TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szóban forgó ajánlási pont alapján csak látszólag közeledik a vita vége, elnök úr - ha ennyit hozzáfűzhetek a mondandójához -, mert nem feltétlenül két szón folyik a vita, mert ennek a mibenlétét mindenki érti, mindenki tudja, hogy a "legfeljebb" és a "legalább" között mi a különbség.

A vita egy filozófián folyik most, azon a filozófián, amelyet a nyilvánosság előtt elsőként Parragh László képviselt, a magyar vállalkozók egyik prominense, aki azt mondta, hogy a gyerek ne a mohácsi vésszel foglalkozzon, hanem tanuljon meg falazni. Ez egy életveszélyes filozófia, tisztelt képviselőtársaim. Nem csak azért életveszélyes, amit előttem már elmondtak képviselők, hogy a XXI. századhoz hozzátartoznak az ebben az értelemben is kiművelt emberfők, bár tudom, hogy ezek a gyerekek nem integrálszámítással és nem Shakespeare-szonettek olvasásával fogják a szabadidejüket tölteni. Azért is életveszélyes, mert kivonnak egy lehetőséget az ő kezükből, azt a lehetőséget, ami az önök által és miáltalunk is nagyon sokszor hangoztatott nemzeti kultúra magunkba szívásáról szól, képviselőtársaim. Miért akarják tőlük elvenni Aranyt meg Petőfit vagy akár Neumann Jánost? (Babák Mihály: Már megint!) Miért ne kelljen a gyereknek erről tudnia?

A dolog marha egyszerű egyébként: azt kell mondani, hogy egyharmad. És hogyha úgy gondolják, hogy ez a filozófia légből kapott, nem, a magyar vállalkozói kör - hadd dúsítsam ezzel a vitát - nagyon fogékony lenne az egyébként tudatlan, tanulatlan, önmaga érdekeit képviselni nem tudó, nem tájékozott, ezért olcsó munkaerőre. Ezt a filozófiát a magyar parlament véleményem szerint nem fogadhatja el.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu