SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm az előterjesztő lelkesedését is a felszólalással kapcsolatban. Pál Béla azt mondta, hogy az MSZP támogatja a kiskorú sportolók védelmét biztosító törvényeket. Kijelenthetem képviselőtársam, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig támogatja azokat a törvényeket, így támogatná azt a törvényt is, amely például a kiskorú sportolók fejlődéséről és védelméről szólna. A problémát csak abban látjuk, hogy ez a törvény, ellentétben az indoklással, nem erről szól. Mi azt látjuk, hogy pontosan ellentétes hatást fog kifejteni, a kiskorú játékosok képviselet nélkül maradnak, pont a külföldiekkel szemben.

Ha ezt a törvényt úgy nyújtották volna be, hogy mondjuk, az MLSZ-nél létrehoztak volna egy osztályt vagy bármilyen szervezetet, vagy mondjuk, a Nemzeti Sportintézetnél - az államtitkárságnak lehetett volna rá hatása - létrehoztak volna egy olyan osztályt, egy olyan szervezetet, amely ellátta volna ezeknek a fiatal sportolóknak a képviseletét, például ha a külföldre szeretnének igazolni, és azt mondták volna, hogy ezzel párhuzamosan menedzserek nem vehetnek ebben részt, akkor még talán támogatni is tudnánk. De itt jelen pillanatban arról van szó, hogy önök mindenféle képviselet nélkül hagyják ezeket a fiatal sportolókat.

Egyetértettem Mile Lajos felszólalásának nagyon-nagyon sok részletével, bár ő is ellentmondott önöknek sok mindenben, és ez valószínűleg nem tetszett, hiszen önök egy szegmensre azt mondják, mintha a játékosügynökök felelnének mindenért, minden rosszért, a többi dologgal pedig egyáltalán nem foglalkoznak. Nem foglalkoznak azokkal a visszásságokkal, amelyek ma igenis megtalálhatók Magyarországon az utánpótlás-nevelésben. Megtalálható az, hogy mikor játszik például a gyerek sok csapatban.

Sajnos, ma Magyarországon nem minden csapatban azok a fiatalok játszanak, akik a legtehetségesebbek, akik a legjobban megérdemlik, hanem sokszor azok, akiknek a szülei jó kapcsolatot ápolnak az edzővel, vagy megpróbálják megfizetni. Ez egy visszásság, amin változtatni kell. De változtatni kellene azon a szemléleten is, amely az utánpótlásedzők nagy részét - megint nem az összesről beszélek - jellemzi, hogy eredménycentrikusak. Úgy érzik, az a fontos, hogy a különböző utánpótlás-korosztályos bajnokságokban hányadik helyen zár a csapatuk, és nem az, hogy hány fiatalt nevelnek fel és hány fiatalból lesz játékos.

Szó volt itt a játékosmegfigyelők rendszeréről. Magyarországon a játékosmegfigyelők rendszere úgy, ahogy van, körülbelül húsz éve egyáltalán nem működik. (Bánki Erik: Miről beszélsz?) Sajnos, az olyan emberek, mint Logodi Laci bácsi volt... - hiába mondja Bánki Erik úr, Magyarországon nem működik normálisan a játékosmegfigyelő rendszer, ahol elhivatott emberek lemennének kiscsapatokhoz, és keresnék azokat a tehetségeket, akiket fölkarolva esetleg fel lehetne hozni.

De beszélni szeretnék még az 1. §-ról is, hiszen abban is vannak - attól függetlenül, hogy azt mondtam, ez támogatható - megfontolásra ajánlott felvetések. Egyetértünk azzal, hogy nem normális, ha a különböző utánpótláscsapatokhoz, mondjuk, öt évre odakötik különböző szerződésekkel a sportegyesületek magukat. Ezt egyébként decemberben orvosoltuk, hiszen a sportról szóló 2004. évi törvény 5. § (3) bekezdésében azóta szerepel, hogy a sportszerződés csak határozott időre, legfeljebb egy évre köthető.

(14.20)

De kérdés - és akkor is kérdés volt egyébként számomra -, hogy ez az egy év jó-e. Tehát az biztos, hogy az eddig engedélyezett öt év sokszor megakadályozott egy tehetséget, hogy továbblépjen, jobb egyesülethez igazoljon, ha az egyesület vagy a menedzserek nem tudtak megállapodni, azonban szerintem az sem jó, hogy egy sportegyesület, mondjuk, éveket dolgozik egy gyerekkel, rengeteg időt, pénzt, energiát fordítva rá, és szezon végén bárki elviheti, bármilyen kompenzáció és ellenszolgáltatás nélkül. Hiszen ha alá is van írva ez az egyéves szerződés - és akkor itt pont a másik végletbe megyünk át -, akkor is minden szezon végén lejár, így a nevelőegyesület, pont a klubok maradnak védtelenek; hogy példát mondjak erre is, mondjuk, egy Goldball, amelynek nincs felnőtt csapata, 12 éves koráig nevel egy gyermeket, 12 éves koráig foglalkozik vele, pénzt öl ebbe a gyerekbe, majd megjelenik egy nagyobb sportegyesület, akár magyar sportegyesület is, elcsábítják a gyereket, és nem tud semmit tenni ez ellen, mert az egyéves szerződések vannak érvényben, és éppen ezért az egy év után elmehetnek.

Tehát ennek egy kezdeti lépése a törvénymódosítás 1. §-a, és az pedig, hogy most már 14 év alatt is lehet kötni, ez is maximálisan támogatható, csak nem biztos, hogy ez az egy év kellett volna. Tehát ez pont egy szezonra szól. Eddig is, ha valaki elkezdett egy szezont egy csapatban, általában, nagy többségben, persze voltak erre is példák, de általában végigjátszik egy szezont ugyanabban a csapatban, és csak utána próbál meg esetleg átigazolni. De még egyszer mondom, ezzel a részével egyet tudunk érteni, az 1. §-sal, de ezt az egy évet lehet, hogy itt is meg kellene gondolni, vagy itt is esetleg teljesen más rendszert kellett volna megpróbálni kialakítani, ami figyelembe veszi természetesen a gyermekek érdekeit, de figyelembe veszi azoknak az egyesületeknek az érdekeit is, amelyek mondjuk, nem iskolaként működnek vagy nem akadémiaként működnek ebben a rendszerben, hanem csak nevelőegyesületként szeretnének működni. És a jelenlegi rendszerben ezek a nevelőegyesületek, tudom, Magyarországon más a rendszer, mint egyébként ami az UEFA-nál és a FIFA-nál található, tehát Magyarországon a 12 év alatti korosztálynál is, akik nevelték a gyermekeket, kapnak bizonyos nevelési költséget, de ez, mondhatjuk azt is nyugodtan, hogy alamizsna, tehát nem egy megfelelő összeg, amit kapnak azért, mert foglalkoztak ezekkel a gyermekekkel.

Tehát összességében még mindig azt szeretném mondani, hogy gondolják végig azt, hogy a 2. §-sal valóban megteremtik-e azt a szándékot, amit önök az indokolásban kifejtettek, mert véleményem szerint, még egyszer elmondom, nem; pont az ellenkezőjét. Hozzunk először létre olyan érdekvédelmi szervezeteket akár az MLSZ-en belül, akár az államtitkárságon vagy az NSI-nél, amely képviseli ezeknek a gyerekeknek az érdekeit, és utána tiltsuk el tőlük esetleg a menedzsereket. De itt jelen pillanatban az egyetlenegy olyan szegmense a magyar labdarúgó-társadalomnak, amely az érdekeit képviselhette volna ezeknek a gyerekeknek, azok pont ezek a játékosügynökök voltak, akiket most önök el fognak tiltani ettől az egésztől.

És még egyszer mondom, igaza volt Mile képviselő úrnak, valóban vannak visszaélések, valóban, mint ahogy a társadalom más részein, itt is vannak olyanok, akik szélhámosok, akik nem megfelelően végzik a munkájukat. De nem lehet egy kalap alá venni, inkább próbáljuk meg akkor, próbáljunk egy olyan rendszert kialakítani, ami szabályozza, ami szankcionálja ezeket a dolgokat, de ne azt csináljuk, hogy teljesen megszüntetünk egy olyan képviseletet, ami pedig eddig elláthatta volna ezeknek a fiataloknak a dolgait, és ezeknek a fiataloknak elősegítette volna a fejlődését abban, hogy esetleg jobb csapatokhoz igazoljanak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu