MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mi több módosító javaslatot is benyújtottunk Lendvai Ildikó és Lukács Zoltán képviselőnkkel, amelyek az ajánlás 1., 2., 5., 6., 7., 8. és 9. pontjait érintik. Ezeknek a módosító javaslatoknak a lényegi eleme nem más, mint az, hogy a tartalomszolgáltató, illetve a vele jogviszonyban lévő újságíró tanúvallomásra ne legyen kényszeríthető, és nem kell kiadni az informátor személyét semmilyen körülmények között. Magyarul: a mi módosító javaslatunk arra irányult, konzekvensen végigvinni annak a logikáját, hogy a tényfeltáró újságírás egyik legfontosabb és leglényegibb eleme az, hogy az informátor személyét nem kiadva, olyan információhoz lehessen jutni, amely mások számára okozhat olyan helyzetet, kellemetlenséget, akár a politika, akár a gazdaság szereplőinek, amelynek eredményeképpen az információt adó olyan retorzió alá eshet, amit ő természetesen nem kíván magának, viszont szeretné, hogy a visszásságok, a visszaélések és az ezzel kapcsolatos információk, dokumentumok a nyilvánosságon keresztül mindenki számára megismerhetők legyenek.

Természetesen a szerkesztői felelősség megvan abban, és ezt a törvény is tartalmazza, hogy a médiaszolgáltató, az újságíró mérlegeli azt, hogy ezeknek az információknak a birtokában nyilvánosságra hozza mindazt, amit hoz-e vagy sem. Nagyon sok esetet tudunk arról, hazait és külföldit egyaránt, amelyek felderítettek olyan eseteket, visszaéléseket, akár politikai típusúakat, akár gazdaságit, amelyek azáltal kerültek nyilvánosság elé és derült fény rájuk, hogy valamelyik sajtóorgánum, valamelyik médiaszolgáltató ezt közhírré tette, és ezt tehette úgy, hogy meg tudta védeni. Mindannyian emlékezünk a Watergate-botrányra Amerikában, amikor az úgynevezett "Mély Torok", amely titokban maradt, okozta azt, hogy egy amerikai elnöknek végül is le kellett mondania elnöki megbízatásáról, hiszen bebizonyosodott, hogy a kampány során olyan eszközöket, olyan eljárásokat, lehallgatásokat, s a többi, hajtott végre, amelyek eredményeképpen nem maradhatott tovább egyébként elnöki funkcióban. Tudunk olyan gazdasági esetekről is, akár hazaiakról is, amit a média megír folyamatosan, akár napjainkban is jól látható, hogy olyan gazdasági összefonódások vannak, olyanfajta hatalmi centrumok jönnek létre, olyanfajta hatalmi összefonódások a politika és a gazdaság között, amelyeket a tényfeltáró újságírás szisztematikus munkával, természetesen információk és informátorok birtokában hoz a nyilvánosság elé.

A sajtót és a sajtó képviselőit megilleti az a fajta védelem, amely védelem nélkül az oknyomozó újságírás lényegében lehetetlenné válna. Önök a javaslatba azt a garanciát kívánják betenni, hogy a bíróságok előtt, bírósági határozatra a három évet meghaladó vagy azon túli büntethetőséggel bíró bűncselekmények esetében, ha a bíró úgy dönt, akkor ki kell adni az informátor személyét. A Btk.-ban nagyon kevés olyan gazdasági bűncselekmény van, amelynek a büntethetőségi tétele három év alatti. Ha ezt a tételt így megtartjuk, és annak a mérlegelési tárgya, hogy az ügyészség indítványára a bíró, akit egyébként úgy jelölnek ki, ahogyan szeretnék, fogja mérlegelni, vagy azt mondja magában, hogy én úgy látom, másképp nem lehet beszerezni a tényeket, információkat, mint hogy fel kell fedni az információt adót, akkor bizony nagyon sokan azt fogják mondani, hogy ennek nem fogják kitenni magukat, és így nagyon könnyen meg lehet akadályozni a megfélemlítés jegyében, és természetesen az egész törvényt átható öncenzúrázás jegyében, hogy a tények birtokában bemutatható visszásságok, visszaélések, bűncselekmények ne derüljenek ki, ne derüljön rájuk fény.

A sajtónak nagyon erős kontrollszerepe van minden normális demokráciában, mind a politikai, mind a gazdasági hatalom fölött egy nagyon erős kontrollfunkciót kell hogy betöltsön, és teljes védelemmel kellene ellátni az informátorokat is, pontosabban azokat a szerkesztőségeket, újságírókat, akik védik ezt az informátort. Természetesen a jog ismeri azokat a szabályokat, azokat a különleges szabályokat, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy nem kell például terhelő tanúvallomást tenni családtagokra, hozzátartozókra vagy önmagunkra, hiszen tudjuk, hogy ennek mi az oka, több évszázados, több évezredes hagyománya és eljárása van ennek, amelyet mindannyian elfogadtunk és tudjuk. Mindannyian pontosan tudjuk azt, hogy például - és ezt természetesen így kezeljük, ez így is van rendjén - a gyónási titok egy olyan titok, amelyet meg kell őriznie annak, aki ennek a birtokosa, és akármennyire is úgy gondolják, hogy mondjuk, egy bűnözőről vagy egy bűncselekményt elkövetőről vagy annak tanújáról sok mindent tudhat, és persze ezt az információt fel is fedheti, vagy pontosabban ezt az információt kérhetné a bíróság, mert másképp nem jut hozzá.

A következő felszólalásomban folytatnám a gondolatmenetet, tisztelt elnök úr. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu