DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló; aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak a kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert a kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsőleg egyensúlyozott, de radikálisan reformpolitikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége. Olyan kormányt választunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről."

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bibó Istvánt és Orbán Viktort idéztem. Az egyik Bibónak egy régebbi felszólalása, illetve annak egy részlete, amely, azt hiszem, mindannyiunk előtt ismeretes, a másik pedig 1989. június 16-án hangzott el Nagy Imre újratemetésén, amikor Orbán Viktor azt a régen várt óhajt és a magyar nép elementáris igényét fogalmazta meg először és bátran (Dr. Józsa István: Nem először.), hogy a szovjet csapatok távozzanak Magyarország területéről.

47 esztendő után pontosan 21 évvel ezelőtt, ezen a napon, június 19-én délután 3 óra 1 perckor került sor ama híres-nevezetes képre Záhonynál, amikor az utolsó szovjet katona, illetve Silov altábornagy eltávozott Magyarország területéről. Majd 30-án, a nemzetközi egyezmény értelmében bekövetkezett az 47 esztendő után, hogy Magyarország visszanyerte függetlenségét, és végre a Zrínyiek, a Thökölyek, a Rákócziak és a Kossuthok álma teljesült: Magyarország újra szabad és független lett. Milyen sokat és sokan vártunk erre a 47 esztendőre, hisz emlékezhetünk arra is, hogy az 1957. évi 54. törvényerejű rendelet úgy szólt, hogy az "ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok". Idejöttek az oroszok annak idején, a német megszállás után, felszabadítóként üdvözöltük őket, és megszállóként maradtak 47 esztendőn keresztül; megszállóként, akik bármit megtehettek itt, laktanyákat és repülőtereket építettek, üzleteltek ugyan a magyar lakossággal, de mindnyájunk érzékelése alapján mégiscsak megszállók voltak 47 esztendőn keresztül.

Végre, közel fél évszázad után most már bekövetkezhetett az, hogy Magyarország visszanyerhette függetlenségét és szabadságát. Ezen a napon, a magyar függetlenség napján, és amikor az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarország területét, meg kell emlékeznünk arról a miniszterelnökről, Antall Józsefről, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a Varsói Szerződést megszüntettük, arról a Für Lajosról, aki ezeket a tárgyalásokat lefolytatta, és természetesen arról az Annus Antal békéssámsoni tábornokunkról is, aki tragikus körülmények között elhunyt - zárójelben jegyzem meg, ma se tudja senki tulajdonképpen, hogy miért, hogyan és milyen körülmények között halt meg -, aki kikísérte az utolsó szovjet tábornokot, aki eltávozott Magyarország területéről.

Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez alatt a 47 esztendő alatt nemcsak az ország szuverenitását vesztette el az orosz megszállás alatt, hanem a magyar néptől teljesen idegen bolsevista diktatúrát teremtettek meg itt azok a moszkovita elvtársak, akik kiszolgálták az ország függetlenségét, és akik a mi nemzedékünkkel pofátlan módon még meg is ünnepeltették az ország megszállását április 4-én. Biztos emlékeznek rá, hogy összekötötték a három tavasz ünnepét, március 15-ét, a dicstelen Tanácsköztársaságot és ezt a három tavaszt egyszerre kellett megünnepelnünk, majd november 7-ét is megünnepeltették velünk kedves tanáraink, minden egyes alkalommal a megszálló szovjet csapatok emlékművét. Ott mentünk el a magyar katonák első és második világháborús emlékműve mellett, és arra egyetlen szál virágot sem tehettünk, csak a szovjet katonáknál dadogtak tanáraink, és sírva imádkoztak, hogy a nagy szovjet katonák itt vannak - a megszálló szovjet katonák -, és meg kell ünnepelnünk. Ezekről a gyalázatos évekről és évtizedekről sem szabad megfeledkeznünk, és arról a bizonyos hírhedt három tavaszról sem, amiről megemlékeztünk.

Kedves Képviselőtársaim! Végérvényesen lehullott a Parlament kupolájáról is a hitetlenség vörös csillaga, nem kell már piros zászlót kitennünk a nemzeti színű zászló mellé; az ország valóban visszanyerte legfontosabb szuverenitását és függetlenségét, nem kell többet idegen uralom alatt élnünk. Tudomásul kell venni, hogy a magyar nép szabadságvágya végre teljesült. Ezt ezen a napon soha nem szabad elfelejtenünk, és mindig meg kell emlékeznünk erről a napról.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu