ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság ülésén nemrég végighallgattam az itt elhangzott érveket, bár ebben az időszakban alapvetően nem a törvényjavaslat tartalmáról, sokkal inkább az időkeretről kellene beszélni, ennek ellenére úgy látom, hogy a legtöbb érv valahol mégiscsak erről az ominózus adóról, annak a terheiről szól. Szeretnék eloszlatni néhány félreértést, csak úgy a rend kedvéért. Tehát azok számára, akik itt azt mondják, hogy ez óriási, átvállalhatatlan teher, amit azonnal áthárítanak, kíváncsiságból - a gazdasági bizottság ülésén már felidéztem - megnéztem az előző évekre vonatkozó fogyasztói árindexadatokat.

Először a távközlési árindex: 2009-ben 1,5 százalék, 2010-ben 1,4 százalék - ebben a két évben, még így, ebben a formában, az év végéig nem létezett különadó -; 2011-ben a legalacsonyabb, 0,9 százalék. Úgy tűnik, itt valami az áthárítás területén mégsem sikerült.

Megnéztem akkor az előző öt év inflációs adatait. Hogyha minden különadó áthárítása úgymond ennyire sikerült, ahogy önök állították: 2007-ben a legmagasabb az infláció, 8 százalék, 2008-ban 6,1 százalék, 2009-ben 4,2, 2010-ben 4,9, és milyen érdekes, 2011-ben a legalacsonyabb, 3,9 százalék. (Gőgös Zoltán: Mennyi lesz most? - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Milyen érdekes!)

Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az áthárításra vonatkozó érveik, amiket olyan sokszor hallottunk már kettő esztendővel ezelőtt, nem túlságosan sikeresek, legalábbis a tények és a számok nem ezeket támasztják alá. A másik oldalról szeretném leszögezni: a mi meggyőződésünk szerint ez egy olyan típusú adóteher, ami egyébként egy olyan céges területre kerül kivetésre, ahol viszonylag élénk a fogyasztói verseny. Nekünk érdekünkben is áll, hogy e téren legyen fogyasztói verseny.

(14.30)

Ennélfogva mi azt gondoljuk, hogy az a helyes irány, ha ezeket az adóterheket nem a fogyasztók viselik, hanem a cégek viselik. Pontosan ebben különbözünk egyébként a szocialistáktól ezen a téren, hiszen önök négy esztendőn keresztül folytattak olyan adópolitikát, amikor a cégek helyett minden alkalommal rendszerint a magánembereket terhelték meg különféle adóterhekkel.

Tisztelt képviselőtársaim, én egy kicsit érdekesnek tartom azt, hogy amikor szocialistákat hallgatok és jobbikos képviselőtársaimat, akkor olyan, mintha két különféle adóteherről vagy két külön adótörvényről beszélnénk itt, a tisztelt Házban. Tegyük világossá: ez az adótörvény, amely önök elé került, nem a magánfogyasztót terheli; fogyasztási típusú adó, de a cég az adóalanya.

És, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy ennek a vitának a lefolytatása gyakorlatilag majdnem teljesen mindegy, hogy milyen időpontban történik, hiszen mégis a bizottsági üléseken már a legtöbb érvanyag ütközött egymással, és természetesen megvan a módja annak, hogy akár a mai napon egy kicsit hamarabb is elkezdődjön, például a médiatörvény időszakában a mi frakciónk biztosan nem kívánja a teljes időkeretét kihasználni, ily módon az időbecsléseket egy kicsit túlzónak tartom. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Az én meggyőződésem szerint az a rendelkezésre álló időkeret, ami minden képviselőcsoportnak megvan, alkalmas arra, hogy egyébként az érveit a vitában mindenki elmondhassa, a módosító indítványait pedig benyújthassa.

Forrás: parlament.hu