DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította.

Május utolsó vasárnapján megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottak az ország számos pontján. Így tisztelegtek a magyar hősök előtt, akik az Árpád-kortól kezdve a tatárjárás, a törökdúlás, a forradalmak és a szabadságharcok, valamint az első és a második világháború, illetve a szovjet megszállás idején a szabadságért küzdöttek és védték a nemzetet a külső ellenségtől.

(9.40)

A tavaly elfogadott és az idén január 1-jén hatályba lépett alaptörvényünk nemzeti hitvallásában 1945 óta először végre megfogalmazhattuk, hogy büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Ebben az új alaptörvényben végre leszögeztük, hogy kiállunk azon alapvető értékek mellett, amelyeknek követése őseinket naggyá és hőssé tette. Ilyen alapvető értékünk az emberi méltóság tisztelete, az élet feltétlen védelme, a diktatúrák elutasítása és a magyar nemzet határokon átívelő egysége. A mai, igencsak rohanó világunkban különösen fontos, hogy néha megálljunk egy pillanatra, és elhelyezzük magunkat a minket körülvevő világban. A jövő építése ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a múlt irányát folytatjuk, olyan alapokra építünk, amelyek örök értékeket képviselnek.

Cicero mondta ki a többnyire rövidítve ismert bölcsességet: Azaz a történelem az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a régi idők hírnöke. Különös üzenete volt annak, hogy ez a nap idén egybeesett a pünkösd vasárnapjával, amikor a keresztények szerte a világon a Szentlélek eljövetelét ünnepelték - a Szentlélekét, aki arra hivatott, hogy erőt adjon a megpróbáltatások idején, megvilágosítson a kétségek között, és kitartásra serkentsen a hivatásunk teljesítése során. A hőssé válás jelen korunkban minden ellenkező nyomás ellenére szükséges és kívánatos, de nem könnyű, ugyanis a modern világ már nemcsak a szentség utáni vágyat tette nevetségessé, hanem a hősiesség erényét is.

A hősök napja azonban fel akar rázni bennünket: nem olvadhatunk bele a "minden mindegy" önfeladó gondolatába, és nem bújhatunk az "úgysem rajtam múlik" hamis jelszava mögé, nem hallgathatunk azokra a szirénhangokra, amelyek nemzeti létünk feladására akarnak kényszeríteni minket. Erőseknek és következeteseknek kell lennünk ma nekünk is; váljunk hősökké mi is a jelen kor Magyarországán, ahogy magyar hőssé vált a maga csendes kitartásában és hűségében az a Nyirő József is, akit ezért holtában is meghurcolnak, akadályozva újratemetését szülőföldjén, Székelyföldön.

Hőssé az válik, aki kiáll az örök és igaz értékek mellett, és a napi cselekvésekben megéli őket. A napi cselekvés hősei azok, akik a béke jobbját tudják nyújtani az ellenük fordulóknak; akik a legnehezebb helyzetekben is embertársaik javát akarják; akik hivatásos vagy önkéntes szolgálatot vállalva ma is meg akarják élni a katona tisztességét, önfeladását, bátorságát és hazaszeretetét; akik vállalják, hogy a nehezebb körülmények között is a gyermekek sokaságának felnevelését a haza javára megteszik. Köszönet nékik. Az ilyen hősökre ma is nagy szükség van, amikor hazánk sorsfordító éveket, hónapokat él át egy jobb, békésebb jövő reményében. Ehhez van szükségünk természetfeletti segítségre is, hiszen a történelem ura nem hagy minket magunkra, amikor nehézségek elé állít. Ezt kérte a magyar nemzet Csíksomlyón is, hiszen nehézség akad bőven, ezt mindnyájan tapasztalhattuk.

Tisztelt Ház! A magyar hősök emléknapja hazafias érzelmeink egyik igen fontos forrása. Segít abban, hogy meg tudjuk találni hiteles és értékes példaképeinket, nemzetünk és hazánk vagy éppen családunk nagyjai között, akiket talán nemcsak vágyainkban, hanem tevőlegesen is követni tudunk. Vagyis - Széchenyi grófot idézve - merjünk nagyok lenni.

Engedjenek meg még egy idézetet a beszédem végére Eötvös József Mohács című verséből: "E földet hősök vére áztatá, / Azért küld Isten ily áldást reá; / Mert szent határ az s puszta nem lehet, / Hol honfiszív honáért vérezett.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu