DR. KOLBER ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A médiaszolgáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggő törvényjavaslat éppen csak karcolja a médiatörvénnyel kapcsolatos lényegi hiányosságokat. Mégis, ha apró korrekcióra is, de korrekcióra kényszerül itt a kormány, és ahogy itt már elhangzott, nem első esetben kényszerül arra, hogy a korábban erővel átvert, átnyomott törvényeket módosítsa. Sajnos itt eléggé kapkodva és sebtében tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen az elmúlt év végén döntött az Alkotmánybíróság ebben a törvényben, aztán mégis május 31-e, a határidő előtt pár héttel vagyunk kénytelenek itt most gyorsan ezt a törvényt módosítani.

Mégis korábban ez úgy történt, 2010 végén, amikor a médiatörvényt beterjesztették, hogy képviselői önálló indítványként nyújtották be abban az időben annak érdekében, hogy lerövidítsék a törvényjavaslatok útját, hogy eltávolítsák a törvényért viselt felelősséget a kormánytól és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnöktől. Most a kormány, illetve személy szerint Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nyújtotta be ezt a módosító csomagot. Bizonyára azért, mert másfél éven keresztül - olykor botrányosan - az ő minisztériuma tárgyalt a médiaszabályozásról a különböző nemzetközi intézményekkel. Ezek után azt gondolom, most már mindenki számára nyilvánvaló, hogy ki a felelős a sajtószabadság nemzetközi botrányt is kiváltó magyarországi tönkretételéért.

(22.10)

De tegyük félre ezeket a formai kérdéseket, és térjünk át a tartalomra. Ez a törvényjavaslat azokon a pontokon korrigálja a fideszes médiaszabályozást, ahol az Alkotmánybíróság tavaly decemberben szinte az utolsó pillanatban meghozott határozatával megsemmisítette a 2010-es szabályozás egyes elemeit.

Itt jegyzem meg, hogy az államtitkár úr az "összességében alkotmányosnak bizonyult" kifejezést használta a médiatörvénnyel kapcsolatosan, ez azonban nem állja meg a helyét, nem igaz, mert az Alkotmánybíróság tavaly a médiaszabályozással szemben emelt alkotmányossági kifogások közül lényegében kettőt emelt ki, és úgy tett, mintha lenne még módja a többivel, a fontosabbakkal is foglalkozni, miközben jól tudta, hogy az alaptörvény és az új alkotmánybírósági törvény január 1-jei hatálybalépésével a benyújtott indítványok elenyésznek, és azokkal már nem tud foglalkozni. Amit kiemelt az Alkotmánybíróság, az a médiahatóság ellenőrző hatáskörének az írott sajtóra való kiterjesztése és a médiabiztos hatásköre. Ezeket minősítette alkotmányellenesnek a taláros testület, ezeket semmisítette meg, és ezeket szabályozza újra a benyújtott javaslat.

Ezeket a módosításokat a magunk, a Demokratikus Koalíció tíz képviselője részéről tudomásul vesszük, bár még ezekben a kérdésekben is elégtelennek tartjuk ezeket a módosításokat. Meggyőződésünk, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből akkor vont volna le helyes következtetést a kormány, ha a médiabiztos intézményét úgy, ahogy van, megszünteti, de nem ezt tették, csak a hatásköreit szűkítették, aminek véleményünk szerint egyébként nem sok teteje, nem sok értelme van.

Az igazi kérdés azonban nem ez, az igazi kérdés, az igazi probléma az, hogy a médiaszabályozás többi elemét, amelyek megsemmisítését számos indítványozó kezdeményezte, és az európai intézmények is ellentétesnek tekintik a sajtószabadságra és a közszolgálati média függetlenségére vonatkozó európai normákkal, az előterjesztő változatlanul hagyja. Mi, a DK képviselői ezt elfogadhatatlannak tartjuk, és meg is mondom, hogy miért.

A médiaszabályozásról szóló törvények 2010. őszi elfogadása óta önök újra meg újra megkérdezik, hogy mi a baj ezzel a szabályozással, mi a baj a törvénnyel. Orbán Viktor, Navracsics Tibor vagy éppen az államtitkár úr rendre arra hivatkozik, hogy a magyar sajtóban, a kormánytól független egy-két elektronikus médiumban is, ma is bírálják a kormányt, tehát nincs semmi baj a sajtószabadsággal. Azt gondolom, hogy ez farizeus hivatkozás. Abban a XIX. századi értelemben, hogy Magyarországon szabadon lehet újságot alapítani, azt ki is lehet nyomtatni, ha egy újság el tudja tartani magát, valóban fennáll a sajtószabadság, de még ezt is korlátozza az a tény, hogy manapság a nyomtatott sajtó is jórészt hirdetésekből él, és a Fidesz-kormány hathatósan korlátozza az állami vállalkozások hirdetéseit a neki nem tetsző lapokban, és nyomásgyakorlással eléri azt is, hogy a magáncégek is óvakodjanak az ilyesmitől.

Az igazi probléma azonban az elektronikus médiánál jelentkezik, ahol a frekvenciákat az állami médiahatóság osztja el, és a közszolgálati médiában, ahol a vezetőket a Fidesz jelölte ki, és tevékenységükben a Fidesz politikai felfogását képviselik, csak azt képviselhetik. A médiaszabályozásra vonatkozó 2010-es törvények elfogadása óta már van tapasztalatunk arra nézve, hogy hogyan is működik mindez. A frekvenciaelosztásban az történt, hogy a Klubrádiónak megítélt egyik frekvenciánál, amelyről még az ORTT döntött, nem kötötték meg a szerződést, a másik jelenlegi frekvenciára pedig úgy írták ki a pályázatot, hogy a Klubrádiót eddigi tevékenységének korlátozására kényszerítsék, majd egy ismeretlen másik pályázónak juttatták a frekvenciát. Hiába a bíróság ítélete, amely a másik pályázatot érvénytelennek minősítette, továbbra sem hirdetik ki a pályázat nyertesének a Klubrádiót. Ez csak az egypárti médiahatósággal fordulhat elő, amely nem az országot, hanem a Fideszt, a Fidesz pártérdekeit szolgálja.

A fideszes médiahatóság által a közszolgálati média élére kinevezett vezetők tevékenységét az olyan botrányos esetek jellemzik, mint a Karácsony Gergely által említett Cohn-Bendit-ügy vagy a nem tetsző közszereplő eltüntetése a Híradóban levetített felvételről, a korábbi köztársasági elnökkel készített szégyenletes álinterjú vagy a Duna Tévében vetítésre kerülő, fasiszta szellemiségű, történelminek nevezett filmsorozat. Ezek, úgy gondolom, külön-külön is elég indokot adnának az illetékes vezetők, közreműködők eltávolítására a közszolgálatinak nevezett médiumok éléről.

A médiahatóság létrejöttének és működésének szabályozását most már az alapvető jogok biztosa is kifogásolja az Alkotmánybíróságnál. Csak nehogy megfúrják, mint ahogy az alaptörvény átmeneti rendelkezése esetén járt az alapvető jogok biztosa! Az előterjesztett törvényjavaslat ezeket a problémákat sem érinti. Úgy gondolom, hogy aki ezt a törvényjavaslatot megszavazza, az tudomásul veszi a médiahatóság ilyen működését, és annak említett, gyalázatos következményeit.

Mi, a Demokratikus Koalíció képviselői ezeket nem támogatjuk, nem vesszük tudomásul. Az alkotmányosság, a sajtószabadság, a független közszolgálati média talaján állunk, ezért ezt a törvényjavaslatot elutasítjuk. Az, hogy önök ilyen javaslatot nyújtottak be, egyetlen dolgot bizonyít a magyar közvélemény számára, azt, hogy ahhoz, hogy Magyarországon újra sajtószabadság legyen, hogy újra független közszolgálati média legyen, hogy a hatalmon lévők ne akadályozzák a kormánykritikus média létezését és működését, a választóknak meg kell szabadítani bennünket a Fidesz hatalmától. Akkor lesz Magyarországon újra szabad sajtó, ha ez bekövetkezik, erre még két évet azonban várnunk kell.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu