PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Meg kell mondjam, hogy ez a vita, ami eddig zajlott, illetve ez a párbeszéd jellegű bevezető néhány megnyilatkozás jelzi azt, hogy mennyire fontos ügyről van szó, de egyébként is nagyon jól tudjuk, hogy a nyugdíjügy szerte az Európai Unióban, világviszonylatban is meghatározó ügy politikailag, szakmapolitikailag, szakmailag és egyedi, valamint generációs vonatkozásokban egyaránt.

A mindinkább nyugdíjreformot követelő ügyként is megjelenik, és ez a nyugdíjreform-követelő magatartás olyan, hogy a minősítő szemüvegektől is függ. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az úgynevezett nyugdíj-kerekasztal ajánlásai között is nem egy célra irányuló, nem egy leszűrt, egy letisztult, hanem ötféle szempont is bekerült a polémiába, a megbeszélésbe. Tehát nem olyan egyszerűek ezek a dolgok, mindannyian tudjuk. Meg vagyok róla győződve egyébként, hogy az ellenzékben ülő képviselőtársak, azelőtt kormányt alakító ellenzékiek, illetve nem ellenzékiek és akkor mi ellenzékben rengeteget beszéltünk erről. Hatalmas viták, beszélgetések, oda-vissza csapások történtek tévében, az egész médiában egyaránt.

Úgy tűnik, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatosan viszont akárhogy is nézzük, ez a követelés és a szükséglet, hogy erre szükség van és fontos, mindenképpen összekapcsolódik azzal, hogy hogyan tudjuk a folyamatokat - mert ez folyamatelemzés mentén történik -, a folyamatelemzéseket biztosítani, és tudomásul véve azt, hogy Magyarország népessége a nagy változások mellett globális változások mellett is egyszerre ugyancsak idősödő, de közben rendkívüli módon fogyatkozó. Ebben a fogyatkozásban ugyan egy-két hónapon keresztül látszik, mintha fölvillanna valami, és bízunk benne, hogy ez jobb is lesz, de a sajnos 1,34-es mutató az mutató, és ez tényszerű: nem tudjuk reprodukálni magunkat a 2-2,1-2,2-es szintre.

De hadd mondjak néhány adatot általánosságban magyarországi viszonylatban, ezek friss KSH-adatok: a 100 éves kort meghaladók száma 1100 fölé nőtt, most már 1500 körül mozog. A 90 évet meghaladók 35 ezer embert jelentenek, tehát ez is jelzi, hogy elmozdultunk a lényegesebb kisebb ilyen legidősebb korúaktól az úgynevezett centenáriánusoktól, lényegesen többen vannak. 2010-es adatokban a várható élettartam férfiaknál 70,5 év volt, a nőknél 78,11. Harminc-negyven évvel ezelőtt, amikor nagy felméréseket csináltunk az országban, akkor ez lényegesen kevesebb volt, a 100 évesnél idősebbek száma nem volt több, mint 110-120, de nem folytatom ezt.

Ugyanakkor a 60 éves korban várható élettartam is megnövekedett. A férfiaknál 16-17 év várható, nőknél 21-22 esztendő várható. Ez nagyon hosszú, és nagy különbség van a férfiak és nők szempontjából. Ez nagyon sok olyan következménnyel is jár, ami éppen az időskori biztonságot, idősbiztonságot, az idősellátást, az idősödők életminőségét befolyásoló, ha a társadalmon belül ezzel kapcsolatosan nincsenek kellő elemzések. A 65 éves és idősebb népesség aránya - és erre figyeljünk föl - '90-ben 13,2 százalék volt, 2011-ben már 16,7 százalék, és 2050-re ez 29-30 százalék. 2060-ra - bár reméljük, még elég messze van, hogy lehessen valamelyest befolyásolni, bár nem sok remény van - 31-32 százalék lesz. Tehát óriási feladat, óriási kihívás, ezzel nekünk nagyon komolyan kell számolni már most is.

A 65 éves és idősebb népesség született gyermekeinek az arányára néhány adatot hadd mondjak; nem elkerülhető, hogy az idősekről a generációkon belül az együttműködés és a szolidáris együttműködésen belül a támasz biztonságát is ki lehessen alakítani. Nem született gyermeke - a 65 éven felülieket visszafelé minősítve - 10 százaléknak. Egy gyermeke 28 százaléknak, kettő gyermeke 42 százaléknak volt, legalább három gyermeke 20 százaléknak. Tehát úgy tűnik, hogy ebből az egyébként még gyarapodó vagy legalábbis több gyermekkel élő idősmúltnak a következménye, hogy ez a fogyatkozás és ez a megváltozott adatsor is jelzi, hogy elkerülhetetlen, hogy a nyugdíjreformról nem úgynevezetten elfogultsági minősítő szemüvegen keresztül próbáljunk beszélni és szólni, hanem valamiképpen tárgyilagosan.

Én még csak azt sem mondom, hogy ez egy ilyen egzakt dolog, hiszen rengeteg szubjektív tényező van, de az biztos, hogy Sós képviselő úr meg a többi felszólalók is sajnos - a legnagyobb problémám nekem legalábbis az - egy ilyen nagyon erősen elfogult minősítő szemüvegen keresztül minősítjük és ítéljük meg a dolgainkat. Jó lenne ebből visszafogni, és jó lenne ahhoz kapcsolódni, hogy vannak dolgok, amiket szubjektíve kell megközelítenünk, és nyilvánvaló: aggódnak, aggódunk, mindannyian aggódunk a most fiatal nemzedék idősödésével, megélhetésével kapcsolatosan, a jövő időseinek a problémáit természetszerűen most már szeretnénk úgy kezelni és befolyásolni, hogy a későbbiek során ne a szegény idősek országa legyünk, ne a nyomorult, rokkant, beteg és egyéb betegek időseinek országa legyünk.

(13.00)

De folytatnám azzal, hogy nyilvánvalóan felvetődik, mennyit tettek, mennyit teszünk, mit fogunk tenni és mit lehet tenni. Én most ebbe nem kívánok részletesen belemenni, de egyet nagyon komolyan szeretnék recitálni. 2011. január 1-jétől bevezetésre került a "nők 40" szabály - ezt így hívjuk -, mely szerint korhatártól függetlenül öregségi nyugdíjba lehet menni, de nem citálom, nem részletezem. 2012. január 1-jétől megváltozott a nyugdíjrendszer finanszírozása. Minden biztosított a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe fizeti a nyugdíjjárulékot. 2012-től ugyancsak megváltozott a nyugdíjak indexálásának a módszere. Az éves nyugdíjemelés a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árindexszel megegyező mértékben történik. Nyilvánvaló, hogy - amit ma tudunk és látunk - az inflációnak megfelelő emelésre kerül sor 2013-tól, és az összes többi eddigi gyakorlatból is átalakítások indultak el.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A rokkantsági nyugdíjrendszer és a korábbiakban megváltozott munkaképességűeknek tekintett személyeket érintő ellátórendszerek egységes szemléletű átalakítása valósul meg. Ez rendkívül fontossá válik, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezek a mai korunk jellegzetességei. Mi se vagyunk mentesek attól, hogy nagyon gyorsan rengetegféle információcunami zúdul ránk - ismeret, benyomás, inger, kihívás s a többi -, és összetolódnak, összemosódnak a fogalmaink. Nyugodtan merem mondani azt az új kifejezést, amit magamnak kreáltam, hogy hogyan is minősítsem ezt a helyzetet: az úgynevezett literméter korszakba léptünk. Bemegyek a boltba, és azt mondom, hogy boltos úr, adjon nekem egy litermétert. Nem megy! Külön-külön érvényes. Nekünk tehát a fogalmak revíziója, a fogalmak áttekintése, tisztázása, újrafogalmazása nyilvánvalóan alapvető kötelességünk és közköteles kötelességünk azért is, mert ennek a következményei rendkívül fontosak.

A másik a tutikorszakba lépésünk, amikor azt mondjuk - én legalábbis így fogalmaztam meg -, hogy mindenki annyiféle dologgal találkozik, annyiféle szakmai elkötelezett, gyakorlott, tapasztalati, ismereti mindennel rendelkezik, hogy úgy éli meg önmagát, hogy tuti mindenben. Mindenben tuti, sokkal jobban tud mindent személyesen akár mint parlamenti képviselő, akár mint egyéb tisztségviselő, akár mint kutató, ő sokkal inkább tudja a dolgokat, mint bárki rajta kívül. Ezek ütköznek. Láttam az elmúlt évek során is, és a társadalom mindennapi életében is azt látom, hogy ezek az ütközések nagyon sok elfogultsági torzítással járnak. Van, aki erre azt mondja, hogy hazugságok. Hazugság persze mindig létezett a történelem során, de a hazugságok között vannak különbségek. Én inkább azt mondanám erre, hogy jóindulatú másítások. De a jóindulatú másítások mellett meg ott vannak a célzott, sajnos manipulatív irányultságú hamisítások, másképp való kifejezések, és ezek bizony nemegyszer kiderülnek a felszólalásokból is.

Hadd folytassam azzal, hogy végül is a nyugdíjszámítások módszerének a változását ez a törvényjavaslat tartalmazza, és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, sokszor már idézett 1997. évi LXXXI. törvény hatálybalépésekor az akkori kétpilléres régebbi társadalombiztosítási nyugdíjrendszerre építve 2013-tól azért a jelenlegitől gyökeresen eltérő számítási szabályt épített be akkor a törvénybe. 2013-ból a jelenlegi nettó nyugdíj megállapításával szemben - elmondtuk többször - bruttó keresetből bruttó összegű nyugdíj megállapítását szabályozták, és ehhez más léptékű, lineáris mértékskálát rendeltek el. A bruttó nyugdíj megállapításához kapcsolódó jogszabályi környezet nem került kidolgozásra, a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozás átalakításával a 2013-as szabályok fenntartása ezek után már nem indokolt.

Ha azt nézzük, a nyugdíjreform ebben a törvénytervezetben lényegében benne van. Persze, ez egy általános vita, az általános vitában sokféle gondolat, sokféle vélemény, állásfoglalás van, csak az Isten szerelmére, ne támadó, agresszív módon közvetítsük ezt egymás felé, és ne a negatív minősítési szemüvegen keresztül nézzük. Sós Tamás képviselőtársam is azzal indított, hogy milyen jó lenne, ha itt szakmai és egyéb jellegű értelmes megbeszélések lennének. Igen, de aztán két-három mondat után már beállt a vívópástra, és sajnálatos módon ő is támadott. Aki szelet vet, vihart is arat.

De nézzük, hogy az új nyugdíjrendszer kialakításával kapcsolatosan - ami benne van a törvénytervezetben - mi a legfontosabb. A kormány döntése alapján nem csökkennek a nyugdíjak 2013-tól. A nyugdíjtörvénynek még a Horn-kormány alatt, 1997-ben elfogadott szabályai 2013-tól megváltoztatták volna a nyugdíjszámítás módját, ezáltal a 2013-tól nyugdíjba vonulók nyugdíja csökkent volna, és a bruttó keresetből történő nyugdíjszámítás - elmondtuk többen - a nyugdíjak adóztatását is magával hozta volna. A kormány által benyújtott törvényjavaslat ezzel szemben fenntartja a jelenlegi számítási szabályokat, megszünteti a magasabb keresetek mára jelentőségét vesztett csökkenő mértékű degresszív beszámítását. Ez nagyon fontos tartalmi része a törvényjavaslatnak.

A törvénymódosítással bizonyos körben egyszerűbb és gyorsabb lesz a szolgálati idő megállapítása, így a nyugdíj összegének meghatározása is azáltal, hogy teljessé és pontossá válik a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás. Azokat, akik 1955-59-ben születtek, a nyugdíjbiztosítás szervei hivatalból fogják megkeresni adategyeztetésért, de 2013. január 1-jétől bárki kérhet adategyeztetést. Ezt követően a szolgálati idő igazolása vagy a nyugdíj összegének kiszámítása felgyorsul.

Emlékeztetni szeretném mindannyiunkat arra, számtalanszor elmondtuk, hogy mit érez a mindennapok embere, mit gondol a majd később nyugdíjba vonulók rétege, és mit tudnak a legfiatalabbak arról, mi az, hogy nyugdíj, egyáltalán mi lesz a nyugdíjakkal, lesznek-e majd nyugdíjak. De amik bekerülnek a mindennapi úgynevezett informális kommunikációba, azért azok azt sugallják és azt erősítik, hogy az emberek bizonytalanok. A fiatalok nem is nagyon törődnek vele, de ha mégis, akkor mondanak egy-két panelt, egy-két szólamot, aztán annyit. De látjuk, én is járom az országot, járják képviselőtársaim is, sokfelé elmennek, ők is látják, érzik, hogy bizonytalanná vált az emberek mindennapi életében a előregondolkodás, de még a jelenmegélési taktikák, módszerek sem tudnak igazán megvalósulni, mert az egyik azt mondja - most nem mondok neveket -, hogy 20 százalékkal csökken, megszűnik a nyugdíj és így tovább, és így tovább, nincs garancia, nem lesz, holott kijelentettük és kijelentjük, hogy a reálértéket megőrizzük, a reálérték mellett ezeket a módszereket bevezetjük, s e módszerek következtében igazságosabb is, differenciálhatóbb is és elérhetőbb is lesz a nyugdíjak reálértékének megtartása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu