KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti képviselőtársaimnak szeretném mondani, a kritikánk, hogy egy néhány hónappal ezelőtt elfogadott törvényt ismételten módosítunk, az arra vonatkozott, hogy nem értünk egyet azzal a jogalkotási móddal, ahogyan önök kormányoznak. Nem lehet egy ilyen jelentőségű törvényjavaslatot olyan kutyafuttában megtárgyalni és elfogadni, ami a 2011-es elfogadását jelentette. Itt többször felhívtuk a kormánypárti képviselők figyelmét is ellenzéki oldalról, hogy tisztelt képviselők, önök nem tanulmányozzák át a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat, és miután elfogadják őket itt a Házban, utólag jönnek rá, amikor hazamennek, és elkezdik alkalmazni a jogszabályokat, hogy mennyire nem átgondoltan történt.

A képviselő úr arra hivatkozott, hogy most milyen társadalmi egyeztetés volt a módosítás kapcsán, én meg azt kérem számon, hogy annak idején az eredeti javaslattal kapcsolatban miért nem volt ilyen szintű társadalmi egyeztetés, és hogyan lehetséges az - megint csak azt kell mondanom -, hogy egy másik törvényben, a vagyontörvényben ezt a törvényt módosítják házszabályellenesen, mert ugye, ugyanazt a törvényt két benyújtott törvény formájában nem lehet módosítani a Házszabály szerint egy időben a Házban, de a vagyontörvényben ott van a határidők kitolása és módosítása, ami nem egyértelmű. Kérdezném képviselőtársaimat is, hogy ez azt jelenti-e, hogy azoknak a megállapodásoknak, amelyeket most készítenek elő az egyes társaságok, a határideje akkor ezek szerint nem június 30-a, hanem októbert 1-je. Jól értelmezzük-e? Vagy egyáltalán mire vonatkozik a vagyontörvénynek az a módosítása, amelyről hétfőn egyébként zárószavazni fog az Országgyűlés?

A kormánypárti és a másik ellenzéki pártok képviselői is diadalként emlegették azt, hogy a korábban elfogadott jogszabályban ez a tevékenység állami és önkormányzati feladat lehet a továbbiakban, és kormánypárti képviselőtársam megfogalmazta azt, hogy milyen prioritásai vannak egy ilyen átalakításnak. Én még egyet hozzátennék. Azt mindenképpen hozzátenném, hogy ez a szolgáltatás a fogyasztó számára megfelelő minőségű és megfizethető szolgáltatás legyen.

Most akkor vizsgáljuk meg ebből a szempontból, hogy az eddigi rendszerek hogyan viszonyultak például ehhez a követelményhez. Azt azért tudjuk, hogy az úgymond külföldi tulajdon ezekben a szolgáltatásokban meglehetősen csekély volt az össz-szolgáltatási volumenhez képest, mert azért az össz-szolgáltatási volumen jelentős része vagy önkormányzati, vagy állami tulajdonú, 100 százalékban állami tulajdonú cégekben történt és valósult meg.

Nézzük meg, hogyan alakult az ár, a szolgáltatás ára ezekben a társaságokban. Elmondhatjuk-e azt, hogy ezek a csúnya kapitalisták, akik egyes társaságokban benne voltak, ezeknek a cégeknek a szolgáltatásai voltak a legdrágábbak? Nem ezek voltak, tisztelt képviselőtársaim, hanem éppen jó néhány nagy önkormányzati tulajdonban lévő társaság esetében, ott, ahol a fogyasztói egyenérték már most eléri a 200-300 ezer főt, ezekben a társaságokban volt az egyik legdrágább a szolgáltatás. A minőségére tekintettel pedig sajnos azt kell mondanunk, és itt van, biztosan képviselőtársaim is megkapták az utolsó pillanatban az Állami Számvevőszék értékelését az elmúlt évek ez irányú tevékenységéről, bizony az látható, hogy még mindig van 450 körüli olyan önkormányzat, ahol nincs megfelelő minőségű szolgáltatás, nem beszélve arról, hogy van vagy 1,5 millió olyan magyar állampolgár, aki nem kap megfelelő minőségű vizet, azért, mert sajnálatos módon az elmúlt két évben leállt az ilyen rendszerek felújítása és korszerűsítése, hogy megfelelő minőségű vízzel lássák el a fogyasztókat.

Aztán nézzük azokat a cégeket, amelyek ráadásul a legdrágábban működtek, hogy ezek gazdálkodási helyzete hogyan néz ki. Sajnos azt kell mondanom önöknek, hogy ezen cégek között számos olyan van, amelyik napi fizetési gondokkal küzd mind a mai napig. A dolog problémája az, hogy a 2011-ben elfogadott törvény alapján, de a mostani módosítás alapján is ezekbe a cégekbe kell integrálni a kisebb társaságokat, esetleg azokat a társaságokat is, amelyek eddig sokkal olcsóbban, megbízhatóbban, jobb minőségben szolgáltattak.

(19.20)

Itt szintén nagyon pozitívumként emlegették a kormánypárti és ellenzéki képviselők is, hogy micsoda nagyszerű dolog, hogy ezentúl az állam fogja megállapítani az árakat. Itt van az Állami Számvevőszék véleménye ebben a kérdésben is, ebből az fog következni, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon sok önkormányzatnál ennek az ármegállapításnak a következtében nemhogy csökkennének az árak, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen növekedni fognak. Akkor önök mint kormánypárti képviselők, ezeken a településeken több százezer magyar állampolgárnak mivel fogják megmagyarázni azt, hogy szükségszerű volt ez az átalakítás, hogyha náluk azt eredményezte ez az átalakítás, hogy a szolgáltatások drágábbak és rosszabb minőségűek lesznek, mint korábban voltak? Ezért megmagyarázhatatlan, hogy miért ezt a módszert választották önök, és hogyan fogják megmagyarázni ezeken a településeken ezeket a következményeket. Mert sajnálatos módon semmi garancia nincs arra, hogy ezt követően a szolgáltatások minősége meg a gazdasági társaságok működése jobb lesz, hatékonyabb lesz, olcsóbb lesz, mert erre, hogyha ez lett volna eddig is a példa, hogy milyen nagyszerű, hogy állami, önkormányzati tulajdonban vannak ezek a társaságok, erre mutathattak volna példát, hogy milyen nagyszerűen és milyen hatékonyan működnek, de sajnos nem ezt láthatjuk. Vannak példák természetesen az ellenkezőre, de a többségre sajnos nem ez a jellemző - és akkor a dolog hogyan lesz tovább működtethető?

Itt nem egyértelmű számomra - és a jogszabályban vannak ellentmondások, mint ahogyan Szilágyi képviselő úr utalt rá -, ezt a holdingszerű működést, amit képviselőtársam üdvözölt, nem látom egyértelműen szabályozva ebben a törvényjavaslatban; nem egyértelmű a szabályozás, hogy mit jelent. Itt fölmerült a kérdés, hogy akkor, amikor bizonyos tevékenységeket majd esetleg kiszerveznek, ezt kell versenyeztetni vagy nem kell versenyeztetni a versenytörvény vonatkozó szabályai szerint. Egyáltalán nem egyértelmű a jogszabály ebben a kérdéskörben sem, és kormánypárti képviselő úr is utalt rá, hogy szükség lehet a további módosításokra a működési tapasztalatok alapján; nyilvánvaló az a bizonytalanság, ami látható ebben a törvénycsomagban. Bizony, nagyon is indokolt lenne, bár képviselő úr integetett a fejével, hogy nem jelenti azt, hogy meghosszabbodik a határidő, amíg az önkormányzatoknak vagy az egyes önkormányzati kisebb cégeknek dönteniük kell, hogy kivel kötnek megállapodást. Jó lenne, hogyha erre több idő állna rendelkezésre, mert azok a bizonytalanságok, amelyek a korábbi jogszabályban, illetve még a mostaniban is vannak, ezek elbizonytalanítják az önkormányzatokat is meg a cégeket is, akikkel a megállapodásokra készülnek.

Úgy gondolom, hogy ezek jogos kérdések. Honnan lesz az államnak, hogyha az állam tulajdonában lesznek a nagyobb gazdasági társaságok, pénze arra, hogy fejlesztési forrást biztosítson a tulajdonának, hogy fejleszteni is tudjon? Hogyan indul be ismételten az a felújítási, fejlesztési folyamat, ami sajnálatos módon leállt az elmúlt két évben, pedig vannak európai uniós források, amelyekből ezeket a fejlesztéseket lehetne finanszírozni és működtetni? Kell is egyébként az önkormányzati és állami tulajdon ahhoz, de ugyanakkor az önkormányzatoknak önerő is ahhoz, hogy pályázni tudjanak a különböző európai uniós forrásokra, és ebben a tekintetben is sajnos komoly problémák voltak az elmúlt időszakban, hogy nem volt önerőalap, amiből az önkormányzatok az önerejüket a fejlesztésekhez biztosíthatták volna.

Tehát úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek olyan kérdések, amelyeket még a javaslat elfogadása előtt mindenképpen meg kell válaszolni ahhoz, hogy megnyugtató megoldások születhessenek, mert ha egy önkormányzat a tulajdonában álló cég ügyében döntést hoz, itt hosszú távú döntés születik, és tetszik, nem tetszik, az önkormányzaton fogják számon kérni a következményeket. Ezért az önkormányzatok nagyon óvatosak ebben a kérdéskörben az én tapasztalataim szerint, és fontos az, hogy biztos alapokon álljon az a változtatás, amiről a későbbiekben döntenek.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu