PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ez az a törvényjavaslat, amely elég kalandos sorsú volt az elmúlt időszakban, hiszen május 12-én kaptunk értesítést arról, hogy május 14-én délelőtt tárgyalja a bizottság; 14-én, egy órával a bizottsági ülés előtt még nem lett benyújtva, csak a címe volt meg; majd benyújtották, tárgyalási szünetet kértünk, azt húsz perc keretben meg is adták, amely alatt természetesen nem lehetett alaposan áttanulmányozni. Majd valószínűleg másnapra, az ülésnap általános vitát megkezdő napirendjének elejére visszavonták az egészet, mert rájöttek ők is, hogy előkészítetlen, kapkodó volt az egész törvénytervezet. Magyarosan azt lehet mondani, hogy nagyon összekapkodva lett összehozva. Na, aztán felderült az ég, május 21-én újabb törvényjavaslatot nyújtott be a kormányzó párt két képviselője. Így tehát az újabb törvényjavaslatról lehet véleményt mondani.

Azt tapasztaljuk, hogy valószínűleg odaadták az államtitkárságnak, mert ez egy sokkal alaposabb, korrektebb, előkészítettebb törvényjavaslat lett, már ami a szövegezését illeti. És nem lehet egy szavunk sem, mert még hozzácsatolták a beruházási terület határpontjainak egységes országos vetületi rendszerben megadott koordinátáit is, amelyről én most nem szólnék, hogy a 6. pontban a 654244.61 vagy a 239955.45-ös X és Y koordináták szerint mi a véleményünk, mert azt gondolom, hogy nem ez a parlamenti képviselők feladata, de ilyen aprólékos módon, mintegy negyven pontban még ezek a koordináták is fel vannak sorolva. És természetesen térkép is van a törvényjavaslathoz.

De mi a helyzet egyébként a törvényjavaslattal magával? Azt gondolom, azt senki nem vonja kétségbe, amit a beterjesztők az indoklásukban is elmondtak, hogy valóban, Magyarországnak szüksége van egy ilyen nagy befogadóképességű stadionra; biztos, hogy a sportolókat is inspirálná, a sportversenyekre járó drukkereket is, és természetesen mindazokat, akik külföldről Magyarországra érkeznek.

És az is igaz, hogy nagyon hosszú története van már a Puskás Stadion, illetve a Népstadion intézményei felújításáról, korszerűsítéséről szóló történetnek. És ebben csak pontosítanám Hadházy Sándor képviselő úr memóriáját, ha nem haragszik meg érte, abban a tekintetben, hogy nem Gyurcsány Ferenc beszélt erről először, hanem Deutsch Tamásnak hívták ezt a sportminisztert, és ő a Fidesz-kormány sportminisztere volt. Nem a labdadobálás miatt mondom - hogy stílszerű legyek -, csak a pontosság kedvéért, hiszen ez a történt, amely tényleg kalandos, úgy kezdődött, hogy 1998-ban 8 milliárd fordítódott már az atlétikai Európa-bajnokságra, majd utána Deutsch Tamás nyilatkozott először arról, hogy 2002 végére megépül az új Népstadion. Való igaz, utána a következő kormány sem készítette el, tehát ez így igaz, ahogy említette. És aztán még ebben a ciklusban is újabb és újabb tervek készítődtek, tehát 2011 januárjában új aréna a régi belsejébe; júniusban mondták, hogy októberben már bontunk; augusztusban már búcsúmérkőzésről volt szó; szeptemberben aztán kiderült, hogy korai volt a búcsú. Október 3-ára - ez 2011 - kiderült, hogy a 2012-es költségvetésben nincs a Puskás Stadionra egy fillér sem. Október 4-én ezt Kósa képviselőtársunk, a Fidesz alelnöke azzal indokolta, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni. Október 24-én még kormányzati szinten nem volt döntés. November 3-án: mégis van 40 milliárd a Puskásra a 2013-as költségvetésben. És november 4-én: összesen 65,8 milliárdos költséggel megvalósul majd a rekonstrukció és mindazok a fejlesztések, amelyről képviselőtársaim szóltak. Így tehát ebből a szempontból valóban időszerű volt, hogy be kellett nyújtani egy törvényjavaslatot is, amely a budapesti Istvánmező rehabilitációs programjának, kiemelten a Budapesti Olimpiai Központ integrált rekonstrukciójának gyors és zökkenőmentes megvalósításához szükséges szabályok megállapítására tesz javaslatot.

Eddig tulajdonképpen rendben is van, és örülhetünk is neki, hogy végül megszületett egy törvényjavaslat, de mit is tesz ez a törvényjavaslat? A törvényjavaslat az egyes engedélyezési eljárások szabályainak rugalmas alkalmazását kívánja elősegíteni. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat több pontja is kivonná ezt a projektet az általános szabályok alól, egyebek mellett az önkormányzatok tulajdonában lévő vagyon tulajdonjogát az állam javára - versenyeztetés mellőzésével - átruházhatja, és a beruházással kapcsolatban nem kell alkalmazni a kulturális örökség védelméről és az azzal összefüggő többi jogszabályt és rendelkezést sem. Innentől kezdve, azt gondolom, hogy aggályos egy kicsit ez a törvénytervezet. Bár igaz, hogy a deklaráció az, hogy a Budapesti Olimpiai Központ integrált rekonstrukciója érdekében az általános eljárási szabályoktól eltérő szabályokat állapítson meg a gyors és zökkenőmentes megvalósítás érdekében, de azt kell mondjam, ha ezzel a céllal egyet is értünk, azok a területek, amelyeket bevettek a törvényjavaslatba, az jogállami keretek között eléggé szokatlan lenne, ha ilyen módon valósulhatna meg. Hadd mondjak néhány példát. Az egyik: a javaslat mentesíti a beruházót több engedélyezési feltétel alól - mint ahogy említettem -, például a beruházással kapcsolatban nem kell alkalmazni a kulturális örökség védelméről szóló törvényt és az azzal összefüggő hatósági eljárási szabályokat sem. Így tehát a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény alapelveit is sérti, a kulturális örökség védelme pedig olyan alapelv, amit a nemzetközi jog elismer, fontosnak tart; az Egyesült Nemzetek oktatási, tudományos és kulturális szervezete általános konferenciájának ülésszakán, '72 novemberében elfogadta a világörökségi egyezményt, amelyhez egyébként hazánk is csatlakozott, hiszen büszkén szóltunk erről ellenzéki és kormánypárti oldalról itt egyaránt a parlamentben, meg is alkottuk a világörökségi törvényt, és ez az egyezmény, amely az egyetemes értékű kulturális javakra vonatkozik, jól meghatározza az állam szerepét a kulturális javak védelme területén, és 187 állam ratifikálta. Ugyanakkor ezzel az egyezménnyel és a törvénnyel, tehát a kulturális örökség védelméről szóló törvénnyel is ellentétben ez a javaslat azt mondja ki, hogy "az érintett beruházás során a nemzetközi egyezménybe és a nemzeti jogszabályba foglalt alapelvtől el kell térni azért, hogy a beruházás zökkenőmentes legyen".

(14.40)

Ezt, azt gondolom, több mint aggályosnak tartjuk, és ha még azt mondanám, hogy a törvénytervezet alkotóinak figyelme még arra is kiterjedt, nemcsak arra, hogy elénk tegyék a beruházási terület határpontjainak egységes országos vetületi rendszerben megadott koordinátáit, vagy 40 tételt, hanem még arra is, hogy törvény jöjjön létre; ez a törvénytervezet és elfogadása esetén majd a törvény rögzíti a maximális építménymagasságot és az épület legmagasabb pontját is. Ez egyébként hatáskörelvonás, a mai jogszabályok ezt a települési önkormányzatok jogköréül szabják; és természetesen a törvénytervezet a parkolóméretezésről szóló kormányrendeletet is felülírja.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban, ha jó szándékúnak is tartjuk, mindenképpen aggályos ez a törvénymódosító javaslat. Ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy a biztonságos működés és az eseményekre kilátogató nézők, szurkolók védelmének érekében véleményünk szerint a tűzvédelemre vonatkozó szabályokat minden esetben be kell tartani, mindezek miatt mi elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy az erre vonatkozó szabályokat is felülírhatják más műszaki megoldások a terület rekonstrukciója során, amely érdekében egyébként majd módosító indítványt nyújtunk be. Azt gondolom, hogy ezek a példák is eléggé érzékletesek ahhoz, hogy a törvényjavaslat tartalmának aggályosságára felhívjam a figyelmet, még akkor is, ha természetesen bizonyára igaz az, hogy Magyarországnak - én is úgy gondolom - szüksége van mielőbb egy nemzetközi színvonalú sportcsarnokra.

A törvényjavaslat egyébként 8 paragrafusból áll, az 1. §-ban meghatározzák a hatályra vonatkozó rendelkezéseket, a beruházás területét határoló közterületet. A 2. §-t aggályosnak tartjuk, mert ez a szerkezeti egység a nemzeti vagyonról szóló törvénytől eltérően lehetővé teszi, hogy a beruházással érintett állami tulajdonú ingatlanon annak vagyonkezelője beruházási és felújítási tevékenységet végezzen, valamint a 3. és a 4. §-t is mindenképpen átgondolandónak tartjuk és javasoljuk az előterjesztők részére. Mi magunk is módosító indítványt nyújtunk be, hiszen a törvényjavaslatnak ez a két pontja a beruházást mentesíti több engedélyezési feltétel alól, nevesítve szépen sorban ezeket a feltételeket.

Egyébként az 5. § pedig a törvényjavaslatnak azon szerkezeti egysége, amely a nemzeti vagyonról szóló törvény rendelkezéseivel koherens módon lehetővé teszi - ahogy írja az előterjesztő - a Nemzeti Sportközpontok a beruházással létrejövő vagyon vagyonkezelőjeként való kijelölését, és törvényi szinten teremti meg a beruházáshoz kapcsolódó önkormányzati vagyon tulajdonjoga állam javára történő ingyenes átruházásának absztrakt jogi feltételeit. Ami természetesen - látjuk - a kormány részéről nem idegen, de azt gondolom, hogy mindenképpen át kell gondolni, hogy célszerű-e ilyen önkormányzati jogosítványokat elvonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Áttanulmányozva a törvénytervezetet, amelyet két fideszes képviselőtársunk nyújtott be, azt is hozzá kell tegyem, hogy a megvalósítással kapcsolatban rendkívül sok nyilatkozat hangzott el ez idáig is. Ugyanakkor nem látjuk a pénzügyi hátterét, hogy mikorra és milyen forrásból épül majd meg ez a sportfejlesztés, hiszen Hadházy képviselő úr ugyan mondta ezt az 1 milliárdot, de ez az költségvetésben nem szerepel, a jövő évi költségvetést pedig még nem láttuk, tehát nem tudjuk, hogy valójában mennyi pénzt szánnak majd erre. Ebben elhangzott 40 milliárd forint, 60 milliárd forint, legutóbb megint 40 milliárd forint. Érdemes lenne ezt tisztázni, mert ezt a részét mindenképpen tisztázatlannak tartjuk.

Azt is szeretném hangsúlyozni - és ez a második, amelyet hangsúlyoznék -, hogy olyan engedményeket biztosít például a tűzvédelem területén, amelyet aggályosnak tartunk nemcsak az építkezés, hanem a beruházás elkészülte után is.

A harmadik indokunk pedig az, amiért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, mert való igaz, demagógnak tűnik az, ha az ember azt mondja ma Magyarországon, hogy akkor, amikor az emberek 40 százaléka létminimum alatt él, és akkor, amikor egész nap arról vitáztunk itt a parlamentben, hogy milyen újabb adókat vetnek ki az emberekre - biztosítási adó, tranzakciós illeték, leánykori nevén a tranzakciós adó, az elmúlt héten a telefonadó -, akkor azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben bármennyire is szükséges egy ilyen sportkomplexum, mindenképpen át kellene gondolnia a kormánynak, hogy erre költse-e azt a nem tudni, hogy 65 vagy 40 milliárd forintot - vagy éppen mennyiben gondolkodnak -, vagy fontosabb az, hogy ezt most gondolja át. Ezt lehetőleg annak a lyuknak a betömésére fordítsa, amelyet az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadóval ütött a költségvetésen, és valahogy más formában, ne az emberekre terhelve próbálja beszedni ezt az összeget, mert tartok attól, hogy azok az emberek - lehet, hogy demagógiának tűnik, de ez a magyar valóság -, akiknek megélhetési gondjaik vannak, akik nem tudják a gyermekeiket iskoláztatni, akiknek csökkent a keresetük ebben az évben is, nem az új beruházásnak fognak örülni, hanem azt várnák el a kormánytól, hogy nagyobb figyelmet fordítson a mindennapi megélhetésükre - és ők vannak többen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu