DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. "Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy teríts le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, és szebbüljön a világ."

Tisztelt Ház! Az 1889-ben Székelyzsomboron született s 1953-ban Madridban, az emigrációban elhunyt székely írót és katolikus papot, az Erdélyi Helikon vezető munkatársát, a Jézusfaragó ember, az Isten igájában, az Uz Bence, Az én népen, a Madéfalvi veszedelem és a Néma küzdelem szerzőjét, a székely Homéroszt, Tamási Áron szimbolikus testvérét, Nyírő Józsefet idéztem. Korosztályom szerencsés és ritka tagjai igen hamar megismerhették a halinakötéses Nyírő-remekműveket, a többség előtt azonban indexre tették az 1940-ben Kós Károllyal együtt Corvin-lánccal kitüntetett, kiváló erdélyi írót.

Bizonyára nem véletlen, hogy az emigrációban elhunyt Nyírő József újratemetésére május 27-én, pünkösdvasárnapon kerül sor csak egy nappal később, mint amikor írótársa, Tamási Áron 1966. május 26-án elhunyt. Az ő búcsúztatásán az egri érsek ekképp zárta a búcsúzó imáját: "Testvérünk, Áron! Aki hivatásodban a dadogó Mózesed helyett szólhattál! Az irgalmas Jézus áldásával íme hazabocsátunk téged születésed földjére, ami bensőnkben a miénk is, hiszen ezen anyaföldnek mélyén, odafenn az égben, s az emberi szívek érező kamrájában nem léteznek országhatárok." S nem kis viszontagságok után, hisz Farkaslaka helyett a dél-erdélyi Lupénybe vitték először a hamvakat, június 10-én reggel ért csak be a koporsót szállító vagon Székelyudvarhelyre, ahonnan autóval vitték a drága hamvakat Farkaslakára Ülke, Szenttamás, Szentlélek iskolásainak mezei margarétákkal telehintett útján. Most már évtizedek óta zarándokhely Tamási Áron sírja, mert Sütő András szavaival: "úgy végrendelkezett, hogy Farkaslakára hozassék, a szülőföldre: esőtartónak. Fejünk fölé emelhető szellemi örökségnek a lét zivataraiban."

Nyírő József újratemetésekor eszünkbe kell hogy jussanak a Kós Károly 1977-ben történt temetésén elhangzott búcsúztató szavak: "A férfiú, akit ide kikísértünk, ezt a helyet, a temetőt soha nem tartotta az enyészet, a semmivé válás birodalmának. Históriai ihletettséggel fedezte fel, hogy pompás fekvésű cintermeink, temetőink mind megannyi őrhelyei az életnek. Őrálló helyek, ahonnan dolgos múltú ősöktől munkálkodó életre és helytállásra nyer intelmet a maradék." És valóban: az erdélyi magyarság számára a házsongárdi temető, Dzsida és Reményik sírja, a gyulafehérvári székesegyházban nyugvó Márton Áron püspök síremléke a magyarság megmaradásának örök szimbólumai. Ha pedig körbetekintünk a történelmi Magyarországon, tudomásul kell vennünk, hogy a trianoni békeszerződéssel igazságtalanul darabjaira szétszakított nemzetünk nagyjai jelenlegi országhatárainkon kívül nyugszanak. Gondoljunk csak II. Rákóczi Ferenc fejedelmünkre, aki a kassai Szent Erzsébet dombban nyugszik, Thököly Imrére, akit ugyancsak 1906-ban Késmárkon temettünk el, Andrássy Gyula miniszterelnök Tőketerebesen, a mai Szlovákiában nyugszik, de Balassi Bálint is a régi Felvidéken van elhelyezve.

Tisztelt Ház! A székelyek és minden magyar régi vágya, hogy az emigrációban elhunyt kiválóságaink hosszú évtizedek után anyaföldben nyugodhassanak. Ennek a nemes és igaz kezdeményezésnek lesz pünkösd vasárnapján Székelyudvarhelyen a betetőzése, amikor a Boldogasszony zarándokvonat a máriaradnai megállás után Gyergyószentmiklósra érkezik. A szerelvény május 25-én elmegy a Gyimesekbe, ahol a zarándokok együtt imádkoznak a gyimesi csángók keresztaljával. Pünkösd szombatján Nyírő József hamvai Csíkszeredán lesznek, majd másnap a Hargitán át Székelyudvarhelyre érkeznek. Itt, Székely Mózes, erdélyi fejedelmünk szülőhelyén kerül sor a régen várt újratemetésre.

A napokban megjelent riasztó hírek számunkra értelmezhetetlenek, és a XXI. századi művelt Európában megengedhetetlenek. Ezzel kapcsolatosan bizonyára mindenki emlékszik, hogy a Ceauşescu-diktatúra idején, 1977-ben mindenfajta tiltakozás ellenére a kolozsvári és a kalotaszegi magyarság ezrei vettek búcsút a házsongárdi temetőben Kós Károlytól. Másnap a lányát a román titkosszolgálat egyik vezetője kérdőre vonva megkérdezte: ki rendezte a temetést. A válasz ez volt: a halott. Feltételezem, hogy Romániában, a művelt Romániában is ismerik és tanítják Szophoklész Antigonéját, ahol Kreón, a kegyetlen, önfejű király nem engedi eltemetni a harc közben elesett ellenfelét, Antigoné fivérét. Antigoné azonban a halálbüntetéssel is dacolva eltemeti testvérét, és Kreón hatalma végül összeomlik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

A halottakat el kell temetni, ezt követeli meg az emberi tisztesség és a történelmi igazság. Nekünk, magyaroknak pedig drága halottaink vannak, akiknek neve nem számadat, hanem a csillagok a föld alatti égen. Meggyőződésem, hogy bármi is történik a következő napokban, Nyírő Józsefnek mi, magyarok és székelyek pünkösd vasárnapján megadjuk a végtisztességet, és eltemetjük abba a földbe, amelyből vétetett. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu