DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a módosító javaslatcsomag többek között az államháztartási törvény módosítását is tartalmazza. Én ennek most kivételesen örülök, ugyanis egy olyan kérdéshez nyúl hozzá a javaslat, ami a költségvetés adminisztratív struktúráját igyekszik egyértelművé tenni, nevezetesen a fejezeten belüli tagolást, a címek, alcímek, kiemelt előirányzatok és előirányzatok közötti világos megnevezéseket; definíciókat. Ez helyes, és ezt a magam részéről örömmel üdvözlöm.

Viszont szeretnék még annyival hozzájárulni ennek a struktúrafejlesztésnek az ügyéhez, hogy azt gondolom, hogy a kiemelt előirányzatokon belül további előirányzatokra bontás is ésszerű és célszerű lehet. Utalok az alaptörvénynek arra a cikkelyére, amely kimondja, hogy az ésszerű részletesség elvét kell a költségvetésben érvényesíteni. Nos, itt arról van szó, hogy a fejezetek dologi kiadásai további bontást már nem tartalmaznak, és amikor az Országgyűlés jóváhagyja a költségvetési támogatásokat, akkor fogalmunk sincs arról, hogy egy-egy fejezet a dologi kiadások között közelebbről, konkrétabban mire fogja elkölteni azt a sok pénzt, amit az Országgyűlés jóvoltából kapnak a fejezetgazdák.

(21.30)

Tehát olyan részletességre gondolok, vagy annak valamiféle közelítésére, amit a német költségvetés tartalmaz, az Európai Unió költségvetése tartalmaz, hogy azt is lássuk mi, azt is lássa az adófizető, az ország közvéleménye, szakmai közvéleménye, szélesebb közvéleménye, hogy egy-egy intézmény mennyit költ, mondjuk, utazásokra, mennyit költ energiaszámlákra, postaköltségre, és így tovább.

Tehát ezeknek megvan a nemzetközi gyakorlata, és valamikor a magyar költségvetés is, mármint a múlt század első feléig szóló időszakban használta ezeket a részletes előirányzatokat.

Ez lehetővé teszi a jobb áttekintést az Országgyűlés számára, és az ellenőrzést is elősegítheti, hiszen amikor a Számvevőszék ellenőrzi a zárszámadás ellenőrzése során azt, hogy a kormány annyit költött, amennyit az előirányzat tartalmazott, arra költötte, amire kapta, akkor itt a kormány jogi felelőssége, a fejezetek jogi felelőssége felmérhető, illetve a felmentés megadható, vagy nem adható meg adott esetben, hogyha itt valamiféle törvénysértés történt.

Tehát összefoglalva, a javaslatom lényege az, hogy alapul véve az alaptörvény idevonatkozó instrukcióját, teljesítse ezt az alaptörvényi követelményt vagy várakozást a törvényjavaslat, illetve az államháztartási törvény módosítása, és a parlament a költségvetési jogát úgy gyakorolja, hogy sokkal több információt kap, és ha úgy tetszik, több hatáskört tart meg magának a közpénzek elosztásakor, mint jelenleg.

Én tudom, hogy ez végül is egy politikai küzdelem, ha úgy tetszik, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között, hiszen minél kevésbé részletes egy költségvetés, annál inkább a kormánynál van a kassza kulcsa, és ő dönti el, hogy mire használja a közpénzeket, és fordítva, ha a parlament túl részletes költségvetést készíttet, akkor viszont megkötheti a kormány kezét, és a mozgásterét leszűkítheti. Ezért is használja az ésszerű részletezettség fogalmát az alaptörvény.

De azt gondolom, hogy a jelenlegi időszakban még a magyar költségvetésijog-gyakorlás az egyik véglethez áll közelebb, tudniillik ahhoz áll közelebb, hogy minden hatáskör praktikusan a végrehajtó hatalom kezében van, és a parlament jobb híján csak követi az eseményeket. Most már be van nyújtva a 2011. évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadás, látni fogjuk azt, hogy gyakorlatilag nincs a parlamentnek arra rálátása, hogy a dologi kiadásokon belül mire költik el a kormány, az intézmények, a fejezetek a támogatásokat.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu