VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Lefolytattunk itt már több törvényjavaslat kapcsán egy vitát. Akkor, amikor a Széll Kálmán 2.0 nevű akcióterv 600 milliárd forintos megszorításáról beszélünk, akkor fel kell tennünk azt a kérdést, amivel Nyikos képviselőtársam zárta a saját hozzászólását, hogy vajon az-e az egyetlen megoldás a költségvetés hiányának kiegyensúlyozására, hogy a kormány újabb és újabb adókat vet ki az egyre nehezebb helyzetbe kerülő lakosságra. Képviselőtársaim, van ezen kívül több más út is. Például az, hogy nem okoznak 400 milliárd forintos lyukat minden évben az adórendszerben azáltal, hogy bevezetik azt az egykulcsos adórendszert, ami a legmagasabb jövedelmű munkavállalókat kedvezményezi, az összes többi munkavállaló számára pedig hátrányokkal jár, jövedelemcsökkenést okoz számukra.

Gondoljunk csak bele, milyen adórendszer az, amely egy bruttó 94 ezer forintot kereső embert - ennyi egyébként jelenleg a minimálbér - sújt, ugyanis, ha megnézzük, hogy a 2010-es szinthez képest mennyit ér ez a bruttó 94 ezer forint: ehhez képest jelenleg 11 300 forinttal vihet kevesebbet haza az az ember, aki ennyit keres. Ehhez képest, aki ennek a többszörösét keresi, vagy milliós nagyságrendű fizetéshez jut, aki már eddig sem szűkölködött semmiben, mindent megvehetett, amit meg akart, az pedig akár több százezres vagy milliós többletjövedelmet érhet el ezzel az adórendszerrel. Tehát akkor, amikor azt látjuk, hogy ennek az igazságtalan, a szegényeket sújtó adórendszernek a lyukait, azt a 400 milliárd forintos lyukat megpróbálja úgy betömködni a kormány, hogy mindenkire ráhárítja ezeket az adókat, mindenkire ráterheli, akkor azt láthatjuk, hogy nem történik egyéb, mint hogy egy rendkívül igazságtalan társadalmi fordulat részesei vagyunk, újból és újból olyan törvényjavaslatok kerülnek elénk, amire az égvilágon semmi szükség nem lenne, ha a kormány által elkövetett gazdaságpolitikai hibákat nem kellene valahogy kompenzálni.

Ha megnézzük azt, hogy milyen a magyar közteherviselés rendszere, abszolút értékben hol tartanak a közterhek - elmondtuk már ezeket az adatokat, de újból és újból el kell mondanunk, hátha ráébred majd a kormány arra, hogy mit tesz -, ha megnézik például az összes OECD-országot, ez egy jóval tágabb közösséget jelent, mint az Európai Unió, ott tartunk, hogy az átlagjövedelmet terhelő adóelvonás Magyarországon a második-harmadik legmagasabb szinten áll az összes OECD-ország között. Ha megnézzük azt, hogy az árukat és szolgáltatásokat terhelő adók aránya - most is egy ilyet emelünk - hol áll jelenleg az OECD-országok között, akkor azt láthatjuk, hogy a harmadik legmagasabb adóterhelésről szépen Magyarország felkúszott a lista elejére: Magyarországon a legmagasabb az adóterhelés az árukat és szolgáltatásokat érintő adók arányában.

Ha képviselőtársaim belegondolnak abba, hogy ezeket tervezi most több lépésben emelni a kormány, az előző törvényjavaslat is egy újabb adóemelésről szólt, ez a mostani is egy újabb adóemelésről szól, látható, hogy az az irány, ahová haladunk, nem jó, különösen azért nem, mert nem látjuk, hogy az állam mit szeretne majd magával kezdeni a másik oldalon; miből lesz kevesebb az a pénz, amit az állam szükségletként magának beállít a költségvetésben; mitől fogunk mi jobban élni, magyarok, ha folyamatosan kivonjuk a gazdaságból a pénzt, ha eltűnik a kereslet. Akkor a cégek nem tudnak fejleszteni, a cégek egy ideig benyelik a veszteségeket, egy idő után pedig kompenzálni fogják, és igazodnak azokhoz a piaci folyamatokhoz, amit a kormány indított el, azaz elkezdenek létszámot csökkenteni. Tegnapi hír, hogy az építőiparon belül a cégek 27 százaléka létszámot szeretne csökkenteni; megjegyzem, egy olyan ágazat, ami eddig is a padlón volt, és az önök kormányzása alatt folyamatosan zuhan. Most ismét afelé haladunk, hogy megadóztatnak egy újabb szektort, ismét közterheket vetnek ki, amit majd természetesen ismét áthárítanak a lakosságra ugyanúgy, mint eddig. Az áthárítás ellen egyébként a kormány az égvilágon semmit nem tett eddig sem, és ezután sem fog. Nem is kerül be olyan törvényjavaslat vagy bármilyen intézkedés az Országgyűlés elé, ami ezt megakadályozná.

Tehát az a fajta fordulat, ami most Magyarországon lezajlik, egy öngerjesztő gazdaságpolitikai fordulat; egy öngerjesztő folyamatot indítottak el ezzel, ugyanis minél nagyobb adókat vet ki a kormány a gazdaságra, annál nagyobbak lesznek a gazdasági szervezetek terhei. Ezek a gazdasági szervezetek a nagy adóterhek miatt visszafogják a tevékenységüket, értelemszerűen a visszafogott tevékenység kevesebb adóbevételt eredményez, a költségvetés hiánya nőni fog, amit a kormány megpróbál majd úgy kompenzálni - mint ahogy eddig is tette az elmúlt években -, egy újabb lépésben újabb adókat tervez majd kivetni, illetve a meglévő adónemek arányát egyrészt növelni fogja, az adómértékeket pedig ezzel párhuzamosan szintén növeli fogja.

Nem történik egyéb, mint hogy létrejön egy öngerjesztő gazdasági folyamat, nem a termelést erősíti meg a kormány az iparban, a mezőgazdaságban, nem próbál ide külső jövedelmeket vonzani azáltal, hogy feléleszti a turisztikai ágazatot és egy kicsit megpróbálná fellendíteni. Nem, ez egy rendkívül destruktív út, amit jár a kormány, mert folyamatosan csak a kiadások visszafogásában tud gondolkodni akkor, amikor a költségvetés kétségtelenül meglévő problémáit megpróbálja kompenzálni. Ezzel tehát egy olyan káros folyamatot indít el, ami Magyarországot teljesen versenyképtelenné teszi a régión belül. Kicsi nyitott gazdaságnál nem lehet ezeket a lépéseket ilyen módon megtenni, hiszen annak nyilvánvaló következményei vannak.

Ha a következményeknél tartunk, képviselőtársaim, vessenek egy pillantást az aktuális negyedéves GDP-adatokra: másfél százalékos visszaesésbe hajszolta a kormány a magyar gazdaságot. Ennek a matolcsysta gazdaságpolitikának, a megszorításoknak, amit a szocialista kormányok után folytattak, sajnos, azt kell hogy mondjam, beérett a gyümölcse, sikerült válságot okozni Magyarországnak. Hogy így mit fogunk magunkkal kezdeni, és mi lesz azzal a négymillió létminimum alatt élő emberrel, aki Magyarországon jelenleg lakik, azt nem lehet tudni, ugyanis elindultunk egy latin-amerikai társadalmi modell felé, egy olyan modell felé, ami szociálisan érzéketlen kormányt mutat az embereknek, növekvő és óriási vagyoni különbségeket és egy olyan jövőt, amiben a 30 év alatti korosztály - a felmérések, a statisztikák szerint - a fele részben el szeretné hagyni Magyarországot, külföldi munkavállalást tervez.

Önök milyen magyar jövőt szeretnek akkor építeni, mi a tervük Magyarországgal, ha a 30 év alattiak fele külföldi munkavállalásban gondolkodik? Ki fogja összerakni a nyugdíjakra való pénzt? Ki fogja befizetni az adóbevételeket? Nyilvánvalóan nem erre fog sor kerülni, hanem majd az utolsó szépen lekapcsolja a villanyt. Mi ehhez a társadalom- és jövőképhez nem kívánunk asszisztálni. Ha a kormány ezen az úton szeretne továbbhaladni, akkor ígérem önöknek, hogy a Jobbik lesz a legkeményebb ellenzéke.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu