DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! T/7653. számon nyújtottuk be a képviselőtársammal a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló javaslatot.

(21.20)

Ez a törvényjavaslat elsősorban és tartalmát illetően - különösen tartalmi kérdésekben - a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényt kívánja módosítani. A törvényjavaslat jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy a Nemzeti Kulturális Alap egy igen tekintélyes forrással rendelkezik mint elkülönített állami pénzalap, és ez a rendkívül tekintélyes forrás, amely természetesen az éves bevételei miatt és annak változása miatt nem határozható meg év elején pontosan, de nagyságrendjét tekintve meghaladhatja ebben az évben a 10, esetleg jobb esetben a 11 milliárd forintot, és ez az összeg, ahogy ez az alap elnevezésében is szerepel, a kultúra, a kultúraközvetítés, a kultúrateremtés lehetőségeit kívánja megteremteni határokon belül és határokon kívül.

Ennek az alapnak tehát rendkívül nagy a jelentősége a nemzet kulturális értékeinek létrehozásában, annak terjesztésében. Különösen érdemes ennek a nagyságrendnek a figyelmét azzal felkelteni, hogy a kulturális tárca költségvetési forrása körülbelül 30 milliárd ebben az évben, ehhez érdemes valóban viszonyítani ezt az összeget, amely az alap rendelkezésére áll.

Tekintettel arra, hogy egyrészt a kultúráért felelős miniszter felügyeli ennek a működését, másrészt azonban az alap működése el is különül a minisztérium költségvetésétől és a minisztérium működésétől, ebből következően nyilvánvalóan olyan egyensúly van ennek az alapnak a működtetésében, amely egyrészről lehetővé teszi a kultúráért felelős miniszter ráhatását az ott folyó munkára, hiszen nyilvánvalóan a kultúráért, a kultúrpolitikáért felelős politikai kormányzat kell hogy lássa és kell hogy kövesse és kell befolyással legyen ennek a rendkívül nagy összegnek a felhasználására. Másrészről pedig természetesen magának az alapnak a természetéből következően nagyon komoly autonómiája van a felhasználást, a döntéshozatalt illetően.

Ebben a kapcsolatban jön részben létre egy új helyzet a törvényjavaslat elfogadása esetén, és ennek az új helyzetnek két fontos eleme van. Az egyik fontos elem, hogy ennek az alapnak van egy, az alap munkáját felügyelő bizottsága, ez a Nemzeti Kulturális Alap bizottság, amelynek az elnöke a kultúráért felelős miniszter, a hatályos törvény azonban lehetővé teszi, hogy ezt az elnöki mandátumot a miniszter delegálja, és ezáltal a minisztertől elváló más személy legyen a bizottsági elnök.

Jelenleg egyébként ez a megvalósítás működik, hiszen aki a kultúra területén némileg követi az eseményeket, az tudja, hogy az elmúlt év végétől, októberéből ennek az alapnak az elnöke L. Simon László, aki éppen mától egyébként a kulturális kormányzat kultúráért felelős államtitkára.

Nos tehát, alapvetően az elmúlt években, sőt mondhatjuk, hogy évtizedben, évtizedekben - hiszen '93 óta működik ez az alap, azóta - ténylegesen az elnöki feladatokat nem a miniszter látta el. A jelenlegi módosítás, törvényjavaslat arról szól, hogy a jövőben a miniszter ezt a hatáskört, illetve ezt a pozíciót nem ruházhatja át senki másra. A jövőben tehát a Kulturális Alap bizottságának elnöke a kultúráért felelős miniszter.

Ez nyilvánvalóan, bár látszólag nem olyan súlyú változás, amely megrengetné ennek a területnek a szabályozását és működését, hiszen a lehetőség adva volt, hogy a miniszter közvetlenül gyakorolja ezt a feladatát, azonban mégiscsak ez a kizáró feltétel, ami arról szól, hogy ezt ő nem ruházhatja tovább, igyekszik azt a helyzetet megerősíteni, amely arról szól, hogy igen, bár az alap komoly autonómiával rendelkezik, de az a fajta felelősség és irányítási jog, amely adva van a miniszter számára, a személyes részvétele által is érvényesüljön.

A másik lényegi változás a törvényjavaslat szerint az alelnöki státus megteremtése volna, hiszen eddig ezzel a lehetőséggel a törvényalkotó nem élt. Ebben a törvényjavaslatban lehetővé válna, hogy a bizottság elnöke helyett egyes feladatainak ellátása érdekében az alelnök járjon el, de ez a tisztség értelemszerűen minden esetben egy létező státus. Tehát nem akkor lép életbe, nem akkor kezd el ténylegesen működni, amikor a miniszter az önmaga helyettesítéséről kíván gondoskodni, hanem ez egy önállóan létező státus volna.

Innentől kezdve tehát a bizottságnak nemcsak a miniszter volna a tagja, hanem az őt helyettesítő alelnök is. Ezzel változna meg gyakorlatilag a bizottság összetétele, és ahogy a törvényjavaslat részleteiből ez kiviláglik, fontos, jelentős hatáskörök nyílnának meg közvetlenül az alelnök számára is.

Ezen túlmenően, bár azt gondolom, hogy valóban ezek a legfontosabb, leglényegibb változtatások volnának a Nemzeti Kulturális Alapot szabályozó törvényben ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után, azonban még nyilvánvalóan néhány részletszabályozás most lehetővé teszi, ha megnyitjuk ezt törvényt, hogy pontosítsunk ennek a jogszabálynak esetleg idejétmúlt szakaszain. Gondolunk itt arra, hogy megváltozott az egyesületi jog, és bizonyos kifejezések, bizonyos terminus technikusok idejétmúlttá váltak, és ezek módosítását is ezúttal keresztül lehetett vezetni ezen a törvényen.

És ezen túlmenően természetesen szabályozni kell azt az esetleges összeférhetetlenségi helyzetet is, ami előállhat abban az esetben, ha erre az alelnöki feladatra olyan politikai vezető kap felhatalmazást, megbízást, amely összeférhetetlenség esetleg felmerülhetne az esetében. Ezért volt szükség a 2010. évi XLIII. törvény módosítására is, amely nyilvánvalóan erre kíván olyan megoldást alkalmazni, ami egy ilyen összeférhetetlenséget esetleg orvosolna.

Azt gondolom, hogy ezen órában és ebben a körben ezek azok a legfontosabb változások, amelyeket érdemes mindenképpen képviselőtársaim figyelmébe ajánlanom. Bízom abban, hogy ez a módosítás, ez a jogszabály, törvényjavaslat, amely majd módosítja ezt a két törvényt, nem olyan változásokat hoz, amely gyengítené a kultúra támogatását vagy esetleg csorbítaná ennek az alapnak az autonómiáját, hanem sokkal inkább az előterjesztők szándékát tükrözve olyan helyzet jön létre, amelyben továbbra is megmarad a döntéshozók, tehát a különböző szakmai kollégiumokban működőknek az a fajta szakmai autonómiája, amely mindenki számára elvitathatatlanul megőrzi azt a szakmaiságot, amelyben bízva nyújtják be a pályázók a pályázataikat, és amelynek az érvényesülése mindannyiunkat azzal a reménnyel tölt el, hogy valóban a szakma érdekeit és a nemzeti kultúra érdekeit szolgáló döntések születnek. Másrészt azonban éppen a kulturális kormányzat és az alap közötti valamivel erősebb, megerősített együttműködés lehetővé teszi, hogy valóban az a fajta kulturális politika, kultúrpolitika, amelyre meggyőződésünk szerint szükség van, és amely nem félreérthető, és reméljük, hogy nem is félremagyarázható, megerősíti ennek a területnek a minőségét és finanszírozási lehetőségeit.

Köszönöm szépen, elnök úr, tisztelt Ház, a figyelmüket.

(21.30)

Még mielőtt befejezném, annyit javaslok az elnök úr számára: kérem, indítványozom, hogy a módosító javaslatok lehetősége nyíljon meg a tisztelt Ház számára ne a mostani vita lezárásáig, hanem a szerdai ülésnapunk végéig.

Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu