DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 137., 139., 272., 452., 519. és 523. ajánlati pontokhoz kívánok hozzászólni. Ezekben az ajánlati pontokban arra tettünk javaslatot és nyújtottunk be módosító javaslatot, hogy az a kezdeményezés, amit a Fidesz az egészségügyben az idén elkezdett, nevezetesen a béremelést - igaz, még nem lett végrehajtva, még nem látott senki egy fillért sem ebből a pénzből, de végül is elhatározott dolog, törvény van róla, valószínűleg a kollégák meg fogják kapni -, az volt a reménységünk, hogy ez egy olyan első lépcsője lesz az egészségügyi bérrendezésnek, amit aztán 2013-14-15-ben követnek további lépések, lépcsők, és el fogjuk tudni érni néhány éven belül azt, hogy az uniós egészségügyi bérszinteknek legalább a 60-65 százalékára érjünk. Ez roppant fontos dolog, hiszen Magyarországon az egészségügyi dolgozók és orvosok kiáramlása igen nagy mérvű.

A pályaorientáció még elég jól áll, elég sok fiatal készül erre a pályára, csak egy nagy hibája van, és ez be is igazolódik, amikor végeznek, hogy nem azért jönnek erre a pályára, mert itt gondolják az életüket, Magyarországon eltölteni, ilyen körülmények között, hanem azért, mert a diplomájuk rögtön konvertálható Nyugat-Európában, és a nagyobbik részük el is hagyja az országot. Az orvosi kamarában vezetett kimutatások szerint gyakorlatilag az Unióba való belépésünk óta most már meghaladta jóval a 3 ezer főt az orvosok létszáma, a szakdolgozókról nem tudok pontos számot, de ők is több ezer főre tehetők.

Az, hogy Magyarországon ilyen mértékben csökken az orvoslétszám, nemcsak az eláramlásnak köszönhető, hanem annak is, hogy igen idős a kollégák összetétele, a pálya humán ereje igen elidősödött, elöregedett. Ezért bizonyos ellátási szinteken nagyon furcsa lesz, ha a Fidesz ragaszkodik a 62 éves korhatár betartásához, márpedig ragaszkodik, úgy látom, mert azokról a kórházigazgatókról, akiket először a Fidesz is elfogadott a pályázatok kapcsán, most kiderült, hogy aki elmúlt 62 éves, az gyakorlatilag kikerült a kórházvezetői posztról.

Visszatérve, a nyugdíjazás 62 éves korban egy érdekes dolog lesz. Ha ezt véletlenül az alapellátásban megtennék, akkor tájékoztatom önöket, hogy több mint 1640 nyugdíjkorhatáron túl dolgozó orvos van az alapellátásban, és ha ezeket a kollégákat nem engedjük dolgozni, akkor igencsak bajban lesz az ország, hiszen nem lesz alapellátó kellő létszámban, mert a fiatalok nem óhajtják ezt a pályát választani. Tehát egyszerűen azt nem tudom megérteni, hogy miért nem folytatta a Fidesz ezt a kezdeményezést, miért nem csinált egy lépcsőzetes béremelést, mert amit csinált, az egy küszöb, amiben bizonyon orra lehet esni. Félő, hogy ez így lesz.

Egyre kevesebb lesz az orvos, egyre kevesebb fiatal orvos marad Magyarországon és tanulja meg az itteniektől a pályát, igaz, hogy egyre kevesebb lesz a tapasztalt orvosok száma is, ők is kimennek. Ez valójában azt veti föl, és ezt nem értem, hogy a kormányzat még ilyen nehéz gazdasági helyzetben is, amiben az ország van, ebben a válságos helyzetben miért nem érti meg, hogy az orvosok hiánya, a betegellátás, ami amúgy sincs valami fényes állapotban Magyarországon, és ha megnézzük azokat a statisztikákat, megbetegedési, halálozási statisztikákat, a rendszerváltás óta az utolsó helyen kullogunk Európában. Számomra egy furcsa, talányos kérdés, hogy miért nem jutott egyetlenegy kormánynak sem eszébe az, és miért nem tett érdemi lépéseket, hogy ezen változtasson. Senkinek nem fáj, hogy mindenben az utolsók vagyunk? Kérem, ez emberek ezreinek a halálát jelenti, ha esetleg a képviselők nem értenék, hogy miről beszélek, és ezen mi egyáltalán nem óhajtunk javítani.

Az egészségügyi költségvetésben igen jó lett volna, ha végre egy olyan tervezés indul - ha persze lett volna igazi egészségpolitikájuk -, hogy ezeket a célokat tűznénk ki, hogy igen, változtatni akarunk ezeken a rossz egészségügyi statisztikákon. Ha azt akarjuk, hogy ne haljanak meg annyian, ha azt akarjuk, hogy több legyen az ország lakossága, akkor ezeket a döntéseket meg kellett volna hozni. Ehhez képest önök sem kezelik másképpen az egészségügyet, mint egy olyan nagy kassza, amiből lehet mérhetetlenül kivenni. Ha ezen nem változtatunk, akkor ezek a statisztikák nemhogy javulni nem tudnak, robbanni fognak.

Nem érezzük, kedves képviselőtársaim, a felelősséget ennyi ember haláláért, ennyi ember javíthatatlan egészségügyi állapotáért? Egyszerűen nem tudom ezt megérteni orvosként, ne haragudjanak. Úgy látszik, sosem lesz belőlem igazi politikus, aki ezeken a kérdéseken simán átlendül, és nem törődik velük.

Itt van például a gyógyszertámogatás csökkentése. Kérem szépen, több olyan betegség van Magyarországon, ahol a gyógyszerhiány miatt, vagy mert nem tudja megvásárolni a beteg a gyógyszerét - ahogy Kiss Sándor képviselőtársam is elmondta önöknek - ezek az emberek... Például, ha egy epilepsziás, egy cukorbeteg nem kapja meg azt a gyógyszert, amit megszokott, beállítottak, amit meg tudott vásárolni, akkor összeomlik az állapota, egy epilepsziás beteg begörcsöl, kórházi kezelésre lehet szüksége, újabb beállításra lehet szüksége. Még többe is kerül, mint amennyit nyertünk ezen az úgynevezett gyógyszerár-támogatáson.

(16.50)

Ugyanez vonatkozik a cukorbetegekre és még egyéb más olyan betegségekre is, amit át kéne gondolnia a kormányzatnak, amikor a gyógyszertámogatások csökkentéséhez nyúl, hogy egyáltalán milyen hatást fog ez kiváltani.

Megmondom őszintén, nagy kedvem lenne azt mondani, hogy jó lenne, hogyha minden egészségügyi intézményben őszintén feltárnák, hogy ellátási hiányosságok miatt, a pénzelégtelenség miatt, a személyzet elégtelensége miatt hányan halnak meg Magyarországon, és ezt idehoznák minden egyes hónapban, ha kell, az önök színe elé, és akkor tessenek szembesülni ezzel. Akkor tessenek elgondolkodni azon, hogy amikor az ember ellenzéki képviselőként - mert önöknek nem jutott eszébe - javaslatot tesz, hogy a bérfejlesztés ne egy küszöb legyen, hanem egy lépcsőzetes valami, akkor ezt a kormányzat - rövid egy szóval - nem támogatja. Persze, a kormányzat mögött, önök képviselők állnak, elvileg a kormánynak van, helyesebben önöknek van kormánya, nem a kormánynak parlamentje. Ezen a kormányzati nem támogatáson túl lehetne lépni, hogyha a célt úgy gondoljuk, hogy ezen tényleg változtatni kell, de látom, hogy a parlament nem arra való, hogy a kormányt esetleg ilyen irányba vigye, hanem minden kormányzati szándékot itt, ebben a parlamentben meg kell szavazni, még akkor is, ha az én esetemben, az egészségügy esetében emberek ezrei fognak meghalni.

Már többször mondtam itt a parlamentben, hogy Magyarországon olyan folyamatok indultak el, ami a népirtáshoz hasonló hatású. Kedves kollégák, ezt a jelzőt, hogy hasonló hatású, nyugodtan el lehet lassan hagyni. Igenis önök, mi közösen felelősek leszünk, vagyunk azokért a folyamatokért, ami úgymond, ahogy mondtam volt, most már nem is hasonlít a népirtásra, hanem maga a népirtás lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu