DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Itt a 20. pontról van a vita. Szeretném elmondani, hogy magánál az egész módosító csomagnál a szocialista képviselők 12 módosítót adtak be ehhez az előterjesztéshez. Azt gondolom, számos olyan módosítónk van, amely pontosító kíván lenni, és pont azt kívánja segíteni, hogy olyan bevezetési határidők legyenek, amelyeket meg lehet valósítani, tanulva az előző időszak ellentmondásaiból.

Ráadásul úgy gondolom, hogy maga ez az előterjesztés arra is rávilágít, hogy számos olyan pontja van, amit nem törvényben kívánnak önök szabályozni, hanem különböző utasításokban, rendeletekben. Ezzel alapvetően az a probléma, hogy nincs megvitatva az érintettekkel, és mint ahogy már az előző vitában is szóba került, gyakorlatilag ez a megvalósítást nagymértékben nehezíti, ráadásul az elmúlt két esztendőben bemutatták azt, hogy amit önök elhatároznak, azt sem tudják teljesíteni.

Az egyik a szakmai vizsgakövetelmények, amit említettem, időben nem tudták bevezetni, amit maguknak meghatároztak, tehát 2011 augusztusában hozták nyilvánosságra. Erre mondom én azt: ha egy ilyen dolgot abban az esztendőben, mert egy ilyen volt, nem tudtak határidőre megoldani, a kérdésem az, hogy most, amikor rendkívül sok intézkedéssorozatról van szó a következő hónapokban, sőt, a következő két esztendőben, ezeket hogy tudják megvalósítani? Látszik, Kara úr pontjaiból ki is derül, hogy ebben bizonytalanok, mert olyan mozgásteret adnak maguknak, hogy ha megvalósul, akkor így lesz, ha nem valósul meg, úgy lesz. Ebből viszont az következik, hogy párhuzamos intézkedések vannak, és gyakorlatilag az érintettek megannyi bizonytalansággal vannak tele. Ez szerintem rendkívül nagy probléma.

De az alapvető probléma mégiscsak az, hogy a képzés tartalma kapcsán számos olyan intézkedés született, amit önök még tovább szigorítottak most a 2011-es módosításhoz képest. Mert szeretném azért az önök figyelmébe ajánlani - nem tudom, vették-e a fáradságot -, hogy össze kellene hasonlítani a '93-as szakképzési törvényt; össze kellene hasonlítani a 2011. decemberit, és össze kellene hasonlítani a mostani a módosítót, a 2012-est. Mit lehet ebben tapasztalni? Azt lehet tapasztalni, hogy már most a 2011. decemberi lényegesen szűkített feladatkört határoz meg, mint a '93-as.

'93-ban még az volt az elv - az Antall-kormány időszakában vagyunk, amikor öt párt megegyezett abban, valamennyi parlamenti párt -, hogy azért mégiscsak jobb akkor, ha a diák több időt tölt az iskola padjaiban. Most pedig azt mondjuk, hogy kevesebbet töltsön a diák az iskolapadban, ami szerintem nagyon sok gondot, nagyon sok problémát vet föl. Gyakorlatilag az ingerszegény gyerekekkel, a problémás gyerekekkel nem kívánnak foglalkozni. A tankötelezettségi korhatár leszállítása 16 évre azt jelenti, hogy az állam azt mondja: kérem szépen, nem foglalkozunk veled 16 év után. Ráadásul tudják, mi ezzel a baj? A baj ott van, hogy a 16 éves kimenet nem kapcsolódik egy képzési szakaszhoz sem, mert ha 17 év lenne, akkor érteném, mert ott is befejeződik egy képzés. A 18 évet már értettük. Gyakorlatilag ez így egy jelentős visszalépés, különösképp annak a fényében, hogy gyakorlatilag az alapozó képzéssel gondok vannak.

Akkor, amikor önök duális képzésről beszélnek, ez sincs kivitatva, a duális képzés, mert azért szeretném elmondani, hogy érdemes lenne összehasonlítani a német sajátosságokat meg a magyar sajátosságokat. Egy az egyben ezt nem lehet megvalósítani, mert ráadásul a németeknél úgy történik, hogy a cég keres iskolát, nálunk pedig az iskola keres céget. Ugye, ez egy alapvető különbség. Gyakorlatilag ebből következően számos probléma van. Bár nem tudom, figyelték-e, jó egy héttel ezelőtt megjelentek a híradások, hogy Németországban is komoly gondok vannak, ott úgy fogalmaztak: az iparitanuló-képzéssel, nálunk ez egy korábbi szóhasználat, mert hiányoznak ezek a fiatalok, és kevesen mennek ide.

Nem véletlenül hoztam szóba az egyik hozzászólás kapcsán, hogy a képzettség csupán egy dolog. Nem véletlenül nem találunk szakmunkásokat különböző területekre, mert a megbecsültség hiányzik. Ezt az elemzést is el kellene végezni, ráadásul meg kellene nézni a munkakörülményeket, a mobilitás kérdését, és meg kellene nézni, hogy mi van Magyarországon azzal az 1,8 millió emberrel, akik közül mondjuk, körülbelül 1,3 millió ember van a munkaerőpiacon. Sokan, akik nincsenek ott, most álláskeresők, és azon felül is van jó néhány százezer, akik pedig elvesztek a rendszerben. Ezt a részét is meg kellene nézni, ezeket az elemzéseket is el kellene végezni, amikor döntéseket hozunk.

Ezért tartom nagyon nagy gondnak, hogy itt kapkodás van, bizalomhiány van, bizalmatlanság van, és gyakorlatilag azt a sokszínű, rugalmas, átjárható, egymásra épülő szakképzést rúgták önök föl, egy leredukált szakképzési rendszert alakítottak ki. Ennek a veszélyei később jelentkeznek, mert ma rövid távon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), úgy gondolom, önöket a rövid távú érdekek vezetik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu