SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégeink! A külhoni anyaország és a világ bármely részére szakadt Nemzettestvéreink, akik figyelemmel kísérik munkánkat! A trianoni békediktátum aláírására emlékezik ma az Országgyűlés és az anyaország, a Kárpát-medence és a világ magyarsága. Torokszorító és szívszorongató érzés arra gondolni, hogy 92 évvel ezelőtt a bosszúvágy által hajtott hazug győztesek az egykoron jó szándékkal befogadott nemzetiségei által elárultatott honveszejtő és nemzetáruló vezetői által térdre kényszerített idegen hadaknak felelőtlenül kiszolgáltatott Magyarország területének 72 százalékát elcsatolták, közel 3,5 millió magyar nemzetiségű lakossal, az akkori összmagyarság 30 százalékával egyetemben.

Emlékezzünk ma 1920. június 4-ére, arra a napra, amikor a távoli Versailles-ban hazánk megcsonkításáról és sok millió nemzettársunk idegen, ellenséges uralma alá kényszerítéséről döntöttek azok a párizsi békecsinálók, akik bár békét akartak, és hittek abban, hogy békéjük tartós lesz, valójában azonban ezzel a békével az örök békétlenség magvát vetették el a Kárpát-medence nemzetei között. Bár a békediktátum aláírása immár 92 évvel ezelőtt történt, a következményei ma is alapvetően meghatározzák gondolkodásunkat, a világban, Európában és a Kárpát-medencében betöltött szerepünket, saját magunkról alkotott képünket és szomszédainkhoz való viszonyunkat.

Szomorú tény, hogy minden negyedik magyar gyermek az ország határain kívül születik, megkerülhetetlen felelősséget róva ezzel a mindenkori magyar kormányra, a mindenkori magyar parlamentre és annak valamennyi pártjára. Megmaradásunkat és a XXI. századi továbbélésünket tehát alapvetően meghatározza a külhonban élő magyar nemzettestvéreink sorsa, de tény az is, hogy a párizsi békecsinálók hozzá nem értésének, szemfényvesztésének és bosszúvágyának Trianonban kelt ékes bizonyítéka megmérgezte és mindenki számára kielégítő rendezése létrejöttéig továbbra is mérgezni fogja megcsonkított hazánk és szomszédaink egymáshoz való viszonyát.

Trianon a magyarság történetének legnagyobb nemzeti katasztrófája, mert Muhi és Mohács, Nagymajtény és Világos után is talpra állt és újra felépült az ország, de Trianon tragédiája a mai napig is kísért bennünket, meghatározva nemzetünk jelenét és jövőjét. Minden mai gondunk és bajunk tehát az emléknap ellen a mai ülés elején szégyenletes és gyalázatos módon távolmaradásukkal tiltakozó kommunisták mellett Trianonban gyökerezik, amelynek átka 92 éve sújt bennünket. Trianonra tehát emlékeznünk kell, Trianonról beszélnünk kell. Beszélnünk kell a családban, az iskolákban és minden más közösségben is. Nem véletlen, hogy a Jobbik a megalakulásáról kezdve szorgalmazta és választási programjában jelezte, hogy fontosnak tartaná egy Trianon-emléknap bevezetését. Ezt a kormánypártok módosított formában, nemzeti összetartozás napjának nevezve 2010-ben meg is szavazták. Átolvasva a mai nappal kapcsolatos híradásokat, a rendezvényekről való tudósításokat, ilyen mondatokkal találkozhatunk: országszerte ünnepségek a nemzeti összetartozás napján, vagy X. Y. ünnepi beszédet mond az emléknap alkalmából.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap azonban, nevezzük bár a nemzeti összetartozás napjának, számunkra egyáltalán nem ünnep, nem lehet az, mert nincs mit ünnepelnünk. A nemzeti összetartozásunkra az év minden napján gondolnunk kell, így természetesen ma is, de a mai nap mégiscsak egy gyásznap, ezeréves történelmi hazánk, több ezer éves magyar nemzetünk feldarabolásának tragikus évfordulója. Az emléknap így persze nem jelenti azt, hogy az év maradék 364 napján is keseregnünk vagy gyászolnunk kell, épp ellenkezőleg, ezeken a napokon igenis munkálkodjunk a magyarság összetartozásának, a trianoni és párizsi békékben szétszakított nemzetrészeink gúnyhatárain átívelő összefogásának elősegítésén.

A Jobbik a mai napon elhangzásra kerülő interpellációk, azonnali kérdések és kérdések során egy-egy elcsatolt területünkön élő magyar testvéreink számára fontos vagy sérelmes kérdéssel kíván foglalkozni, bízva abban, hogy a kormányzat részéről meghallgatást találnak az általuk és az ő nevükben a képviselőink által felvetett kérdések. A Jobbik motorja kíván lenni a nemzet gyógyulási és egységesülési folyamatának, gúnyhatárokon átívelő összefogásának és együttműködésének, segítve minden jóérzésű magyart és támogatva minden olyan törekvést, amely előmozdítja, hogy gyermekeink egy önbizalomtól duzzadó büszke haza öntudatos polgáraiként élhessék jövőjüket. Teofil Delcassé egykori francia külügyminiszter szerint nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás. Innen üzenem hát a Jobbik és az anyaország minden jóérzésű magyarja nevében a Trianonban, majd Párizsban elszakított erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai, Dráva menti, muravidéki és őrvidéki magyar nemzettestvéreinknek, hogy tartsanak ki, ne adják fel küzdelmüket, sorsuk felett őrködünk, és soha, de soha nem fogunk lemondani róluk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban és a kormánypártok padsoraiból. - "Önrendelkezést az elszakított magyaroknak!" feliratú transzparenst emelnek fel a Jobbik frakciójának utolsó és utolsó előtti soraiban ülő képviselők.)

Forrás: parlament.hu