DR. KOLBER ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Érdekes törvényjavaslat fekszik a Ház előtt. Pár héttel ezelőtt már kézhez kaptuk ennek az első verzióját, aztán ezt visszavonták, majd ismét beterjesztették, majd Hadházy képviselő úr az adótörvények előterjesztőjét is megszégyenítő részletességű expozéval vezette fel ezt a törvényjavaslatot. Nincs ebben semmi kritika Hadházy úr felé, inkább az adótörvények vitáját akartam ezzel kritizálni. Na, szóval egy alapos elővezetéssel tárta elénk ezt a törvényt, már-már csak a metszéspontok felsorolása hiányzott az expozéból és a vitából.

Azt gondolom, az eddigi hozzászólások is indokolttá teszik, hogy válasszunk. Válasszunk abban, hogy milyen megközelítéssel fogjuk eldönteni ezt a kérdést, vitatjuk meg ezt a kérdést. Az egyik megközelítési lehetőséget Becsó Zsolt képviselő úr választotta, amit nevezhetnék egy érzelmi megközelítésnek, duzzadt az erőtől, az érzelemtől, a sportszeretettől a megközelítése.

Teljesen egyetértek azzal, hogy Nógrád megyében ritka a szalagátvágás, különösen az elmúlt két évben - ha volt is az elmúlt két esztendőben, azok olyan fejlesztések voltak, amelyeket korábban még az Új Magyarország fejlesztési terv idején indítottak -, és hogy szükség lenne még több szalagátvágásra, még több beruházásra, mert az növekedést jelentene, munkahelyteremtést jelentene, a szociális és életkörülmények javítását jelentené. Nyilvánvaló, hogy ez aztán összefügg majd azzal a kérdéssel, hogy ha van is egy kis pénze ennek az országnak, akkor azt mire fordítsuk, merthogy az európai uniós fejlesztések lelassulásának, leállásának egyik oka, azt gondolom, a finanszírozási problémák kérdése. Aztán ez az érzelmi megközelítés, hát, már-már könnyezett az ember, amikor párhuzamot vont az ifjúság útja és a létesítmény megvalósítása körül. Említette, hogy az elmúlt években itt a fiatalokat külföldre küldték. Ez egy nagyon tetszetős mondat a mai kormánypártok részéről. Tudjuk, hogy onnét ered. Viszont az pedig ténykérdés, hogy éppen ezekben az években hagyták, hagyják el nagy számban fiatalok Magyarországot, és ami probléma, hogy nem úgy mennek el, hogy elmegyek, tapasztalatot szerzek, pénzt szerzek, és majd visszajövök, hanem sajnálatosan sokan úgy mennek el, hogy nem akarnak visszajönni. Azt gondolom, hogy ez viszont az önök politikájának a következménye.

Nyilvánvaló, hogy a sport szeretetére való apellálás helyes. Szép dolog a sport, nagyon sokan kedvelik, kedveljük a sportot, annak különböző ágazatait, azonban ha egy Országgyűlésnek, egy kormányzatnak, egy politikusnak, egy államférfinak választania kell különböző kérdések közül, akkor én bizony nem az érzelmi, hanem inkább a racionális megközelítést választanám, különösen egy ilyen időszakban, mint most, amikor válság van, amikor az ország gazdaságában nagy gondok vannak, amikor az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, és folytathatnám, az önkormányzat területén komoly gondok vannak, ebben az esetben bizony én ezeket tenném első helyre, vagy a sporton belül is differenciálnék, mert erre azért van lehetőség.

Ne feledjük el, hogy egy jó évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt önök akkor arra hivatkoztak, hogy a mindennapos testnevelés az egyik legfontosabb dolog. Hát kérdezem én, hogy hol valósították meg a mindennapos testnevelést, megvalósították-e annak a feltételeit, a technikai - épület, sporteszköz szempontjából -, vagy éppen a személyi feltételeit bevezették-e, beillesztették-e ezt így a tanrendbe. Vagy aztán ott van a tömegsport, az emberek tömegeit érintő széles körű sportolás, amely az egészség megőrzését inkább szükségessé tenné.

Én ezt a törvényt úgy nevezném, hogy lex stadion. Azért lex stadion, mert már a preambulumában is az ország gazdaságának és turizmusának az élénkítését tűzi ki célul, de mindenfajta hatástanulmányt mellőz ez a törvény. Nyilván a sportnak vannak, lehetnek turisztikai és szoros gazdasági kapcsolatai, vannak is, de itt, e helyütt ezt önök nem építették fel, nem elemezték, és nem mutatták be megnyugtatóan itt a parlamentben, hogy ez megvalósítható lenne.

Elhangzott, hogy 1 milliárd forint van az előkészítése. Pár órával ezelőtt meg arról beszéltünk, hogy az egyik fontos célunk az lenne, hogy elkerüljük az adófizetést, és ennek a módszere, lehetséges eszköze a takarékosság. Miközben itt most egy körülbelül 60 milliárdos projektről beszélünk, hogy pontosan mekkora az összeg, azt ugye senki nem tudja, mindeközben a házőrségre 2-3 milliárdot költenek, a Kossuth térre 10-15 milliárdot, több milliárdot a TEK-re, a nemzetközi együttműködési rendszer keretében véleménynyilvánításra 1-2 milliárdot, aztán ott van a debreceni stadion, itt van most ez az olimpiai központnak nevezett stadionkomplexum, de ott van a MOL több száz milliárdja vagy éppen a Rába 150 milliárdja. Ha mindezt összerakjuk, akkor ezek súlyos 10 és 100 milliárd forintot jelentenek, miközben az ország teherbíró képessége alacsony. Joggal vetheti fel a kérdést, hogy most kell-e megvalósítani ezt a stadiont. Abban nyilvánvaló, hogy többségi vélemény van, hogy helyes, jó, ha van egy ilyen, a fővárosban kiépült reprezentatív, sok embert befogadó, sok hazai és nemzetközi színvonalas sportrendezvényre alkalmas létesítmény, de kérdés, hogy ennek most van-e itt az ideje, akkor, amikor egyébként a sport területén is a különböző sportágak napi működési gondokkal és napi működési problémákkal küszködnek.

Ennek a törvénynek a különlegessége az, hogy a hatályos normál szabályok alól kiveszi ezt a beruházást. Nos, ez a kivételezettség meglehetősen fura. Fura úgy is, mint egy jogalkotási termék, mert innét kezdve azt gondolom, hogy a vagyoni jogszabályoknak igazából nincs, nem lehet tekintélye. Ha egy ilyen kérdésben el lehet tekinteni az építménymagasságtól, a tűzvédelmi szabályoktól, el lehet tekinteni különböző szakjogszabályokban meghatározott követelményektől, el lehet tekinteni a parkolómérettől, illetve ezek kiépítésétől és még sok minden mástól, akkor minden egyes más beruházás esetében ugyanezt megteszi a kormánytöbbség.

Nyilvánvalóan a mindennapok során, ha egy szabály betartása majd nehézségekbe ütközik, akkor elsődlegesen az a kérdés fog felmerülni az önök részéről, hogy na de hát nem lehetne-e kikerülni ezeket a szabályokat, például egy törvény alkotásával. Az a gyanúm, hogy ha önöknek ez kedvez, akkor bizony ezt az utat fogják választani, és alkotni fognak egy olyan törvényt, amely a szabályoktól eltekint. Azt gondolom, hogy ez ilyen szempontból, a jogbiztonság szempontjából, a jogtisztelet szempontjából, a törvényesség, a jogszabályok szilárdsága szempontjából sem helyes út, ha nem az történik, hogy a jogszabályokat bizony betartani kell, nem pedig azon mesterkedni, hogy hogyan és miképpen lehet megvalósítani.

Azt gondolom, és a Demokratikus Koalíció képviselői azt gondolják, hogy itt tulajdonképpen egy presztízsberuházásról van szó, amelyet - jól tudjuk - nyilvánvalóan Orbán Viktor miniszterelnök döntött el, akinek szívügye a sport.

(15.10)

Ez nyilván bizonyos értelemben tiszteletre méltó, ha valaki szereti a sportot, de az már kevésbé, hogy bizonyos sportágakat preferál, és mindez milyen módon történik. Említettük itt a különböző utánpótlási iskolákat vagy éppen az állami források felhasználásával megvalósuló sportberuházásokat akár Debrecenben, akár most itt, vagy éppen más sportágak hátrányára történt kivételezettséget.

Egy szó mint száz, a Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy helytelen az a megközelítés, ami ebből a törvényből most tükröződik, hogy a szabályok alól durva kivételeket és eltéréseket kívánnak tenni, noha egy ilyen stadionépítés nyilván egy fontos és jelentős beruházás, mégsem tekinthető olyan stratégiai vagy éppen nemzetbiztonsági szempontból fontos létesítménynek, ami indokolttá teheti azt, hogy ezek alól a szabályok alól kivételes eljárást vezessenek be.

Mindezek alapján azt gondoljuk, hogy ez helytelen, és a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot nem támogatja. Köszönöm szépen. (Tukacs István tapsol.)

Forrás: parlament.hu