszédmódról, parlamenti felelősségről is szólt.

Ha megengedi, ehhez szeretnék kapcsolódni, mert különben az a jogos ellenérv támadhatna a most ismertetett indítvánnyal szemben, hogy hát hiszen az ilyen-olyan gyűlöletkeltés, rasszizmus, idegenellenesség, s a többi jogilag úgyis büntetendő, tehát mi az ördögöt akarunk itt még.

De hadd hívjam fel a figyelmet arra, és itt nem vitatkozom, hanem aláhúzom államtitkár úr szavait, hogy a jognál szélesebb dologról, közbeszédről, közvélekedésről, erkölcsről van szó. Nem gondolom, hogy a magyar állampolgárok e tekintetben rosszabbul állnak vagy elmarasztalhatók más országokhoz képest, de mégis föl kell hívni a figyelmet arra, hogy különböző közvélemény-kutatások mutatják bizonyos aggasztó jelenségek előretörését.

Talán többen tudják, hogy amikor rákérdeztek közvélemény-kutatásokban, hogy ki milyen idegent nem látna szívesen az országban, elég nagy arányban felelték azt, hogy nem látnak szívesen egy olyan népcsoportot sem, ami a valóságban nem létezik. Rákérdeztek, hogy hát a pirézek jöhetnek-e Magyarországra, és bizony a válaszadók többsége azt mondta, hogy pirézekről aztán szó se lehet. Na most, pirézek nincsenek. Mindez azt mutatja, és ez a mi felelősségünk, nem az állampolgároké, hogy olykor a politikai elit olyan típusú gondolkodás polgárjogot nyeréséhez járul hozzá, ami nem természetes. Ha létezik ilyen, hát nem fakad a magyar szokásokból, hanem a mi felelősségünk, ha ilyen csacska általánosítások születnek. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu