BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az igyekezetet lehet, sőt kell is dicsérni, sőt azt is, hogy végeredményében egyfajta járulék- és adócsökkentés a céljuk, illetve a kkv-szektor egy részén megpróbálnak segíteni, és támogatnák az önfoglalkoztatókat. De ez a munkahelyteremtő csomag nagyon sok sebből vérzik, én most elsősorban a foglalkoztatáspolitikai szempontokat fogom megvilágítani.

Eleve a program egyik fő magyarázata, kommunikációs csapásiránya a hibás, miszerint külföldön is ezekben a szektorokban és életkori, illetve élethelyzetekben adnak járulékkedvezményeket, és ezt hozzák fel hivatkozási alapként a várható sikerre. Számomra nem ismeretes olyan külföldi példa, ahol az ilyen jellegű megoldások, támogatások olyannyira eredményesek lettek volna, hogy ettől tartós foglalkoztatásnövekedést hoztak volna létre. Magyarországon a külföldi példákkal ellentétben még a diplomások nagy részének is hosszú ideig kell munkahelyet keresgélnie, a program elindítása esetén pedig valószínűleg ez még rosszabb lesz.

Egyébként az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2004-2010 között 1800 milliárd forintot fordítottak hasonló munkahelyteremtő támogatásokra itt Magyarországon, és mindez semmit nem javított a foglalkoztatáson, sőt egyre rosszabb lett a helyzet. Ezek a támogatások egyébként azóta is futnak, és az elmúlt két évben sem lett szignifikáns eredménye.

A csomag kapcsán az első ellentmondás nem is ebben van igazából, hanem ott, hogy nem azt a munkavállalói réteget védik, akik jellemzően a tervben gazdaságilag támogatott kis- és középvállalkozásoknál dolgoznak. Ugyanis pont a hatékonyság miatt a kis- és középvállalkozások a 30-50 év közötti, szakképzett, gyakorlattal rendelkező, maximális teherbírású munkavállalókat alkalmazzák. Tehát a munkahelyvédelem mint fogalom - mint magának az akciónak a neve - elveszti értelmét. Igazából nem is igazán érthető, mitől kívánja a kormány védeni a munkahelyeket, hacsak nem a saját elmúlt kétéves gazdasági ámokfutásának negatív hatásaitól.

Tehát a jelenleg dolgozók munkahelyét nem fogja védeni semmi, a kedvezményeket minden más réteg számára biztosítják. Ami rendben is lenne akkor, ha meglenne a tervezetben az a gazdasági oldal, amely a vállalkozás számára lehetővé tenné, hogy kigazdálkodjon új munkahelyeket, tehát hogy új munkahelyeket tudjon létrehozni. Tehát ennek a tervnek akkor lenne valódi sikere, ha a szakképzett dolgozók mellé vennének fel például olcsó munkaerőnek számító pályakezdőt, vagy esetleg plusz adminisztrációs munkakört tudnának létesíteni, és akkor a gyesről visszatérő, szintén olcsó munkaerőnek számító kismama oda tudna menni dolgozni. Csakhogy ehhez a cégeknek jó piaci kilátások, illetve megrendelések kellenének, hogy meg merjék lépni a bővítést. Ebben a helyzetben most az várható, hogy a csőd szélén lavírozó cégek egyszerűen a gazdasági kényszer hatása miatt elbocsátják a szakképzett dolgozót, és felvesznek helyette két-három kedvezményezettet.

Tehát sajnos a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy az akciótervben megvan a foglalkoztatási oldal és annak gazdasági lába is. És nemcsak a gazdasági láb hiányzik, hanem magának a tervnek a finanszírozhatósága is mindenkiben kételyeket ébreszt. Ezért aztán a jelenlegi helyzetben sokkal valószínűbb - ahogy az előbb is már említettem -, hogy fokozott fluktuációt fog beindítani önmagában ennek a támogatási rendszernek az elindítása, és ahol csak lehet, lecserélik a jelenlegi dolgozókat a kedvezményezetti rétegre, és hát meg kell jegyeznem, hogy ezt egyébként a kormány által hatályba helyezett és létrehozott új munka törvénykönyve is igen megkönnyíti, hiszen maximális teret ad a gond nélküli elbocsátásoknak. Tehát még attól sem kell tartani, hogy legalább valami törvény védené a munkahelyeket.

Változatlan mennyiségű munkahelyért fognak versenyezni az emberek, és sajnos könnyen előfordulhat, hogy a családfenntartó édesapa majd elveszíti a munkáját, mert helyette felvesznek, mondjuk, egy pályakezdőt és egy 55 év felettit. Kérdés, hogy a család boldog lesz-e akkor, ha a gyesről visszatérő anyuka el tud helyezkedni bruttó 100 ezer forintért, viszont a családfenntartó édesapa elveszíti a munkahelyét. Egy biztos: a statisztikai adatokat javítani fogja, hiszen így majd egy nem kedvezményezett ember helyére felvehetnek kettőt vagy hármat, így aztán a foglalkoztatottak száma jelentősen nőhet is, természetesen a társadalom átlagos életszínvonalának jelentős romlásával karöltve.

Ez az egész elhelyezkedési támogatási rendszer leginkább azoknak a munkáltatóknak kedvez, amelyek most is minimális bérért szakképzettséget nem igénylő betanított munkára alkalmaznak embereket, és nagyjából mindegy, hogy kiket. Mert ha nem tetszik valamiért a dolgozó - mert mondjuk, beteg lett, vagy mert a gyereke lett beteg -, akkor szívfájdalom nélkül az utcára teszik, és majd keresnek helyette egy másik kedvezményezettet, aki látva a megelőző példákat, már nem mer majd hivatalosan beteg lenni, vagy inkább elküldi a gyereket is betegen az iskolába. Ezek a munkáltatók a sokat panaszolt multik, akik számára - úgy tűnik - a kormány ismét spórolni kíván. Tehát számomra egyértelmű, hogy látva az eddigi munkaerő-piaci intézkedések kudarcát, igen gyors és látványos megoldásokkal kívánják a statisztikák romlását megállítani.

A másik lehetséges kimenetele a tervnek, hogy valójában nem lesz semmilyen hatása a foglalkoztatásra. Ez a verzió azért áll fenn, merthogy jelenleg is futnak hasonló kedvezmények, tehát a bizottsági ülésen számomra az derült ki, hogy az eddigi EU-finanszírozott, 2013-ban kifutó Start-kártyaprogramot kívánják tulajdonképpen felváltani ezzel a hazai finanszírozású programmal, némileg előnyösebb kedvezmények formájában.

(13.10)

Tehát miután a kedvezmények nem vonhatók össze, viszont a jelenleg futó Start-programok kedvezményei és kedvezményezettjei hasonlóak a javaslatban foglaltakhoz képest, ennek az eredményei a mostani munkaerőpiacba már beépültek. Havonta 90-100 ezer az ilyen módon kedvezményekkel foglalkoztatottak száma. Éppen ezért az is elképzelhető, hogy áttörésszerű hatás, különösebb foglalkoztatásbővülés emiatt ebben az esetben a kismamák, a pályakezdők és az 55 év felettiek, illetve a tartósan munkanélküliek körében nem várható. Vagyis ha valóban ez a forgatókönyv, jelesül, hogy a kifutó EU-támogatást próbálják pótolni hazai rendszerrel, akkor tulajdonképpen ez az egész nagy munkahelyvédelmi akcióterv foglalkoztatáspolitikai része egy szemfényvesztés és félrekommunikálás. Meg kell jegyeznem, persze az is egy igyekezetes törekvés, ha megpróbálják pótolni a kifutó rendszert, csak azért mégis egészen más megítélés alá esik a tervezet.

S van itt még egy kedvezményezett réteg, a szakképzetleneké. Arra részleteiben nem térnék ki, az miért nem támogatható, ha a kormány a szakképzetlenséget támogatja. Inkább a képzést kellene fokozni és erőltetni, annál is inkább, mert a kormány retorikájában a szakképzett munkaerőt preferálja, de úgy látszik, hogy sajnos csak a retorikájában. A törvénytervezet szövege még csak nem is a szakképzetlen réteget segíti munkához, hanem a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott után ad adókedvezményt, ez pedig nagyon nem ugyanaz, ugyanis ettől nem fognak több szakképzetlen munkaerőt alkalmazni, csak a munkaköröket alakítják majd át úgy, hogy szakképzettséget nem igénylő legyen, és felvesznek rá kényszerhelyzetben lévő szakképzett embereket, és kedvezményt kapnak utánuk. Tehát még rosszabb, mint ha a már említett módon megszüntetnek egy szakképzett munkakört, és létrehoznak helyette feleannyi bérért két szakképzettséget nem igénylőt.

Megjegyzem, hogy ez is jó statisztikajavító lesz, és majd dönthetnek ezek a szakemberek, hogy mit csináljanak, elfogadják fele pénzért azt a munkakört, és elvégzik annyi pénzért a szakképzettséget igénylő munkát, és megjegyzem, ezzel átverik az államot, mert nem jogosan fogják felvenni a kedvezményt; vagy pedig Nyugaton próbálkoznak megélni.

További kérdés, hogy hogyan képzeli a kormány azokat az eseteket - amiről most is beszéltem -, amikor a valóságban nem a munkaszerződésben foglalt, a támogatás igénybevétele szempontjából meghatározó munkakörben foglalkoztatnak valakit. Például felveszik pultos munkakörbe, de a valóságban informatikai operátorként dolgozik, ami már szakképzettséget igénylő munka. Ezeket az eseteket nagyon nehéz lesz bizonyítani, mert itt összecseng a munkáltató és a munkavállaló érdeke, tehát egyfajta konspiráció lesz az állam ellen. A bizottsági vita során én ezt megkérdeztem, és az volt rá a válasz, hogy az ellenőrzés feladata feltárni ezeket a helyzeteket. Akkor megint azt tudom mondani, hogy a teljes mértékben leépített ellenőrzési rendszer, amikor 5 ezer vállalkozásra jut egy ellenőr, vajon milyen hatékonysággal fogja tudni feltárni ezeket az eseteket. Itt jelzem, hogy a szakképzetlen munkakörök és a szakképzetlen munkaerők foglalkoztatása sem kifejezetten a magyar kis- és középvállalkozói szektorra jellemző.

Összegezve: a kormány céljával és szándékával maximálisan egyet lehet érteni. A szociális szempontok érvényesítése az adórendszerben különösen támogatandó - bár megjegyezném, hogy ezt sokkal inkább egy progresszív, többsávos adózás szolgálná -, de egyszerűen a gazdasági teljesítmény és a gazdasági háttér hiányzik az egészhez, hogy ne fluktuációt fokozzon, hanem valóban új munkahelyek létrehozását tegye alkalmassá, amelyeket a kedvezményezett réteggel lehetne betölteni.

A munkahelyvédelem maximum azt jelenti ebben az esetben, hogy a meglévő munkahelyek darabszáma nem fog változni, csak azok betöltésében fog egy folyamatos rotáció véghez menni, azért, hogy újra és újra kedvezményezett réteggel tudják betölteni. Tehát új munkahely nem lesz, ahhoz kellene fizetőképes kereslet, megrendelés, piac, költeni képes lakosság, illetve vállalkozásfejlesztési lehetőségek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Most pedig átadom a szót képviselőtársamnak, aki folytatja a vezérszónoklatot. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu