DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Abban teljesen igazat adok az előttem felszólaló képviselőtársamnak, hogy elég méltatlan órában és nagyon későn kerül sor erre a vitára, de mint kormánypárti képviselő hadd mondjam: szó sincs arról, hogy bárki negligálná vagy lebecsülné a népi kezdeményezést. Szó sincs arról, hogy nem vennénk tudomást arról, hogy milyen sokan álltak vagy állnak ki e mellett a népi kezdeményezés mellett.

Az kétségtelen tény, hogy a büntető törvénykönyv benyújtásakor az eredeti javaslatban valóban szerepelt önálló sui generis bűncselekményként ez a bizonyos tényállás, amellyel kapcsolatosan most a Fidesz, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt pártszövetsége korábbi álláspontját fenntartotta. Nevezetesen azt, hogy bármennyire is tetszetősnek is tűnt ez a törvényjavaslat, a gyakorlatban bizonyíthatatlan és kivédhetetlen, és visszaélésszerűen is gyakorolható, különös tekintettel arra, hogy sajnálatos módon Magyarországon a házasságok egy része strindbergi házasság, és tudjuk: mind a két oldalról - nem kell itt emancipációs oldalra menni, mind a két oldalról -, férfiak és nők is a bontóper során előszeretettel nyúltak volna ehhez a fegyverhez, ahhoz a fegyverhez, amelynél igen nehéz lenne bizonyítani és megállapítani a tényállást.

Erre tekintettel foglaltunk ebben a kérdésben állást, amelyet egyébként a Szocialista Párt is támogatott. Nevezetesen, hogy így, ebben a formában a büntető törvénykönyvben ez a tényállás ne szerepeljen, különös tekintettel arra, hogy egyébként a családon belüli erőszakot számos helyen a büntető törvénykönyv tiltja és szankcionálja. Tehát önmagában ennek a tényállásnak a szerepeltetése teljesen felesleges.

Furcsának tartom most, hogy van, aki megváltoztatta a korábbi álláspontját, és most ezzel szembemegy, bár kétségtelen tény, hogy bizonyos szavazat megszerzése érdekében és bizonyos emancipációs felvonulásoknál bizonyosan ez esetlegesen szavazattöbbséget eredményezhet, de álláspontom szerint a szakmát azért nem kellene figyelmen kívül hagyni.

Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy nem a kormánytöbbség foglalt ebben elsősorban állást, hanem a szakmát kérdeztük meg. Nevezetesen például a Kúria büntető kollégiumának vezetőjét kérdeztük meg, hogy mi az álláspont. És a szakmának volt az az álláspontja, amelyet nem kívánok megismételni, nevezetesen, hogy őrültség lenne a büntető törvénykönyvben ezt a tényállást külön így, ilyen formában szerepeltetni.

Azt pedig, amit Bárándy képviselőtársam elmondott az alkotmányügyi bizottságban, hogy tulajdonképpen ez így igaz, de meg kellene próbálni, hogy esetleg másképp lehetne ezt a törvényi tényállást szabályozni, de még nem találta ki senki ennek a formáját, azt hiszem, hogy ha a Ház most nagy többséggel, kormánypárti és ellenzéki képviselők egyöntetű szakmai álláspontjával elfogadta a büntető törvénykönyvet, és szabályoztuk és tiltjuk a családon belüli erőszakot, akkor azt hiszem, hogy nem ez a formája most, hogy egyik pillanatról a másikra a büntető törvénykönyvet és a szakmai álláspontot sutba dobjuk és ezt megváltoztassuk.

Tehát én abszolút időszerűtlennek tartom; még egyszer: amellett természetesen, hogy megemelem a kalapom azok előtt, akik minden formában és külön még népi kezdeményezés formájában is próbálják teljes körűvé tenni azt az eszközrendszert, amely a családon belüli erőszakot tiltaná.

És végül, de nem utolsósorban abban sincs vita a Ház két oldalán ülő képviselők között, hogy a büntető törvénykönyv nem mindenható eszköz, és nem hiszem, hogy a strindbergi házasságokat és a családon belüli erőszakot külön precizitással sui generis bűncselekményként törvényi tényállások tömkelegével lehetne megakadályozni. Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé (Felzúdulás az LMP soraiban. - Dr. Vadai Ágnes: Ó!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.

Végül, de nem utolsósorban mindenféle elfogultság nélkül annyit hadd mondjak, hogy az én saját és emberi véleményem egyébként az, hogy az a férfi, aki egy ujjal is, egy rossz házasságban is a házastársához vagy az élettársához - mert most már talán élettársak vannak döntő többségben, élettársi kapcsolat - hozzányúl, az mindenféle büntető törvénykönyv nélkül is egyszerűen megengedhetetlen. Ha ez a magyar társadalomban polgárjogot nyerne, hogy megengedhetetlen, hogy valaki a gyermekének az anyjára vagy a házastársára, vagy élettársára kezet emel, akkor azt hiszem, hogy nem itt lennénk. De ezt nem büntetőjogi eszközökkel kell, hölgyeim és uraim, megoldani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu