GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Márton képviselőtársam, akkor, amikor a költségvetési deficitről beszélünk, akkor az elkobzást mindig tegye hozzá, gondolja végig, nézzen tükörbe, és utána, hogyha újólag gombot akar nyomni, akkor kezdje majd ezzel a mondatait.

A cégek esetében, hogy hogyan és miképpen élik az életüket, ahhoz illesztetten csak azt kell mondani, hogy úgy élik, hogy önök helyett, mármint az önök elhibázott gazdasági döntései okán fizetik meg mindazt, amit nem kellene megfizetniük, és önök annyit adnak nekik egyébként, hogy az általuk foglalkoztatottakról még egy bőrt lehúzhatnak.

A dolog lényege, ami talán azért plasztikusabban támasztja alá azt, amit mondok, hogyha olyan jó lenne annak az elmúlt két esztendőnek a társadalmi hozadéka, mint ahogy azt önök szeretnék megfesteni, akkor nem nőtt volna Magyarországon az egyébként is magas, 2,7 milliós nagyságrendről 4 millióra azok száma - kettő év leforgása alatt -, akik a létminimum alatt élik az életüket. Akkor nem lenne olyan probléma, hogy ma 1,2 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Tudja, az azt jelenti, hogy 31-32 ezer forint/fő alatt élik az életüket, és akkor ennek a figyelembevétele mellett és ennek függvényében kezdje el vizsgálgatni mindazt, amit csinálnak egyébként a különféle adószabályozások tekintetében. Persze természetesen törvényszerűen, év közbeni változásokkal és a jogalkotási törvény feltételeinek meg nem felelő módon.

Hogyha ez így mind egyben összefér, elfér, és tükörbe nézhető a történet, akkor nyugodtan nyomjon újra kétpercest, és beszéljük tovább a történetet.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu